Belefért-e az Izland elleni vereség?

A közérzetünknek biztosan jót tett volna, ha Izlandot is legyőzi a magyar férfi kézilabda-válogatott a szerbiai Európa-bajnokságon, de azzal számolni kellett, hogy a két bravúr – spanyol döntetlen (24-24), franciák elleni győzelem (26-23) - rengeteget kivett a játékosokból.

A legfontosabb: a sorsunk a saját kezünkben van, hogy ott is maradjon, meg kell verni a szlovénokat. Nem egyszerű feladat, a 2010-es világbajnoki selejtezőn a horrorszerű végjáték után egy gól különbség volt a két csapat között. Akkor az utolsó tíz percben olyan masszívvá vált a magyar védőfal, hogy nem kaptunk gólt.

Ha nem verjük meg Szlovéniát, még van esély a négy közé kerülésre, de csak akkor, ha a horvátok is veszítenek a franciákkal szemben. (Akkor viszont óriási felfordulás lenne, a franciák is elénk kerülnének a szlovénok mellett.)

Valószínűleg minden más tornán lehetne bízni a francia segítségben, de most nem, mert a címvédő csapat nincs jó állapotban, a pillanatnyi forma alapján valószínűtlen, hogy mínusz két gólról indulva megnyerjenek végjátékot, mint a spanyolok tették ezt a horvátokkal (19-21-ről lett 24-22 az utolsó kilenc percben).

A legjobb variáció az lenne, ha mégis feltámadnának a franciák, megvernék az egyre fáradó horvátokat, akikkel mi egy győztes szlovén-meccs után találkoznánk. Akkor a horvátok lennének győzelmi kényszerben, nekünk pedig egy döntetlen is elég, hogy ott lehessünk a négy között, amire még sohasem volt példa Európa-bajnokságon.

Az eddig helytállás is azt jelenti, hogy visszakerültünk a világ élvonalába – erre célzott már Mocsai Lajos kapitány is -, és ha a két évvel ezelőtti 13. helyezést vesszük alapul, hatalmas bravúr.

A mondás, miszerint bárkit le tudunk győzni, most is áll, a mondat második fele, hogy bárkitől ki tudunk kapni, már nem feltétlenül igaz. Izland nem fekszik nekünk, más stílus, más mentalitás, gondot okozott ez már 2008-ban is, nagy bravúrok (spanyolverés, svéd döntetlen) után jöttek az utunkba, és könnyen kiikszeltek bennünket az olimpiai selejtezőről. A meccs nagyon hasonló volt, csak akkor nagyobb volt a rohanás, ami még inkább kedvezett az ellenfélnek.

A szlovénok legalább 28 gólt eddig mindkét meccsükön kaptak, Prost ugyan jól védett a franciák ellen, mivel a Montpellier alkalmazottja, ismerte is őket, még így is sok gólt kapott.

A szlovénok ellen megintcsak a magyar védekezés lesz kiemelkedően fontos, mert ha 25 vagy 26 gólt dobnak, akkor verhetőek. Még jobb lenne, ha addig sem jutnának el, mert kikapcsolnánk a belső embereket: a Skube, Dolenec, Spiler triót, illetve a legnagyobb sztárt, a Ciudadban is megforduló irányítót, Uros Zormant.

A két szélső, Gajic és Zvizej 40 gólnál tart eddig, utóbbit jól ismerhetjük, mert Szegeden volt. Krivokapics is feltehetően hasznos információkat képes adni a szlovénokról, mert a Koperben játszik. Izland ellen egy percet sem volt a pályán, a kapitány talán már pihentette a keddi csatára.