Veszprém-Barcelona 34-30

A Telekom Veszprém kézilabda csapata szerezte meg a Bajnokok Ligája bronzérmét, miután 34-40-ra legyőzte a Barcelonát a kölni torna második napján. A Barcelona egyetlen egyszer vezetett a meccsen, a Veszprém teljesen megérdemelten lett harmadik.

A Veszprém szombaton egygólos vereséget szenvedett a Paris SG elleni Bajnokok Ligája elődöntőben, így most a bronzéremért játszhat. Igazi presztízsmeccs lesz, mert meglepetésre az ellenfél az a Barcelona lesz, amely meglepetésre, szintén egy góllal, 26-25-re kikapott a Vardar Skopjétől.

A Veszprém 2011 óta nem tudja a BL-ben legyőzni a Barcelonát, azóta négyszer kikapott. Legutóbb idén februárban 25-22-re nyertek Veszprémben a katalánok. A szurkolók itt vannak ma is. Mindenkinél hangosabb a magyar tábor. Nagy meccs lesz ez.

Aron Pallmarsson révén a Veszprém szerezte a meccs első gólját.  A magyar kapuban Mirko Alilovics kezdett most és egyből egy hétméteres hárításával nyitott. Megadta az alaphangot. Két peches barcelonai gól között Lékai és Nagy László is szép gólt lőtt és már a hatodik percben 3-3 volt az állás. Ehhez tettünk még hozzá egyet. A lerohanásokkal szemben most sem volt ellenszerünk és az első félidő első harmada végén egy csodás Pallmarsson bombával 5-5 volt az állás.

Csodás, kétperces rohanásunk volt és 4-5-ről, a 13. perc végére 8-5 lett ide. Lékai szép betörésekkel szomorította a katalánokat. Nagy László pedig futballkapusokat megszégyenítő vetődésekkel szerzett labdát. Elképesztő elszánt és motivált volt a Veszprém és 9-5-re ment el az első félidő felénél. Persze, hogy időt kértek a spanyolok, ötöt kaptak egymás után, egyetlen válasz nélkül.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a Barca percei következtek, 1-3-at futottak, de a Lékai-Pallmarson tengelyünk egyszerűen megbonthatatlan volt. Lékai kiválóan kézilabdázott, 12-8-ra módosította az állást a 18. percben és a negyedik gólját dobta. Nagyon furcsa volt kimondani, de a játékon az jött át, hogy a Barca próbált kapaszkodni, mi pedig Lékai vezérletével tartottuk a biztos előnyünket. Egy újabb időkérés után (most Sabaté tette le a T betűt a zsűriasztalra) 14-12-re még mindig mi vezettünk.

A félidő utolsó perceiben mi voltunk előnyben, de pont az ellenkezője történt, amit elképzeltünk, szép lassan elfogyott az elején még négygólos előnyünk. Hátrányból is kettőt dobott a Barca, a félidő utolsó támadása az övék volt, Alilovics védett, de maradt 18-17-es előnyünk. 

A második félidő úgy kezdődött, hogy Nagy egészen káprázatos lövéseket engedett el, majdnem mindegyik gól is lett, de az első öt percben a szünetben kiharcolt egygólos előnyünk maradt. 21-20. Hetesből szereztük a 22. gólunkat, Gajic ezen a hétvégén képtelen volt hibázni a vonalról. Mikler viszont büntetőt fogott, a 40. percben is egy gól volt ide: 23-22.

A csereként beállt Mikler Rolandról szóltak a következő percek, nagyszerű bravúrokat elől pedig a gólok követték. Kellett is, mert három Barca-gól jött, amire három magyar volt a válasz, így már 25-22-re sikerült ellépni a második félidő felére. Jöttek a rohanások és kapusbravúrok, tartottuk az eredményt, amikor Sabaté megint kikérte a veszprémi időt. A következő percek Nilssonról szóltak. A magyar csapat beállósa egészen hihetetlen és elképzelhetetlen helyekről és pozícióból tudott gólt dobni. Nagy László pedig betörésből, üres kapura sem tudott hibázni. Eljutottunk az utolsó 10 perce, amikor 29-25 volt ide.

Az utolsó öt percben is megvolt a tartás a csapatban, amikor a gólszerzős nem jött össze, akkor jött Mikler és bravúrral védett. Öt perccel a vége előtt még mindig megvolt a négygólos előny, 31-27 ide. Jött a vége és Pallmarsson percei. Elképesztő lábmunkával bolondított a barcelonai védelmet, olyan gólokat lőtt, hogy a katalánok maguk sem hitték el, amit látnak. Volt olyan, hogy az egész védelem másfelé nézett, amikor Pallmarsson már a hálóba lőtt. 33-28-ra vezettünk az utolsó két perc előtt.

A vége pedig tényleg sima lett, 2011 után sikerült legyőzni a Barcelonát, 34-30-as sikerrel megvan a bronzérem, ez dicséretes, innen sem megyünk haza érem nélkül.