A bravúrlányok tízezer darabra törnék az Európa-bajnoki bronzérmet

Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány szerint a magyar válogatott jobban akarta a bronzérmet, mint a 25–24-re legyőzött világbajnok, olimpiai ezüstérmes francia csapat, ezért sikerült megszerezni a harmadik helyet a magyar–osztrák–svájci közös rendezésű női kézilabda-Európa-bajnokságon.

„A befektetett munkának mindig van eredménye. Aki akarja, küzd, csinálja a dolgát, a mellé odapártol a szerencse is” – kezdte az MTI által idézett értékelését magyar újságíróknak a vegyes zónában a szakvezető. Felidézte: az első félidőben kétszer volt olyan, hogy együttesének majdnem sikerült megszereznie a labdát, aztán végül a torna legjobb védőjátékosa, Pauletta Foppa mégis be tudta fejezni az aktuális francia támadást. Meglátása szerint a mérkőzés egészét tekintve kiegyenlítetten alakultak a szerencsés helyzetek, például mindkét oldalon volt kapufáról kifelé és befelé pattanó labda.

„A mai napon szerintem jobban is akartuk ezt az érmet, jobban küzdöttünk, és biztos vagyok benne, hogy ennek is köszönhető, hogy sikerült legyőzni az utolsó meccsen a francia válogatottat” – szögezte le a szövetségi kapitány. Kiemelte: vannak még tervei a válogatott élén.

„Még ennél is szebb érmek, nem csupán nekem persze, hanem az egész csapatnak” – tekintett előre Golovin, aki ugyanakkor rámutatott: nem lehet tudni, mit hoz a jövő, így ennek a pillanatnak kell örülni.

Beérett a munka, megtérültek a tanulságok

„Vicának szántam, nem volt egyértelmű? – kérdezett vissza Klujber Katrin a vegyes zónában, miután az utolsó magyar gól előtti átadásáról kérdeztük. – Éreztem, hogy kilépnek rám a franciák, a passz teljesen tudatos volt, az viszont igaz, amikor elengedtem a labdát, nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz. Szinte már meg is bántam... Nyilván kellett hozzá szerencse is, de egy ilyen küzdelem után, ha a szerencse nem állt volna kicsit a mi pártunkra is, azt hiszem, nem lett volna igazságos.”

A Ferencváros jobbátlövője nem csak az utolsó perces átadásnál villant, nem sokkal előtte egy egészpályás francia gólt akadályozott meg nagy sprint végén visszazárva és ujjheggyel a kapunk mellé terelve a labdát, meccs közben pedig ötből öt hetest értékesített, megint csak elévülhetetlen érdemeket szerezve a bronzérem kicsikarásában.

„Rengeteg munka van e mögött a bronz mögött. Olyan munka, amit minden áldott napba beletettünk, remélve, hogy előbb-utóbb kifizetődik. Beérett végre a gyümölcs. Elkezdődött az Európa-bajnokság, s már akkor láttam, hogy ez jó lesz. Amit álomként éltünk meg, menet közben reális célkitűzés lett, aztán Bécsbe érkezve kézzelfogható cél: az érem. Most pedig megvan. Azt gondolom, szinte arannyal ér fel ez a bronz nekünk, a maximum, amit a jelenlegi mezőnyben elérhettünk. De egy remek visszaigazolás is, hogy lépésről lépésre haladunk. Remélhetőleg még nem értünk a csúcsra.”

Hiszek abban, hogy mindennek oka van. A svédek elleni olimpiai vereség valahol arról is szólt, hogy a csapat akkor még nem érett meg arra, hogy egy olimpián négy között legyen. Érnünk kellett még, ehhez pedig kellett ez a vereség is. Most megérkeztünk oda, hogy megérdemelten lehetünk négy között egy Európa-bajnokságon. Nem csak mondtuk, tényleg tanultunk is abból a meccsből, azt hiszem, ez a mostani hajrában jól látszott, és ki is fizetődött

– tette hozzá a 25 esztendős kézilabdázó.

Ha kell, torokra is mentek volna

„Úgy érzem, hogy amikor ilyen szituációba kerülünk, sokkal rutinosabbak vagyunk, és abban a pillanatban, hogy valami történik, tudjuk, hogy mi az, amin változtatni kell – mondta Vámos Petra a kiélezett hajráról és arról, az utóbbi időben mennyivel jobban teljesít a magyar válogatott ilyen helyzetben. – Védekezésben közelebb kell lenni, maradnunk kell a kipattanóért, vagy éppen csökkenteni valahogy a technikai hibák számát. Mindig megvan a következő lépcsőfok, nem arra gondolunk, hogy most a játékunkat a vízszintről a sztratoszféráig kéne javítani, mindig csak egy lépcsőfokra koncentrálunk, egy lépés, egy lépés, egy lépés felfelé. Most pedig megérkeztünk egy – szerintem teljesen jól megérdemelt – Európa-bajnoki bronzhoz. A svéd meccs ott dolgozott bennünk, bennem például az volt, amikor az 51-52. percben a franciák átvették a vezetést, hogy fú, na, ilyen szituációban voltunk a svédek ellen az olimpián, és nem, nem szeretném, hogy most megismétlődjön ugyanaz. Nem érdekel, ki fog velem szembejönni, én elharapom a torkát védekezésben.”

„Nagyon-nagyon sok energiát fektettem abba, hogy meggyógyuljak, mert nagyon szerettem volna átélni a lányokkal ezt az érzést, és mindennap azzal keltem és feküdtem, hogy meg fogok gyógyulni vasárnapra – vette át a szót Márton Gréta. – Nagyon hálás vagyok Govának, hogy még így is bizalmat szavazott nekem, és hogy itt lehettem, és átélhettem ezt a csodás pillanatot.”

Csodálatos volt az egész találkozó. A szurkolók rengeteg erőt adtak nekünk a pálya széléről. Csak az ő hangjukat lehetett hallani, és már-már olyan volt, mint hogyha Magyarországon játszottunk volna hazai közönség előtt, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ők voltak ma a pluszember a pályán, illetve nagyon örülök annak, hogy a nehezebb pillanatokban is összekapaszkodtunk, és segítettük a másikat, és ez is mutatja a csapatunk erősségét és azt, hogy ha együtt vagyunk, akkor bármire képesek vagyunk

– tette hozzá.

„Sokszor mondjuk, hogy a kudarcból tanul az ember, és én ezt valóban így is gondolom – utalt ő is az olimpián történtekre. – Az embernek sajnos át kell élnie a negatívabb élményeket és pillanatokat ahhoz, hogy utána újra a csúcsra kerülhessen. A sport ettől szép, hogy nagyon hullámzó. Sokszor van az ember fent, és sokszor lent, most mi vagyunk a hullám tetején, és most csak az a feladatunk, hogy élvezzük és raktározzuk el ezt a fantasztikus élményt.”

„Nagyon bízom benne, hogy sokra hivatott a csapatunk. Azt megígérhetem, hogy továbbra is mindent meg fogunk tenni a jó eredményekért, és szeretnénk Magyarországot továbbra is büszkévé tenni” – fogalmazott azzal kapcsolatban, mi lehet a következő nagy cél a válogatott előtt.

Aki a meccs előtt is tud viccelni, azt nem érheti baj

„Az egész napunk olyan volt, nem láttam azt, hogy bármelyikünk stresszelne is. Tényleg, annyira együtt volt megint a csapat, tudtunk mosolyogni még a kezdés előtti percekben is, tudtunk nevetni, tudtunk viccelődni, ami szerintem nagyon jó előjel egy ilyen mérkőzés előtt – fogalmazott Győri-Lukács Viktória. – Valahogy azt éreztem, hogy nekünk ezt ma meg kell csinálni: annyira sokat dolgoztunk érte, és tényleg annyira együtt vagyunk most. Bármi történjen, ezt most megérdemeljük, nem történhet, hogy ne mi menjünk haza a bronzzal.”

A Győri ETO szélsője szerint sokat számított, hogy a válogatott egyáltalán nem elégedett meg annyival, hogy teljesítette elsődleges célját a négy közé kerüléssel.

„Éhesek maradtunk a sikerre, és talán ez is számított. A franciáknak ez a bronz nem ért annyit, mint nekünk érhetett. Nekik egy sokadik érem lett volna, egy sebtapasz az arany helyett. Ez jött ki szerintem a pályán is, mi az utolsó lélegzetvételünkig mentünk volna, ha kell, a franciákon ugyanezt nem lehetett érezni” – jegyezte meg részben Golovin mester gondolataira visszautalva. 

Tízezer, tízmillió érem is kevés lenne

„Mindig azt mondtuk, hogy ha kinyílik egy kapu, és előtte vagyunk egy nagy bravúrnak, muszáj belépni azon a kapun, mert ki tudja, lesz-e még hasonló lehetőség az életünkben. Ez a nap tényleg ilyen volt, és nem tudom, de szerintem egész életemben ez lesz az egyik topélményem itt a válogatottal. Fantasztikus mérkőzés volt, és fantasztikus, hogy ezekkel a lányokkal élhettem át ezt az egészet” – mondta könnyeivel küzdve Janurik Kinga.

„Mindig mondjuk, hogy a magyar szurkolók a legjobbak, és ez tényleg így van. Fantasztikusak, főleg, hogy egy olyan norvég meccs után, ahol mínusz nyolc volt, úgy ünnepelték, hogy itt vagyunk együtt, és maradt esélyünk egy bronzra, hogy nem is akartuk elhinni a lányokkal. De végig hittek bennünk, és akkor is ugyanúgy szerettek, mint amikor öttel-hattal nyertünk. Ez az Európa-bajnokság, ez a szeretet, amit mindvégig kaptunk, ez szavakkal leírhatatlan. Nélkülük ez a bronz nem sikerült volna, és tényleg, hogyha ezt a érmet tízmilliófelé tudnám törni, akkor megtenném, és elosztanám mindegyik szurkoló között, mert megérdemlik, annyit tettek érte ők is.”

„Mi küzdöttünk, mi hajtottunk jobban érte”

„Nem tudom, milyen lesz idős koromban, de ha visszagondolok a pályafutásomra, hogy melyik volt a legdurvább évem, elég esélyes, hogy 2024-et fogom mondani – fogalmazott Simon Petra, aki a bronzmérkőzésen az 52. percben szerezte meg az első és egyetlen találatát, 22–22 után azzal kerültek a mieink ismét előnybe. – Próbáltam végig higgadt maradni. Ez volt a mester kérése is. Örülök, hogy gólt ért, annak még inkább, ha kívülről úgy tűnt, kulcsfontosságút is.”

„Őszintén mondom, a lefújás utáni pillanatokra nem is emlékszem. Pont itt kérdezték, hogy kinek a nyakába ugrottam, mondom, ötletem sincs. A nyakába borultam mindenkinek, aki a közelemben volt. Nagyon örültem, hogy ennyi szurkoló kijött, és hogy ennyien támogattak minket. Nem tudom elégszer elmondani, mekkora élmény már csak ezért is a válogatottban játszani. Klisének hiszik, de óriási erőt tudnak adni a meccs minden egyes pillanatában. Hálás vagyok, hogy végig hittek bennünk, és akkor is szurkoltak, amikor valami nem jött össze, valami nem úgy sikerült. Átvették a franciák a vezetést. Talán úgy szurkoltak erre válaszul, mint az egész meccsen addig egyszer sem. Azt gondolom, ez a lökés is kellett onnan fentről, hogy újra fordítsunk, és aztán ki ne engedjük a kezünkből a győzelmet” – tette hozzá a Ferencváros 20 esztendős irányítója, aki szerda este Bécsben az év legjobb fiatal kézilabdázójának járó díjat is átvehette az Európai Kézilabda-szövetségtől, azaz az EHF-től.  

„Mi küzdöttünk, mi hajtottunk jobban érte, mi akartuk jobban. Tudtuk, hogy a miénk lesz, ez a hit, ez a mentális erő érződött az egész csapaton. Elmantráztuk ezerszer, nem lehetett, hogy ne váljon valóra, hogy mi ezzel az éremmel fogunk hazatérni” – hangsúlyozta a megszerzett bronzzal kapcsolatban.

A magyar női kézilabda-válogatott 1998, 2004 és 2012 után nyert ismét bronzérmet a kontinensbajnokságon. A 2000-ben elhódított arannyal együtt ez már az ötödik dobogós helyezése a mieinknek a sorozat 1994 óta íródó történelmében. Még soha egyik éremre sem kellett ennyi időt várni, így nem csoda, hogy a mieink a bronzot is úgy ünnepelték, mintha Európa-bajnoki címmel térnének haza Budapestre. 

Ilyen fejlődési ív mellett az sem kizárt, hogy egy-két tornán belül erre is meglesz a sansz. 

A női kézilabda-Európa-bajnokság döntő hétvégéjének menetrendje

Az éremcsata
december 15. vasárnap

• bronzmérkőzés: Franciaország–Magyarország 24–25 (12–13)

később

• döntő: Dánia–Norvégia 23–31 (12–13)

korábban
december 13. péntek

• az 5. helyért: Svédország–Hollandia 33–32 (15–15)
• első elődöntő: Norvégia–Magyarország 30–22 (13–11)
• második elődöntő: Franciaország–Dánia 22–24 (11–13)

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)