Győztünk, de nemhogy második, még stabil első sorunk sincs

Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány egy interjúban azt nyilatkozta korábban, tisztában vannak a svájci válogatott képességeivel és azzal, hogy védekezésben szokatlan taktikát alkalmaznak.

Van mit megoldanunk, de biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk oldani

– nyilatkozta ekkor Golovin.

Ehhez képest 50 percig úgy tűnt, nem nagyon tudjuk megtörni a papíron jóval gyengébb ellenfelet, az ötgólos különbség a végén pedig nagyban annak volt köszönhető, hogy Albertsen taktikai húzása nem jött be a sűrűbb magyar fal feltörése érdekében alkalmazott hét a hat elleni játékkal.

Mindezek fényében pedig rendkívül érdekes Vámos Petra mérkőzés utáni nyilatkozata:

Az elején nem vettük őket komolyan, pedig tudtuk, hogy egy szívós csapat

– mondta a magyar csapat irányítója, aki hat góljával a mezőny egyik legjobbja volt.

Ez azért is érdekes, mert amellett, hogy mindezek fényében a felkészítéssel kapcsolatban is kérdések merülnek fel, a magyar női kézilabda-válogatott jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy bármelyik csapatot ne vegye komolyan, főleg egy Európa-bajnoki mezőnyben.

Gyenge kettesek, nagy helyek a hármas védők mögött

Kivédekezett támadással és Győri-Lukács Viktória indításgóljával indult az összecsapás, azonban a mérkőzést egyértelműen Svájc kezdte jobban. Tabea Schmid beállóból szerzett góljainak, valamint kiharcolt heteseinek köszönhetően az ellenfél a hatodik percben már 5–2-re vezetett.

A magyar válogatott Szikora – Győri-Lukács, Klujber, Vámos, Bordás, Kácsor, Márton felállással kezdett támadásban, védekezésben pedig a rövid oldali lövő, ez esetben Kácsor Gréta cserélt Hornyák Dórával, aki Bordás Réka párja volt hármasban.

Ebből is látszik, hogy a válogatott gerincét már nem a Bajnokok Ligájában szereplő Ferencváros, hanem az Európa-liga csoportkörében szereplő és a hazai bajnokságban pár kellemetlen pofont elszenvedő Debrecen adja. Golovin védekezésben tudatosan próbált építeni a Hornyák–Bordás hármasvédő-párosra, mellettük a szintén Loki-játékos Vámos Petrával kettesben.

Azonban az egyáltalán nem látszott előnynek, hogy ezek a játékosok klubszinten is együtt játszanak, ugyanis nagyon szellős volt a védekezés. A svájciak jellemzően egy sima, a védelmünk bal oldalára indított forgással indították akcióikat, és egy-két keresztmozgás után helyzetbe hozták a beállót, vagy a ketteseknél tudtak betörni.

Már a tavalyi világbajnokságon is nagy gondot jelentett a beálló körüli védekezés, és ezt a hiányosságot egy év alatt sem sikerült kijavítani.

Hornyák és Bordás is többször került olyan szituációba, hogy túlsegített a ketteseinknek, és a keresztmozgásokat viszonylag magasan föllépve próbálták tördelni.

Így viszont nagyobb terület maradt a beállónak, amivel ilyen védekezési taktikánál muszáj számolnia az edzőnek. Golovin Vlagyimir itt alapozhatott kapusaink jó formájára és arra, hogy sok ziccert tudnak majd fogni.

Az elképzelés önmagában egyébként egyáltalán nem rossz, hiszen a Kim Rasmussen által vezetett CSM Bucuresti 2016-ban úgy verte meg a Győrt a Bajnokok Ligája döntőjében, hogy agresszíven tördelte annak támadójátékát, és bár Heidi Lökének nagyobb területei maradtak, a bomba formában védő Jelena Grubisic több ziccerét is megfogta, aminek kulcsfontossága volt a végelszámolásnál.

Ez esetben azonban kapusaink nem hozták a klubjukban nyújtott teljesítményt. Szikora Melinda 17, Janurik Kinga 10 százalékos mutatóval zárta a találkozót. Ketten együtt összesen öt védést mutattak be. A probléma továbbá az volt, amin valószínűleg tudatosan változtatott a szünetben Golovin, hogy

A félidő menetében két dolog hozott változást: az egyik, hogy Svájc 3–2–1-es védekezésre váltott a játékrész közepén, ami gyors lábú játékosainknak kedvezett, és sikerült egyenlíteni a 14. percben 7–7-es állásnál, majd az eredményt tartani a 22. percig. Ekkor azonban sorcsere történt a magyar csapatnál, és a Debreczeni-Klivinyi–Kuczora–Albek belső hármassal támadtunk.

Ekkor három perc alatt három gólt kaptunk zsinórban, a játékrész végén pedig örülnünk kellett annak, hogy Klujber hetesével és Szikora Melinda utolsó pillanatos védésével csak kétgólos, 14–12-es hátránnyal vonultunk a szünetre.

Változtattunk a taktikán, felörlődött az ellenfél

A második játékrész elején gyorsan sikerült ledolgozni a különbséget, a 34. percben Klujber átlövésével és Vámos betöréseivel 16–16-nál értük utol Svájcot. Az ellenfél már nem is tudott ellépni, azonban támadásban továbbra is sokat hibázott a magyar válogatott, így hol egyik, hol másik együttes vezetett egy góllal.

A mérkőzés képében azonban változás állt be, a svájciak egyre nehezebben tudtak gólt szerezni, Schmid pedig kevesebb labdát kapott. Ennek oka, hogy Golovin felismerte, az ellenfél nem veszélyes kintről, így a hármasok a hatos vonalán maradtak, és kevésbé segítettek be a ketteseknek.

Emiatt a hosszú oldali kettesről ugyan több gólt kaptunk, de a fiatal svájci válogatott erejét nézve ez végzetes volt a mérkőzés kimenetele szempontjából. Bár a jobb szélen Mia Emmenegger, valamint a betöréseivel és pár átlövésével Daphné Gautschi még ellensúlyozni tudta ezt, viszont a 42. percben már érezte Albertsen, hogy váltania kell annak érdekében, hogy ne menjen el számukra a mérkőzés.

Amikor pedig utóbbit kivették emberfogással, akkor Klujber kreativitása segített. Az 51. percben már 26–24-re vezetett a magyar válogatott, ez volt az első alkalom az összecsapáson, hogy két góllal elléptünk.

Albertsen érezte, hogy ég a ház, és kikérte utolsó idejét, hogy ne engedje el a mérkőzést. Csapatának ekkor azt mondta, az a baj, hogy nincsenek meg a labda nélküli mozgások. Az időkérés azonban nem változtatott a játék képén, a fiatal és Eb-újonc svájci válogatott fizikálisan, de fejben még inkább elfáradt, a magyar válogatott pedig újabb üres kapus gólokkal végül eldöntötte a mérkőzést, és 33–28-ra győzött.

Mi lehet az oka a görcsösségnek?

A legnagyobb kérdés az, hogy mi okozza a görcsösséget a magyar válogatott játékosainál. Erre a szövetségi kapitány, valamint több játékos is utalt a mérkőzés utáni interjúkban, de a rengeteg, kapufán csattanó lövés is azt jelzi, hogy nem tudott felszabadultan kézilabdázni a csapat.

Természetesen ez a kérdés nemcsak sportszakmai, hanem kulturális kérdés is. Albertsen ebből a szempontból jó munkát végzett Svájcban, hiszen a kispad is teljesen együtt élt a játékkal, emellett az összecsapás után egyáltalán nem lehetett azt érezni az ellenfél játékosain, hogy el lennének keseredve.

Amellett, hogy nyilvánvalóan jóval kisebb rajtuk a teher, az is közrejátszhat ebben a mentalitásban, hogy egyrészt a szövetségi kapitányuk által behozott skandináv felfogásnak nem része a „mindenáron győzni kell” hozzáállás. Fontos, hogy minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a játékosoknak és a csapatnak, viszont ha ez megvan, és nincs belőle győzelem, akkor sem kell csalódottnak lenni.

A magyar együttes részéről nagy kérdés, hogy ez a győzelem felszakít-e egy gátat, vagy arról van szó, hogy ténylegesen ennyit tudunk, és akár a nagyarányú vereségek is benne lesznek a pakliban a skandináv válogatottak ellen.

Egyelőre nincs meg az ideális összeállítás

Ami biztos, hogy Golovinnak meg kell találnia az ideális első sort, mindezt azonban úgy, hogy közben elegendő pihenőidőt is ad a kulcsembereknek. 

Egyelőre nem sikerült megtalálni az ideális összeállítást, holott a januári, hazai rendezésű férfikézilabda-Európa-bajnokság egyik tanulsága az volt, hogy jellemzően azok a csapatok nyerik a mérkőzéseket, amelyeknek támadásban van egy kiemelkedő plusz-mínusz mutatót produkáló sora. Nekünk ilyen nem volt.

A Szikora – Győri-Lukács, Klujber, Vámos, Pásztor, Kuczora, Márton összeállítás +3-as mutatót produkált, rajtuk kívül viszont mindegyik variáció maximum +1-et. Szerencsére a svájciaknak sem volt ennél jobb soruk, azonban ha ránézünk a csoportellenfeleink, valamint a párhuzamos csoport mérkőzéseire, már sokkal ijesztőbb a helyzet.

A norvég válogatott Lunde – Skogrand, Mörk, Oftedal, Ingstad, Reistad, Andersen összeállításban +6-ot hozott a horvátok ellen, míg a svédek a Ryde – Hagman, Carlson, Dano, Blohm, Roberts, Hansson sorral +7-et produkáltak Szerbiával szemben, és így simán nyerték az összecsapásaikat.

Hogy megtalálja-e az ideális első sort Golovin, arra a vasárnap 18.00-kor kezdődő Magyarország–Horvátország-mérkőzésen kaphatunk legközelebb választ.

(Borítókép: A magyar válogatott ünnepel a női kézilabda-Európa-bajnokság Magyarország–Svájc-mérkőzésének végén a ljubljanai Stozice Arénában 2022. november 4-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)