Hetedszer sem sikerül: a Kielce legyőzte a Veszprémet a BL-elődöntőben

„– Meglesz?
– A vonat? Remélem!
– A meccsre gondoltam…
– Az biztos!”

Bő két órával a kölni négyes döntő első mérkőzése előtt – amit történetesen a Veszprém és a Kielce vívott – éppúgy hömpölygött a tömeg a Dóm környékén, mintha egy átlagos szombat délelőtt végén járnánk. Vagyis egy apró különbség mégiscsak akadt: a távolról is jelentősnek tűnő piros pólósok száma ezúttal nem a helyi futballcsapat, a szintén piros-fehér 1. FC Köln valamely sikerének volt köszönhető, hanem a kölni Lanxess Aréna bevételével és a BL-serleg elhódításával hetedszer is megpróbálkozó Veszprémnek. 

A magyar drukkerek a pénteki főpróbán már kitettek magukért, a csapatok hivatalos bemutatásakor a csarnok mellé sebtiben felhúzott színpad előtt messze ők verődtek össze a legnagyobb létszámban, ez pedig a hangerőben is megmutatkozott. 

Szombaton ismét csak elkélt minden extra decibel, ami a lelátó felől érkezhetett: a Veszprém és a Kielce játékosai is igazi ki-ki meccsre készültek, amit a két együttes csoportkörben nyújtott teljesítménye is alátámasztani látszott: Lengyelországban és Magyarországon is a hazai együttes tudott nyerni, így aztán a legkevésbé sem tűnt mellékesnek, melyik csapat érzi majd inkább otthon magát Kölnben. 

A Dómtól visszainduló szurkolókon aligha múlt bármi, minimális futással elérték az aréna felé tartó S-bahnt, így már csak az volt a kérdés: az elődöntővel kapcsolatos jóslatuk is beválik-e?  

A meccs első gólját a Veszprém szerezte, ezzel nem kis ovációt váltva ki a több ezer fős magyar táborból, amely az Aréna egyik csücskét szabályosan megtöltötte. A folytatás aztán a várakozásoknak megfelelően alakult, 3–2-nél már a lengyelek vezettek, 6–5-nél – két nagy Rodrigo Corrales-védésnek is köszönhetően – ismét fordult a kocka, és a Veszprém állt jobban. A pénteki sajtónapon rendkívül magabiztos és bizakodó, az idény BL-álomcsapatába is beválasztott Kentin Mahé góljával aztán először a meccsen kétgólos különbség alakult ki a felek között. S még mindig az első tíz percen belül jártunk…

A folytatásban sem esett vissza a tempó, ám védekezésben valamelyest javult mindkét csapat, így a gólok is ritkultak. Az erővonalak megdermedni látszottak, hol egy, hol két találat volt közte, de összességében a Veszprém akarata látszott érvényesülni, ahogy az első félidő derekához értünk (10–8). 

A Kielce a 20. percben még visszajött egálra, utána viszont Alex Dujshebaev lépéshiba miatt meg nem adott gólja megtörte kissé a csapat lendületét, a Veszprém egy háromgólos sorozattal ismét ellépett a riválistól. Igaz, a spanyolra így sem lehetett rossz szava a társaknak: négy lövésből három góllal zárta a játékrészt. De ez is kevés volt a Telekommal szemben, amely a labdaszerzések után nemcsak gyorsabban fejezte be az akciókat ellenfelénél, hanem jóval pontosabb is volt a végjátékoknál, hetven százalék felett váltva gólra a lövéseket. Ha ez önmagában nem lett volna elég a lélektani fölényhez, a 27. percben Maqueda saját térfélről szerzett gólja, majd az ezt követően ajtó-ablak ziccerig játszott Kielce-akcióból Kules döngő kapufája még egyet lökött a mérleg nyelvén – a Veszprém irányába (16–14). 

A játékrész utolsó percét háromgólos magyar előnyről kezdték a felek, ami gyorsan kettőre olvadt, köszönhetően Tournat-nak. Végül a videózás után meg nem adott, utolsó másodpercen túl a hálóba érő Lauge-lövés azt jelentette, 18–16-os Veszprém-vezetésnél fordulnak a csapatok.  

A második félidő aztán katasztrofálisan indult: ezúttal a Kielce szerzett gólt az első akciójából, Alex Dujshebaev, ki más, majd egy jó védekezés után a testvére, Daniel is beköszönt, ezzel egy perc alatt ledolgozva az első játékrészben összeszedett hátrányt. Mahé hagyott ki egy hetest, de a lengyel fordítás sem jött össze, Moryto hibázott ziccerben. 20–19-re vezetett a Veszprém, amikor hosszas videózás után a játékvezetők piros lappal kiküldték Blagotinseket, akit így az egész meccsre elvesztettek az „építők”. Mindössze 16 másodperc kellett innen a lengyeleknek, hogy egyenlítsenek, majd Lauge bal alsó mellé pattogó perdítését követően Moryto meg is fordította a meccset. Talant Dujsebajev tanítványai a 8. perc után először kerültek ismét előnybe… (20–21)

Nemcsak csapatuk jött vissza a meccsbe, a Kielce-drukkerek hangja is feltámadt, milyen az emberi agy, bár igen kicsi a valószínűsége, hogy ezt jelentette, az általuk skandált lengyel szöveg is megtévesztően úgy szólt, „visszajöttünk, visszajöttünk”… 

A Veszprém lélektanilag nagyon nehéz helyzetbe került, az első félidő magabiztos támadásvezetéseinek hirtelenjében már nyoma sem volt. Pontatlan centerezés, indokolatlan belemenés a szélen és az egyre jobban játékba lendülő Andreas Wolff védései egyaránt mélyítették a gödröt, amiben a Telekom egyik pillanatról a másikra találta magát. S hiába jött ki a labda a bal kapufa tövéről a Kielce félpályás, üreskapus próbálkozásánál, ha a kipattanóra érkező Kules senkitől sem zavartatva gyűjthette be, majd vághatta azt a kapu bal oldalába… Ezen a ponton természetes, hogy Thrastarson csípő mellől elengedett lapos kísérlete is elgurult a lábak alatt – a jobbra dőlő Corrales cipője hegyétől egy centire, pont a bal alsóba (21–24). A két csapat közti olló pedig ezt követően sem akart zárulni. A 42. percben már néggyel mentek a sárga mezesek.    

Kellett volna egy jó sorozat a támadás közben egyre többször a hét a hat elleni játékhoz folyamodó Veszprémnek, de az idő csak egyre telt – néhol meglepően sokáig passzívjelzés nélkül hagyott lengyel akciókkal –, tartósan három gólnál közelebb pedig csak nem sikerült kerülni. A helyzetet Sipos, majd Maqueda egymást rövid időn belül követő kétperces büntetése sem tette könnyebbé – különösen utóbbi kiállítása tűnt megkérdőjelezhető ítéletnek. A Veszprém-drukkerek ennek hangos füttyszóval egyértelmű tanújelét is adták. 

A Telekom védekezése sem akart összeállni, még több mint tíz perc hátravolt a meccsből, amikor a lengyelek elérték a harminc gólt. Amikor az 54. percben Daniel Dujshebaev ismét négygólosra növelte a különbséget, a Kielce-tábor olyan ünneplésben tört ki, mintha már a végső dudaszón is túl lettünk volna. S bár a meccsből még hátravolt több mint öt perc, lélektanilag valóban vége volt a harcnak… A Veszprém játéka teljesen görcsössé vált, a sok apró egyéni hibát látva pedig elképzelhetetlennek tűnt, hogy innen még legyen visszaút. 

A hetedik te magad légy! – írta 1932-ben József Attila. A Veszprém 2022-ben nem tudta javára váltani a tanácsot: hetedik nekifutásra sem jött össze a BL-győzelem Kölnben. 

Apró öröm: a bronz még meglehet. Az idény elején, mikor Nagy László Momir Ilics kinevezésével új útról és az ehhez szükséges szurkolói türelemről beszélt, alighanem ezt is aláírta volna bármely veszprémi. 

No meg a szurkolósrácok is elérték azt a fránya vonatot…

A győzelemért alighanem lemondtak volna a meccs első pár percéről.

FÉRFI KÉZILABDA 
BAJNOKOK LIGÁJA 
Négyes döntő (Köln)
Telekom Veszprém–Kielce (lengyel) 35–37 (18–16)
THW Kiel (német)–Barcelona (spanyol) 30–34 (18–19)

Helyosztók
Vasárnap, 15.15: Telekom Veszprém–THW Kiel
Vasárnap, 18.00: Kielce–Barcelona

(Borítókép: Roberto Pfeil / AFP)