Hiába győztünk a társházigazda ellen, kudarc volt a női kéziválogatott Eb-szereplése

A Svédország elleni ötgólos vereséget hozó találkozó után több kérdés is felvetődött a házigazda Szlovénia elleni összecsapás előtt. Talán a legfontosabb ezek közül az volt, hogy a magyar válogatott fogja-e bírni fizikálisan a hatodik mérkőzést a tornán, ez azonban a szlovéneknél is aktuális lehetett, mivel Norvégia ellen két nappal korábban ki-ki mérkőzést játszottak, és sokáig úgy tűnt, meglephetik a címvédőt.

A másik a motivációs szintek közötti különbség volt. Az összecsapás előtt ugyan a magyar csapat részéről mindenki elmondta, hogy címeres mezben egy Európa-bajnokságon nincs tét nélküli mérkőzés, azonban az megkerülhetetlen tényező ilyenkor, hogy a mieink már biztosan csoportutolsók voltak, tehát a maximum a 11. hely elérése volt, míg a szlovének egy győzelemmel életben tarthatták volna elődöntős reményeiket.

Végül nekünk sikerült elszakadnunk az ellenféltől

Nagyon gyors gólváltásokkal kezdett a két válogatott, a harmadik percben már 3–2 volt az állás a hazaiak javára. Első két góljukat rögtön beállóból szerezték, azonban erre jött a válasz mindkét szélről. A szlovének ugyan Nina Zulic révén két góllal is elléptek, Klujber Katrin vezérletével viszont a 20. percben már mi vezettünk 9–7-re.

Mindehhez viszont kellenek a jó kettes védők, és Elizabeth Omoregie személyében ez meg is volt a szlovéneknél.

A félidő közepén azonban Adzic belecserélt, és a Klujbert addig viszonylag jól hatástalanító Omoregie helyett Tjasa Stankot küldte a pályára, aki mellől kettesben rögtön két gólt is szerzett a magyar jobbátlövő.

A kétgólos vezetésünk azonban nem tartott ki a félidő végéig, Ema Abina szélről és lerohanásból volt eredményes, a játékrész végén pedig az addig nem éppen sziporkázó Ana Grost váltó Barbara Lazovic állította be a 14–14-es eredményt.

A fordulás után sokáig fej fej mellett haladtak a felek, az ellenfél pedig Natasa Ljepoja és Ana Gros találatainak köszönhetően a 39. percben át is vette a vezetést 20–19-nél. A gólszerzőkből is kikövetkeztethető, hogy itt elsősorban ismét a beállóval, valamint kettes pozícióban voltak problémáink.

Klujber Katrin a második félidőben a rövid oldalon játszott, így támadás és védekezés között cseréltük Hornyák Dórára, aki hármas pozícióba érkezett. Ami azonban itt visszatérő és továbbra is rendkívül furcsa elem volt, hogy

A visszarendeződést ez igencsak megnehezítette, emiatt maradtak nagyobb területek Ljepojának, valamint Grosnak, bár igaz, ő Kuczoráról akkor is gólt lőtt, amikor utóbbi átkerült bal oldali kettesbe.

A szlovén vezetés azonban nem tartott sokáig, a magyar válogatott ugyanis meg tudott újulni, és egy 5–0-s sorozattal megfordította a mérkőzést. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a védekezésünk keményebb lett, és mind Szikora Melinda, mind Janurik Kinga elkezdett labdákat fogni.

A két említett játékos a hármasok felett, illetve a kettesek és a hármasok közötti betörésekből lőtt gólt és harcolt ki heteseket, valamint kiállításokat.

A 40. és 45. perc közötti időszak ezúttal is kulcsfontosságúnak bizonyult, hiszen itt sikerült leszakítani előbb négy, majd öt góllal az ellenfelet, bár a hajrára fordulva a házigazda több magyar hibának köszönhetően még vissza tudott kapaszkodni két gólra. A válogatott viszont végül a félidő közepén kialakított előnyét megtartva négygólos, 29–25-ös győzelemmel zárta a tornát, ami azt is jelenti egyben, hogy a magyar együttes a 11. helyen zárta a kontinenstornát.

Sikerült kihasználni a szlovén védekezés hiányosságait

Ha a játékperceket nézzük, azt látjuk, hogy ezen a mérkőzésen már jóval egyenlőtlenebbül voltak elosztva, hiszen Golovin Vlagyimir és a csapat is mindenképpen meg akarta nyerni a mérkőzést. A két kezdő szélsőnk például végigjátszotta a mérkőzést, és azt is érdemes kiemelni, hogy a Janurik – Győri-Lukács, Klujber, Vámos, Füzi-Tóvizi, Kuczora, Márton támadósor kiemelkedő, +8-as mutatóval zárt.

Hogy tudatos volt-e, vagy sem, azt nem tudjuk, de az, hogy Golovin Vlagyimir Svédország ellen többet pihentette az első sort, főleg a találkozó vége felé, talán a mai mérkőzésnek szólt, ahol a papírforma szerint is sokkal több esélye volt a magyar együttesnek a győzelemre.

A siker kulcsa támadásban ezúttal a sokszínűség volt, bár beállóban ezúttal is szinte észrevehetetlenek voltunk. Ennek ellenére

Ez adódott abból is, hogy Adzic kicsit elszámolta magát a kettesben bevethető védőivel, így a kilépkedő hármasok miatt megnyíló belső területeket kifejezetten agilis játékkal sikerült kihasználnia belső embereink szinte mindegyikének.

Igaz ez a szélsőikre is, akik bár szép gólokat is szereztek, Janurik Kinga azonban fontos pillanatokban fogta meg az innen érkező labdákat. Védekezésben kettesben ezúttal is gyengék voltunk, a korábban már említett balátlövőből jobb oldali kettesbe futás pedig további kérdéseket vet fel, főleg annak fényében, hogy ebben az időszakban több gólt is kaptunk beállóból, valamint betörésből.

Lesújtó az összkép

Ha a torna statisztikáit nézzük, lesújtó képet kapunk. Bár hozzá kell tenni, hogy talán a legtöbb tiszta ziccert kapták a kapusaink – beállóból az Európa-bajnokságon a legtöbbet –, százalékosan ők nyújtották második leggyengébb teljesítményt a teljes mezőnyben, hajszállal megelőzve a spanyolokat.

Támadásban a lövéshatékonyságuk szintén a második leggyengébb a mezőnyben,

Bár Klujber Katrin 38 góljával kiemelkedett ezen a tornán a csapatból, utóbbiban még neki is van hova fejlődnie.

Ugyan sokszor előkerül, hogy a magyar válogatottnak a gyors játékra és a betörésekre kellene összpontosítania, a játék ezen elemében is hiányosságok vannak. Előbbi esetében bár sok lehetőségünk volt, a hatékonyság rendkívül alacsony volt, utóbbinál pedig a velünk azonos számú mérkőzést játszó csapatok közül csak a szlovéneknek volt nálunk kevesebb lerohanása.

Érdemes megjegyezni, hogy a 30 leggyorsabb sprintet produkáló játékos között csak két magyar van. Márton Gréta a 14., Győri-Lukács Viktória pedig a 29. helyre került be.

Van még hova fejlődni, és bár jobb szájízzel sikerült lezárni a tornát a Szlovénia elleni győzelemmel, ez nem feledteti az Európa-bajnokság során mutatott gyenge teljesítményt és a 11. helyezést. A legnagyobb kudarc pedig az, hogy nagyjából ez a realitás.

(Borítókép: A győztes magyar csapat ünnepel a női kézilabda Európa-bajnokság Magyarország–Szlovénia-mérkőzés után a ljubljanai Stozice Arénában 2022. november 16-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)