Még egy számlát rendezne a Veszprém

Tizenegy éve nem volt rá példa, hogy spanyol és német csapaton kívül más nemzet jusson be a férfi kézilabda-Bajnokok Ligájának döntőjébe. Akkor a szlovén Celje nyert is.

A Veszprém most ezt a sorozatot szakította meg a Kiel bravúros legyőzésével - 2007 óta, aki megverte a németeket, meg is nyerte a trófeát -, és ahogy Nagy László mondta, az egyik számlát már rendezték tavalyról, de még nem végeztek, mert most jön a másik, a Barcelonának is szeretnének visszavágni. A tavalyi bronzmeccsen egy góllal a katalánok nyerte. (26-25).

A német rekordbajnok legyőzése után természetesen rögtön megkapta a kérdést Carlos Ortega edző és Nagy László csapatkapitány, milyen emóciókkal készülnek korábbi csapatuk ellen. Diplomatikus választ adtak, de azért Nagy nem olyan körülmények között távozott – pénzéhesnek nevezték, hazugságokkal járatták le -, hogy ne lenne benne fokozott a revansvágy.

Ortega alaposan kielemezte a Barcelona Kielce elleni meccsét, így láthatta az adatot, 10 lerohanásgólt lőttek, és csak ötöt kaptak. Ha lecsupaszítjuk, már meg is van a meccs végi ötgólos különbség, hiszen 33-28 lett. Ahogy a Kiel ellen tökéletesen sikerült a csapat felkészítése erre a játékelemre, most még egyszer ezt kell tenniük.

Lékai Máté úgy vezette fel a meccset, hogy a két spanyol stílust játszó csapat nagy csatája lesz,

Találóbban talán nem is lehetett volna fogalmazni.

A Veszprémből legalább négy átlag feletti teljesítményt láttunk szombaton. Mirko Alilović a kapuban mindenképp, ha csak a gólokat nézzük, akkor Nagy, Ilics és Iváncsik. És akkor még nem említettük a négygólos, lövést nem hibázó, de három kiállítást összeszedő Sulicot, vagy a váltótársát Andreas Nilssont, aki két gólja mellett heteseket harcolt.

Ha a szurkolók megnézik a gólokat, ezt látják. Ezek fontos számok, de én azt is láttam, hogy Chema is remekül játszott, mert ugyan gólt nem lőtt, de jó volt a sebessége, jól mozgatta a társait, hasznosak voltak a betörései, pontos labdákat adott a beállóknak

- ezek Carlos Ortega szavai voltak.

A spanyol irányító egyszer lőtt kapura, ami ki is maradt, de most hátrábbról indult, ezáltal nagyobb lett a sebessége a védőfalhoz érve, és nem lehetett olyan könnyen kitolni, mint egy éve. Sokszor egyébként kinézett a mesterre, mit kellene játszania egy-egy támadásnál, és szinte mindig jó tanácsokat kapott. Amikor pedig Vujin bentmaradt védekezésben, rendszerint arrafelé cselezett, és rendezetlenné tette a védelmet, a többieknek több helyet kínálva.

A Barcelona védelme még erősebb és keményebb, mint a Kielé, tehát ezúttal is ki kell találni valamit ellenük. És ami még fontosabb, nem lehetnek tartós hullámvölgyek a játékban, mert azt azonnal kihasználja az ellenfél.

Az elődöntő előtt azt írtuk, kapusposzton érezhető a Veszprém fölénye. Ezt most is kijelenthetjük, joggal bízva abban, hogy Mikler Roland lámpaláza és indiszponáltsága eloszlik, azt ő sem tagadta, hogy hatással volt rá ez a páratlan hangulat és a feszültség.

A Barcelona kapusai jobbak, mint a kieliek, Danijel Saric például egészen extra produktumra is képes, de egy hajszállal mégis a Veszprém felé billen a mérleg. A többi poszton nagyon hasonlóak.

Az is hasonlóság, hogy a balkezes Lazarov ahogy Vujin is, játszott Veszprémben, ismerik őt, ő is gyengébben védekezik, neki sem ízlik a védők keménysége, de azért 10 méterről sokkal bátrabban lő.

El is értünk az egyik fontos ponthoz, a védekezéshez. Terzic és Sulic, a két kettes pozícióban lévő játékos igazolta, milyen határozottan és keményen tud érkezni a lövőkre 9 méteren. Sulic már az első percben úgy átölelte Jichát, hogy még a nézőknek is fájt, míg ha Terzic ütközött Duvnjakkal, a lelátóig hallatszott a két mellkas csattanása.

A hamburgi edző, televíziós szakértő Martin Schwalb is ezt emelte ki kérdésemre, nem emlékszik olyan meccsre, amelyiken ilyen tempó volt, és a Kiel a második félidő 19 perce alatt mindössze nyolc gól lőjön. Lényegében a meccs harmadában csak 8 góljuk volt.

Ilyen feszességre és szilárdságra lesz szükség, mert ezúttal Nikola Karabaticot kell lestoppolni, hogy ne tudjon lendületet szerezni, és különösen ne tudjon a beállóhoz passzolni. Szép feladat lesz.

És akkor ott van még a szélsővédekezés, mindkét spanyol szélső (Tomas, Sigurdsson) kiszorított helyzetből is vállalkozik, mindkettő villámgyors.

A bírók

Igen fontos kérdés lesz még a bíráskodás. A román Din–Dinu-páros visszavonul a találkozó után. A Veszprém ugyanakkor már teljesítette az egyik komoly feladatot, nem sújtották az ítéletek egy német csapattal szemben Németországban. Ez tavaly még elképzelhetetlen volt. Jó példa, 27-25-nél, amikor nagyon belelendült, és négy gólt hozott a Kiel, egy igen hosszú passzív támadás volt, tavaly simán elvették volna a labdát.

Diplomáciában is szembetűnő tehát a különbség, és úgy látszik, a döntőben ia korrektségre számíthatunk, ami mindenképp kedvező előjel.

És most valahogy abban is jobban lehet bízni, hogy kétszer egymás után tud 24 órán belül magas szinten teljesíteni a csapat, még ha Nagy László alig kapott pihenőt szombaton, Iváncsik Gergőnek pedig cseréje sincs, és Momir Ilics is elég sokat volt a pályán. Gulyás Péter viszont nem játszott, Zeitz is elkaphatja a fonalat, ha sikerül az első lövése. A heteseket viszont sokkal magabiztosabban kell gólra váltani, nem fér bele a kihagyás.

Az esély tehát megvan, 2002-ben a német Magdeburg ellen nem sikerült a magyar bajnoknak. Az esély 13 év után tért vissza, ismét Németországban, de már nem német csapattal szemben.