Női kézilabdázóink is beléptek a kapun: 20 év után két válogatottunk lesz az olimpián

Két évtizede nem látott siker kapujában állt a magyar kézilabdasport: a férfiválogatottunk egy hónapja Tatabányán már megváltotta a repülőjegyét a párizsi olimpiára, most pedig a női volt soron. A debreceni Főnix Arénában közel telt ház előtt azt a Japánt kellett ehhez legyőzni – vagy legalább nem kikapni tőle négy gólnál többel –, amellyel szemben eddig tizennyolc randevúból tizennyolc magyar siker volt a mérleg. Mindez pedig egyet jelentett volna azzal, hogy a 2004-es játékok óta először nők és férfiak ugyanazon az olimpián tudnak elindulni. 

Klujber Katrinék a Nagy-Britannia elleni 49–11-es sikerrel kezdtek csütörtökön, majd jött a Svédország elleni bravúrgyőzelem (28–25), amely viszonylag kényelmes helyzetbe hozta a mieinket a zárókör előtt. Japán bő tizenöt percig tudta tartani a lépést a svédekkel, végül viszonylag sima, 35–28-as vereséget szenvedett az első fordulóban. Ezt követte pénteken a britek kiütése, egy – a miénknél azért jóval szűkösebb – 27 gólos diadal (43–16). 

Kuszumoto Sigeo, az ázsiaiak szövetségi kapitánya igyekezett bizakodó lenni, ám az övéinél gyorsabb és agresszívabb kézilabdázásra képes válogatottként jellemezte a magyart, amely mögött ráadásul ott a „fanatikus drukkerhad” támogatása is. Ezért úgy készül, csak tökéletes játékkal és óriási bravúrral lehet esélyük meglepetést okozni. A mieink közül bárkivel beszéltünk, egytől egyig azt hangsúlyoztak, a svédek ellen látott lendületet és határozottságot szeretnék átmenteni erre a meccsre is, és akkor „meg kell legyen a repjegy”. Azzal pedig a legkevésbé sem akartak foglalkozni, hogy egy esetleges szűk vereség is elegendő lehet az üdvösséghez. „Győzni akarunk mindenáron.”

Az alaphangra nem lehetett panasz: a három versenynap közül most látogattak ki messze a legtöbben a csarnokba. A lelátó ütemes biztatása mellett pedig kereken egy perc kellett ahhoz, hogy Klujber sikeres hetesével megszerezzük a vezetést. Ezt követően viszont a meccs első öt perce inkább a svéd–japán találkozóhoz, semmint a reménybeli példához, a magyar–svéd összecsapáshoz hasonlított. Az ázsiaiak feszes védekezéssel nemhogy tartották a lépést a magyar válogatottal, de még a vezetést is meg tudták szerezni egy rövid időre. 

A kezdeti periódusban sok helyzetet hagytunk ki, de szerencsére a sárga mezes vendégek is (a kapunkat őrző Böde-Bíró Blanka hathatós közreműködése mellett). Kilenc perc elteltével mindössze hat gólt láthatott a nagyérdemű – igazságos eloszlásban (3–3). Apránként viszont elkezdett összeállni a támadójátékunk is, Klujber és Győri-Lukács Viktória egymást követő két gyors góljával megléptünk. A kétgólos fórocska pedig jó gócképzőnek bizonyult: negyedóra elteltével már 8–4 állt az eredményjelzőn. Ha az előző öt perc nem lett volna elég lélekölő a japánoknak, úgy Klujber még rá is kontrázott az egészre, saját térfeléről a vendégkapuba ejtve az ötödik, csapatunk kilencedik találatát. 

Jött is az időkérés Sigeótól, majd egy értékesített hetes Aizava Nacukitól. Ezzel pillanatnyilag 60 százalék alá rontva Bíró védési hatékonyságát. A különbség azonban nemhogy nem apadt tartósan, apránként még tovább nőtt. Pedig a japánok elővették egyik kedvenc fegyverüket, a kapuslehozatal melletti, hét a hat elleni támadójátékot. Ám ezúttal ez sem állt túl jól nekik. Noha Klujber azt a szívességet még meg is tette, hogy a második üres kapus lehetőségénél 30 méterről bő 30 centivel a jobb kapufa mellé lőtt... A harmadikat aztán már nem (11–5). Az FTC jobbátlövője ellen egyszerűen nem volt ellenszerük a japánoknak, a 20. perc végén már a hatodik találatát szerezte – visszaállítva a hatgólos magyar fórt. 

Meccs előtt kicsit aggódtunk, kell-e bármi szimbolikát látni abban, hogy a feltámadó szél sötétszürke viharfellegeket sodort a Főnix Csarnok köré, ám az eredmény alakulását látva megnyugodhattunk, ezúttal nincs itt semmiféle égi jel. Avagy ha mégis, úgy a japánok számára vetít elő igencsak cudar estét. Mert 25 perc után – ezúttal Kuczora Csenge találta meg a rést az igencsak ingatag japán falon – már 16–8 volt nekünk. Kisebb gólcsend következett mindkét oldalon, hogy aztán szűk két perccel a szünet előtt Simon Petra bizonyítsa, ő is tud gólt szerezni a saját hatosa előteréből (17–8).

Fordulás után ismét kiegyenlítettebbé vált a játék, döcögösebbé vált a támadójátékunk, de cserébe elképesztően összeállt a védekezésünk: kilenc perc alatt két-két gólt szerzett mindkét együttes. Menet közben egy könyökösért – némi videózás után, azonnali piros lap kíséretében – elköszöntek a japánok Nagata Mikától (20–13).

Az újabb törést az ázsiaiak játékában Macumoto két perce hozta el, három nullás sorozattal a mérkőzésen először már tízzel is vezetett a magyar csapat. Győri-Lukács módosította 23–13-ra az állást a 41. percben. Ezzel pedig még mindig nem volt vége, Márton Gréta találatával 25–14-nél tizenegy gólosra nyílt a csapatok közti olló. A közönség megtette azt a szívességet, hogy nem számolt rá a japánokra, más kérdés, hogy magyar nyelven ennek mennyi értelme lett volna. A KO ettől még egyértelműnek tűnt. Ha eddig ki is vártak vele, hát a szervezők tényleg elkezdhették hűtőbe pakolni a pezsgősüvegeket. Még több mint negyedóra hátravolt a meccsből, amikor Klujber megszerezte önmaga tizedik, csapatunk 26. találatát.

Ria-ria, Hungária!

– zengte töretlenül a lelátó, miközben a japánok újabb helyzetek egész sorát puskázták el, újabb, közel ötperces gólcsendbe burkolózva. A meccsen már nem először egy hetes segített megtörni a jeget a sárga mezeseknek, Isikava Szora góljával is azonban csak 28–17-re zárkóztak.

Az utolsó tíz percre ismét feljöttek tíz gólra – nosza, ennél több örömük ne is legyen, gondolhattuk, miközben néhol azért a lányok által bemutatott könnyed örömkézilabda kezdett egy-egy könnyelmű megoldásba is átcsúszni, nem feltétlenül indokolt ejtéskísérletek kíséretében. Az utolsó öt percet 31–23-ról kezdték a felek. Végül a tízgólos siker is összejöhetett volna – noha az utolsó két percet emberhátrányban játszották le a mieink. Az utolsó akciónkból Debreczeni-Klivinyi Kinga módosította 37–27-re a különbséget, ám a dudaszó pillanatában a japánok még szépítettek, így „csak” 37–29 lett a vége...

Üsse kavics!

Semmivel sem zúgott halkabban a lelátó irányából a Soho Party klasszikusa:

„Az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet: repülj velünk a szerelem szárnyán!,

A női szakág képviselői a 2021-es tokiói játékok után ismételhetnek: összességében pedig tizenhárom lehetőségből nyolcadszor sikerült nekik a kvalifikáció (a női kézilabda 1976 óta az olimpiai program része). Montrealban és Atlantában bronz-, Sydney-ben ezüstérem jutott a mieinknek. 

A debreceni kvalifikációs tornát ezzel a mieink nyerték, a második kvóta pedig a favoritnak gondolt svédekhez került. Japán a kvartett harmadik helyével kellett beérje, míg a britek három – erősen kalkulált – vereséggel zárták le a kirándulást Kamerun helyén. 

Biztosan elkerüljük a norvégokat

A magyar női kézilabda-válogatott biztosan nem játszik az Európa-bajnoki címvédő Norvégiával a nyári, párizsi olimpia csoportkörében, mert azonos sorsolási kalapban szerepel vele – hívta fel a figyelmet az MTI.

A kalapokat a nemzetközi szövetség honlapján hozták nyilvánosságra vasárnap este, mivel utolsóként a magyar válogatott is megszerezte a kvótát Japán 37–28-as legyőzésével Debrecenben. A csoportkör sorsolására kedden 17.30-tól kerül sor Párizsban.

Női kézilabda, olimpiai selejtezőtorna, Debrecen

3. forduló

• Nagy-Britannia–Svédország 8–52 (6–26)
• Magyarország–Japán 37–28 (18–11)

Korábban játszották
1. forduló (április 11., csütörtök)

• Magyarország–Nagy-Britannia 49–11 (24–6)

• Svédország–Japán 35–28 (17–13)

2. forduló (április 12., péntek)

• Magyarország–Svédország 28–25  (15–11)
• Japán–Nagy-Britannia 43–16 (25–9)

A csoport végeredménye: 1.: Magyarország 6 pont, 2.: Svédország 4, 3.: Japán 2, 4.: Nagy-Britannia 0.

A párizsi olimpia női kézilabdatornájának sorsolási kalapjai:

• 1. Norvégia, MAGYARORSZÁG
• 2. Hollandia, Németország
• 3. Szlovénia, Spanyolország
• 4. Svédország, Franciaország
• 5. Dánia, Brazília
• 6. Angola, Dél-Korea

A magyar női válogatott kerete

• Kapusok: BÖDE-BÍRÓ Blanka (FTC-Rail Cargo Hungaria), JANURIK Kinga (FTC-Rail Cargo Hungaria), SZEMEREY Zsófi (Motherson-Mosonmagyaróvári KC)
• Jobbszélsők: FALUVÉGI Dorottya (SG BBM Bietigheim, német), GYŐRI-LUKÁCS Viktória (Győri Audi ETO)
• Jobbátlövők: KLUJBER Katrin (FTC-Rail Cargo Hungaria), PAPP Nikolett (SCM Gloria Buzau, román)
• Irányítók: VÁMOS Petra (DVSC SCHAEFFLER), DEBRECZENI-KLIVINYI Kinga (Moyra-Budaörs), SIMON Petra (FTC-Rail Cargo Hungaria)
• Beállók: BORDÁS Réka (Praktiker-Vác), FÜZI-TÓVIZI Petra (DVSC SCHAEFFLER), PÁSZTOR Noémi (Motherson-Mosonmagyaróvári KC)
• Balátlövők: JUHÁSZ Gréta (Kisvárda Master Good SE), KÁCSOR Gréta (DVSC SCHAEFFLER), KUCZORA Csenge (Praktiker-Vác)
• Balszélsők: MÁRTON Gréta (FTC-Rail Cargo Hungaria), SZÖLLŐSI-SCHATZL Nadine (Győri Audi ETO)

(Borítókép: Szőllősi Schatzl Nadine. Fotó: Papajcsik Péter / Index)