Egymilliárd járt a győztes meccsért a katari kéziseknek?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Kézilabda cikkek
-
Szerződést hosszabbított a Veszprém olimpiai bajnok balszélsője - Szívinfarktust kapott, meghalt a Dán Kézilabda-szövetség elnöke
- Olimpikon irányítónk külön levélben fordult a Veszprémhez, hogy nem kíván visszatérni
- Klujber Katrin: A szurkolóink előtt nem tehetjük meg, hogy ne teljes odaadással induljunk csatába
- Elképesztő végjáték után egy góllal győzött a Szeged a 20-szoros lengyel bajnok ellen
A hétvégén véget érő férfi kézilabda-világbajnokság legnagyobb meglepetését Katar okozta, hiszen a csoportban legyőzte Szlovéniát, az egyenes kieséses szakaszban előbb Ausztriát (29-27), majd a németeket (26-24), az elődöntőben a lengyeleket (31-29), végül a franciák állították meg a menetelést. (22-25)
Amikor Egyiptomban (1999) vagy Tunéziában (2005) rendeztek világbajnokságot, a rendező országok akkor is jól szerepeltek, hiszen utóbbi például bronzérmes lett, de nagy különbség, hogy Katar egy összevásárolt nem pedig felnevelt válogatottal ért el sikereket.
Délszláv területről, Kubából, Spanyolországból és Franciaországból szereztek jó játékosokat, akiket jól meg is fizettek, hogy az országért küzdjenek. Olyannyira, hogy a nemzet himnuszát is jól érthetően énekelték a meccsek előtt.
Ők húzták Katart (klubjaik)
- Danijel Sarics – bosnyák (Barcelona, spanyol)
- Goran Sztojanovics – montenegrói (El Jaish, katari)
- Zsarko Markovics – montenegrói (El Jaish, katari)
- Rafael Capote – kubai (El-Jaish, katari)
- Bertrand Roine – francia (Lakhwiya, katari)
- Kamalaldin Mallash – szíriai (El-Jaish, katari)
- Borja Vidal – spanyol, (Al-Qiyala, katari)
- Eldar Memisevic – bosnyák (El-Jaish, katari)
- Jovo Damjanovic - montenegrói (El Jaish, katari)
- Youssef Benali – tunéziai (Lakhwiya, katari)
- Hamad Madadi – iráni (Lakhwiya, katari)
- Hassan Mabrouk – egyiptomi (El Jaish, katari)
csupán négyen voltak katariak a csapatban, ők kevésbé meghatározóak.
Ázsiai ország vb-n ilyen jól még nem szerepelt, a földrészt általában Dél-Korea képviselte a legjobban: 1988-ban döntőt játszott az olimpián, míg 2004-ben a negyeddöntőben épp ellenünk estek ki.
„A honosítás ilyen extrém használata nem egészséges és nem támogatható. Nem is volt ilyesmire példa a múltban. Az osztrákok ugyan a környékükről honosítottak, és 1992-re valamint 2000-re erős női válogatottat építettek fel, de nem üzletszerűen tették. Valószínűleg nem is lesz még egyszer ilyen” - mondta Borsos Attila korábbi válogatott játékos.
Nem szerencsés, hogy ilyen kivétel lett, de megfosztani sem lehet a lehetőségtől olyasvalakit, aki esetleg olyan országban nevelkedett, ahol nincs kézilabda-kultúra.
„A szíriai Mallashról például most derült ki, hogy kiváló játékos, értéke a sportágnak. Egy vagy két játékost integrálni még szerencsés is, hiszen nemcsak a játékosnak érdeke, hogy kimagasló szinten játsszon. Kategorikus szabályban, mint a futballban, hogy a korosztályos válogatott után már ne lehessen változtatni, nem célszerű. Rendkívül rosszul érintett volna például az erdélyi Ilyés Ferenc esetében. Azzal ugyanakkor egyet lehet érteni, ha felnőtt nagy tornán már járt valaki a nemzetével, ő már ne változtathasson.”
Borsos kiemelte, Katar esetében nem világsztárok megszerzéséről volt szó. Szisztematikus munkával összecsiszolt jó játékosokat a spanyol Valero Rivera, illetve megerősítették a katari bajnokságot is, ahol például Carlos Perez vagy Fazekas Nándor játszott.
„Rivera megteremtette a közösségi szellemet, ami nem kis dolog egy ilyen multikulturális társaságnál.”
A kézilabda szabályozatlanságára jó példa volt Siarhej Rutenka. A fehérorosz válogatottban játszott először, majd szlovén lett, később spanyol, majd ismét szülőhazáját képviselte, és persze a Barcelonát.
Sterbik Árpád is védett a szerbeknek, de később a spanyolokkal lett tavaly világbajnok. Ezzel a régóta ismert jelenséggel a nemzetközi szövetség (IHF) nem tesz semmit.
A magyarok is haszonélvezői voltak eddig a honosításnak, hiszen a két orosz: Igor Zubjuk és Jurij Zsitnyikov tudásából a válogatott is profiltált. Később a kubai Carlos Perez, Ivo Diaz valamint a később tragikusan elhunyt kapus, Hernandez jelentette a következő hullámot. Nikola Eklemovics és Nenad Puljezevics valamint Imam Dzsamali a közelmúlt és a jelen.
Borsos nem gondolja valós veszélynek, hogy katari mintára más ország is ilyen játékosimportba kezd, mert ehhez rengeteg pénz kell.
A kézilabdának ugyanakkor érdeke, hogy ne csak Európa-központú legyen, mert így a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál (NOB) óhatatlanul hátrasorolódik. A kosárlabda vagy a röplabda sokkal népszerűbb a világban, de még a gyeplabda is.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) részéről jogos a bírálat, hogy beszűkült a sportág, ezért veszélyben lehet a helye hosszú távon.
„Az IHF nem létezhet a katari pénz nélkül. Amit az Al-dzsazira ad a jogdíjakért, annak java része a fejlesztést és a népszerűsítést szolgálja. Hogy minél népszerűbb legyen, minél több földrészt lehessen érdemben bekapcsolni.”
Borsos beszélt francia illetve spanyol játékosokkal a vb ideje alatt, és őket nem zavarta egy erős válogatott hirtelen születése.
„Ők a pályán le akarták győzni Katart. Sokkal inkább feszélyezte őket a bírói felfogás, amelyik kedvező volt a házigazdának. Ezt a hazai pályás kedvezményt azonban már sokszor megkapta a rendező. Katar a jövőben is kedvezményekre számíthat a bíróktól, mert a katari diplomáciát erősnek nevezhetjük, hiszen nemzetközi szövetség egyiptomi elnökének, Haszán Musztafának a második hazája.”
Tanulságos és emlékezetes jelenet volt, amikor a lengyel válogatott megtapsolta a játékvezetőket az elveszített elődöntő után. Más módon nem tudták kifejezni nemtetszésüket.
A német kapus, Silvio Heinevetter egy körrel korábban arról beszélt, ők nem nyerhettek, mert vendégek voltak.
Borsos arra is felhívta a figyelmet, hogy felesleges az irigykedés, mert a katari tőke más sportágban is utat találhat magának, azzal pedig a kézilabda mindenképp veszít.
„Amíg nem beszéltek a gazdag sejkek Musztafával, nem ismerték a sportágat, a szabályokat. Ettől még egy körültekintő és elfogadható szabályozással gátat lehetne annak szabni, hogy klubcsapatok fussanak ki a pályára válogatott mezben.”
Sokkal keményebben fogalmazott a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) elnöke, Vetési Iván.
„Csak remélni tudom, hogy a Közel-Kelet tehetős országai nem csinálnak divatot a katari módiból, mert akkor teljes mértékben komolytalanná válhat egy vb.”
Szerinte egy-két, katari útlevelet kapott légiós szerepeltetése még emészthető lett volna, de ennyi már sok.
„Ha igaz, hogy forintban számolva egy-egy milliárd ütötte a katari válogatott markát minden győztes meccs után, akkor az ezüstérmes csapat játékosai – bármennyit is kell adózniuk – feltehetően életük végéig jól megélnek majd a mostani keresetükből. Két hét alatt úgy ötvenszer, de lehet, hogy százszor többet kerestek, mint a Bajnokok Ligájában szereplők egy év alatt. Le a kalappal azok előtt az ellenfeleik előtt, akik ennek a kirívó egyenlőtlenségnek a tudatában is szívvel-lélekkel küzdeni tudtak” - jelentette ki az elnök.
Meggyőződése, hogy a kézisek zsoldosok, és nem fognak letelepedni az országban, hanem máshol fektetik be a megszerzett pénzüket.
A Blikk arról írt pár napja, hogy Nagy László is kapott ajánlatot, de elutasította.
A magyar válogatottnak egyébként nem lett rossz a vb-sorrend, erről bővebben itt olvashat.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
