Dánia-Magyarország

24-24-es döntetlen játszottunk az olimpiai bajnok és világbajnok házigazda Dánia ellen, amely az eredményt tekintve óriási bravúr. Kis hiányérzet amiatt lehet, hogy a meccsen szinte végig vezettünk, nagyon fegyelmezetten és taktikusan játszottunk, a dánokat pedig szinte végig a küszködés jellemezte. 

A végjátékra kicsit elfáradtunk, a dán sztárok így egy gólra át tudták venni a vezetést, de a magyarok nem omlottak össze, kiegyenlítettek, majd az utolsó percben kivédekeztek egy dán támadást. A magyar csapatból többeket is ki lehet emelni: a bravúrosan védő Miklert, a gólerősen játszót Balogh Zsoltot és Szita Zoltánt, a jól irányító Győri Mátyást és a játékba sorra jól beszálló Nagy Bencét. Védekezésben Sipos Adrián és Bánhidi Bence végig nagyon stabilan játszott.

Három ponttal második helyen állunk a csoportban, de a továbbjutás a szerdai, Izland elleni meccsen fog eldőlni. Ha ott győzünk vagy ikszelünk, megvan a továbbjutás. 

???

De a magyar kapitány nem kéri ki.

Gulyás kapitány a végjátékra pályára küldte jobbátlövőbe Bartók Donátot, aki rögtön eladta a labdát, majd ki is állították. Erre mondják, hogy nem jött be. 

Nemcsak a heteseket lövi hibátlanul (3/3), hanem nagyon fontos akciógólokat lő. De egyedül nem tudja megnyerni ezt a meccset, hajrá, többiek!

Lélektanilag és persze az eredmény szempontjából is fontos, hogy a dán egyenlítés után nem omlottunk össze, hanem újra mi lőttünk gólt, kétszer is. Nem szabad elfáradni, nincs már sok hátra.