Rengeteg a hazugság a kéziválogatott körül

„Természetesen csalódottak vagyunk, és nem csak a kiesés miatt, de a mutatott játékkal sem lehettünk elégedettek – kezdte értékelését Sinka László, a kézilabda szövetség elnöke. – Benne volt, hogy ez fog történni, de azt gondolom, a csapat játéktudása alapján mégis meglepő, hogy gyakorlatilag esélyünk sem volt a mindent eldöntő mérkőzésen, aminek nyilvánvalóan elsősorban mentális okai voltak.”

Magyarország-Csehország 26-33

„A csapaton belüli feszültségeknek, amiket mostanában emlegetnek, nem lenne szabad odáig vezetniük, hogy néhány játékos tudásának mindössze töredékét nyújtsa a magyar válogatottban egy Európa-bajnoki középdöntőről határozó mérkőzésen. Azt kell mondjam, néhány játékosa egyszerűen cserben hagyta Csoknyai Istvánt.”

A szövetség elnöke nem érzi hibának Csoknyai szövetségi kapitányi kinevezését, változatlanul sokra tartja a szakembert, és igazságtalannak véli a közvélemény néhány kritikáját. „A szakmai elemzés nem az én feladatom, de 16 éve vagyok a szövetség vezetője, így talán elhiszik nekem, ha azt mondom, nem a kapitány hibái miatt szerepelt úgy a csapat, ahogy. Voltak vitatható döntései Csoknyainak, de a franciák elleni meccsen a közvélemény pajzsra emelte a húzásai és a meccselése miatt, és – bár a játékosok közül néhányan három nap alatt valóban úgy nézett ki, hogy elfelejtettek kézilabdázni – egy kapitány hozzáértésére nem változik hétről hétre.”

Sinka úgy véli, a szövetség felelőssége a keret elfogadásán és a kapitány kijelölésén kívül nehezen tetten érhető az Eb-kudarcban, hiszen mindent megtettek a csapatért. „Látni kell, hogy a magyar kézilabda vezetésében a klubok képviselői is jelen vannak, és mondjuk ki: létezik ellenérdekeltség a felek között, akár a válogatott felkészülésére szánt időszakról, akár a játékosok formaidőzítésről van szó. Ezen változtatnunk kell, mindenkinek 100 százalékot kell nyújtania a válogatott érdekében, a nemzeti csapatnak minden más érdekkel szemben elsőbbséget kell élveznie.”

Magyarország - Spanyolország 25-34

Az elnök szerint csak és kizárólag úgy lehet sikeres válogatottat versenyeztetni, ha a klubok a csapat alá dolgoznak, és nem ellene. A szövetség hiába tesz meg mindent a csapatért, ha vannak, akik nem érzik át a magyar válogatott szereplésének jelentőségét, azt pedig felháborítónak tartja, amiket a csapat menedzseléséről, és az anyagi juttatásairól hallani.

„Rengeteg a hazugság a kézilabda-válogatottak környékén, néha úgy érzem, vannak, akik szándékosan ártani akarnak a csapatnak azzal, hogy a közhangulatot negatív irányba befolyásolják. Hallottak valaha panaszt a női válogatottól akár a napidíjakra, akár az ellátásra, vagy a biztosításokra? Gondolják, hogy a nőkkel kivételezünk, miközben a férfiak mostoha körülmények között készülhetnek?”

A Nagy László-ügy kapcsán előtérbe került a játékosok bérezése, a hírek arról szóltak, hogy míg a spanyol válogatottnál 600 euró a napidíj, a magyarok 10 eurót kapnak egy napra, és a szövetség a játékosok biztosítását sem intézi megfelelően, így aki a válogatottban sérül meg, az pórul jár.

„A játékosok, függően attól, hogy milyen régóta válogatottak, és mekkora a szerepük a csapatban 1,2-1-5 millió forintot kapnak egy évre a Wesselényi-ösztöndíj keretén belül, ami természetesen adómentes jövedelemnek számít. Mivel a játékosok egy évben kb. egy hónapot állnak a válogatott rendelkezésére (ha nem mondják le a barátságos tornákat sérülésre hivatkozva), ez azért nem tűnik rossznak. A 10 eurós napidíj inkább csak amolyan zsebpénz, ami kiegészíti a fenti összeget, és belátom, nem nagy összeg, de nem arról van szó, hogy ennyiért kellene játszaniuk a keret tagjainak. A biztosítás kérdéséről: a szövetségnek szponzori megállapodása van a Groupama biztosítóval, a játékosaink a válogatott mérkőzésen is biztosítva vannak, és nagyon tisztességes összeget kapnak, ha netán megsérülnek. Hozzátenném, hogy ez nem csak a felnőtt férficsapatra vonatkozik, a nőknél, és az összes utánpótláscsapatnál így van.”

Sinka elmondta, az Eb előkészítésével elégedett volt, mind a csapat felkészítéséhez, mind helyszíni kényelméhez minden segítséget megadtak. Elintézték, hogy a csapat Bécsújhelyen játssza a meccseit (ez nyilván a szervezőknek sem volt ellenére, hiszen lehetett tudni, hogy nagy számban érkeznek magyar szurkolók, akik végül több mint 10 ezren látták a csapat három meccsét), és hogy az Eb előtti tornán részt vegyen a csapat, azaz belakja a csarnokot.

„A kapitány is említette, hogy szeretett volna többet készülni a csapatával, és mi is azt szerettük volna, hogy több idő álljon Csoknyai István rendelkezésére, de itt vissza kell utalnom a válogatott és a klubok ellenérdekeltségére. Nem áll sok eszköz a rendelkezésünkre ahhoz, hogy meggyőzzük a Final Fourba igyekvő Veszprémet, vagy a szintén BL-ben érdekelt Szegedet, hogy elengedje játékosait egy hosszabb összetartásra, a külföldön játszókról már nem is beszélve. Amit megtehettünk az ügyben, azt meg is tettük.”

Az utánpótlás kérdésében az elnök sem kifejezetten optimista, de hozzátette, egy ütőképes csapat kialakítása a szerényebb felhozatalból sem lehetetlen feladat. Sinka elismerte, jelenlegi formájában valóban nincs helye a legjobb 10 között a magyar válogatottnak, de vannak olyan utánpótlásprogramok, amelyek segítségével kinőhet a következő olyan nemzedék, amire lehet az érmekért harcba induló csapatot építeni.

„A Cséfay Sándor-program keretén belül egy nagyobb összeget tudtunk az utánpótlás versenyeztetésére fordítani, részben a NUPI (Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet) támogatásával folyamatosan 10-12 ezer gyermek kézilabdázik – fiúk és lányok vegyesen. Való igaz, a női utánpótlásunk jelen pillanatban jobban fest, de a klubokban folyó utánpótlásmunkának is köszönhetően a merítési lehetőség egyre nő, ez pedig nem maradhat eredmény nélkül.”

Sinka nem kerülte ki a Nagy László-kérdést sem, érzése szerint mindent megtettek azért, hogy a játékos magyar válogatott maradjon, hiszen „nem tagadhatjuk, nélküle ez egy teljesen más játékerejű csapat. Ahogy Csoknyai István is mondta önöknek, nemcsak a játéktudása hiányzott az Eb-ről, de személyében karizmatikus vezérét is elveszítette a csapat, akire pedig nagy szüksége lett volna, különösen a csehek ellen.”

„Nagy László vívódik, érzem rajta, hogy nagyon nehéz döntés előtt áll. Bár ez nem elnökségi feladat, én magam utaztam ki hozzá, hogy maradásra bírjam. Sok mindenről beszélgettünk, szóba került többek között a játékos pályafutása utáni szerepvállalása a sportágon belül, de a döntést neki kell meghoznia. Előtte sem titok, hogy nagy szükségünk van rá, érzésem szerint még a vb-selejtezők előtt választ kapunk tőle.”

„A júliusi vb-selejtezőben, ahol várhatóan nehéz ellenfelünk lesz, egyáltalán nem vagyunk esélytelenek, szó sincs arról, hogy eleve feladnánk az olimpiai részvételt. Hogy Csoknyai István irányítja-e ott is a csapatot, azt az az elnökség dönti majd el, amely egyhangúan elfogadta a kapitány kinevezését is. Céljaink nem változtak: ott akarunk lenni a vb-n és az olimpián, mert a magyar válogatottnak érzésem szerint ott van a helye minden világeseményen. Ezért dolgozunk, néha hibázunk, de azt senki nem vitathatja el tőlünk, hogy mindent megteszünk.”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!