Arnold, Levente
17 °C
27 °C

A családapa, aki meghekkelte Amerikát

GettyImages-842084884
2018.01.22. 18:01
Egy-másfél évvel ezelőtt valószínűleg alig hallott valaki LaVar Ballról. Azóta viszont már nemcsak az amerikai és a sportmédiában bukkan fel az egykori kosaras és fiai neve, hanem a létező összes felületen. Ehhez Donald Trumpot, Michael Jordant is felhasználta, miközben ki tudja, mi lesz a következő lépése. Tragikomikus sztori az emberről, aki kosaras fiai jövőjét váltotta pénzre.

-Trump elnöknek biztos vannak fontosabb politikai teendői, mint hogy velünk foglalkozzon. Én meg hadd foglalkozzam a fiaimmal. 
-A legjobb napjaimban simán vertem volna Michael Jordant egy az egy elleni kosárban. Minden dobólehetőségét ki kellett volna használnia, mert rajtam nem ment volna át. Nem volt elég gyors.
-Az az igazság, hogy nem lehet bajnoki címet nyerni kosárlabdában úgy, hogy három fehér srác van a kezdőben. Túl lassú a lábmunkájuk.

A fenti három mondat csak néhány a sok száz közül, amit ide lehetne rakni az amerikai sportélet egyik legtöbbet emlegetett figurájától, aki évtizedek óta nem töltött a pályán egy percet sem. Ráadásul amikor fiatalabb volt, akkor sem volt igazán kiemelkedő. 

Ő LaVar Ball, aki meghekkelte Amerikát és aztán szépen lassan az egész világot azzal, hogy az állandó nagyotmondással, cirkusszal, beszólásaival és saját márkájának felfuttatásával elérte, hogy mindenki róla és a fiairól beszéljen. 

Ball ugyanis abból csinált hatalmas üzletet, hogy három fiát kicsi gyerekkoruktól kezdve profi sportolónak nevelte, aztán amikor olyan korba léptek, hogy be lehet őket futtatni, akkor óriási fordulatszámmal indította be a gépezetet, és mindenre volt egy terve. Ha az elmúlt hónapokban valaki végigpörgette valamelyik közösségi médiás hírfolyamát, akkor jó eséllyel belefuthatott a Ball család nevébe még úgy is, hogy nem követ sportoldalakat. 

De ki ez az ember, és hogy jutott el eddig? 

Az 1967-ben született Ball középiskolásként még igazi ász volt: amerikaifutball-irányítóként kisebbfajta sztárnak számított Kaliforniában, de mellette kosarazott is. Aztán az egyetemen már a kosárlabdázásé volt a főszerep, de csak egy szezont játszott a legmagasabb szinten. Az iskola után már amerikaifutballistaként próbálkozott, el is jutott pár NFL-csapatig: a New York Jetsben és a Carolina Panthersben is csak az edzőcsapatban számították rá, mielőtt elküldték, közben volt egy európai kitérője is. 

Még az egyetemen kosárlabdázott, amikor megismerkedett későbbi feleségével, Tinával, akivel három fiuk született: Lonzo 1997-ben, LiAngelo 1998-ban és LaMelo 2001-ben. A születési idejük sem volt véletlen, Ball ugyanis kikalkulálta, hogy ekkora korkülönbséggel még mindannyian tudnak egy csapatban játszani középiskolásként. A családi kosárlabdabiznisz már ekkor beindult. 

Mire a legfiatalabb gyerek, LaMelo négyéves lett, a többiek kiképzése már javában zajlott. Ettől a ponttól kezdve már együtt edzette, hajtotta, nevelte őket, hogy a korosztályukból messze kiemelkedjenek. 

Mire a fiúk tíz-, kilenc- és hétévesek voltak, már nyolcadikosok ellen játszottak, és beledöngölték őket a földbe. A többi kölyök nem sokkal később már az aláírásaikért állt sorba

- hőzöngött Ball a Los Angeles Magazine-nak még 2016-ban, amikor a nevelési módszeréről kérdezték. Az otthoni kiképzést tényleg komolyan vette: amikor a srácok végeztek a súlyzós edzésekkel, akkor felhajtotta őket a házuk mögött található meredek dombra, mondván, ha oda fel tudnak futni, akkor a kosárlabdázás már meg sem fog kottyanni nekik. Meg különben is, kussoljanak, örüljenek, hogy embert faragok belőlük – jött le nagyjából az üzenet. 

A sztori amúgy eddig kísértetiesen hasonlít a mostanában felépülőben lévő Todd Marinovichéhoz: az egykori amerikaifutballista csak néhány éves volt, amikor apja kemény edzésekre fogta. Gyúrnia, futnia, dobnia kellett négyévesen, és ez a vasfegyelem egészen tizennyolc éves koráig végigkísérte. Marinovich ugyan eljutott az NFL-be, de drog- és alkoholfüggősége legyőzte, nem tudott megragadni a ligában. Később többször is letartóztatták, az utóbbi hónapokban tért vissza, negyvenes éveiben egy alsóbb osztályú ligában játszik. 

Ball programja egyébként működött. A tesók hamarosan az otthonukhoz közeli Chino Hills középsuliban kötöttek ki, ahol helyi látványosság lett belőlük: a kaliforniai média és a megfigyelők is követték őket, egyre nagyobb lapok és egyre többet írtak róluk. Ball már ekkor verte a dobot, hogy az ő fiai mennyire különlegesek. A középiskolás tehetségekkel foglalkozó lapnak, a MaxPrepsnek 2016-ban azt nyilatkozta, hogy legidősebb fia olyan, mint Magic Johnson, csak jobban dob és atletikusabb, mint az NBA-legenda. 

Nekem te nem parancsolsz

Mindenesetre a srácok karrierjébe nem zavart be, hogy ekkora figyelmet kapnak, mert Lonzo és LiAngelo is egy elit egyetemi programnál, a UCLA-nél folytatta. Ball ezután váltott sebességet.

Az egész azzal indult, hogy nem tudott megegyezni a nagy sportszergyártókkal, hogy fiainak egy saját cipősorozatot dobjanak piacra: egészen eszement, egymilliárd dollár értékű szerződést akart kiügyeskedni, naná, hogy mindenki elhajtotta a francba. Ezért aztán elindította a család saját brandjét, a 2016-ban alapított Big Baller Brandet (BBB), amivel telekampányolta a médiát, az összes lehetséges módszert és felületet megragadva.

Ezen a ponton már egyértelmű volt: Ball azért kürtöli tele a médiát trumpi magasságokba törő gondolataival, hogy foglalkozzanak vele és fiaival. Például: 

  • 2017 márciusában jött az egyik legemlékezetesebb, amikor azt mondta, hogy fénykorában simán leverte volna Michael Jordant egy az egy elleni kosárlabdában, mert hát Jordan nem volt elég gyors és elég nagy. A Chicago Bulls hatszoros bajnok legendája, Jordan csak annyit reagált erre: „Ha fél lábam lett volna, akkor sem vert volna meg.”
  • De kapott a Golden State Warriors sztárja, Stephen Curry is. A fiam sokkal jobb lesz Steph Currynél. Curry is jó kosaras, de a fiam még fiatal, és sokat fog fejlődni. Curryt különben is azért is tartják annyira jónak, mert bajnoki címei vannak.”
  • Csinálta a cirkuszt a médián keresztül a kilencvenes évek NBA-jének meghatározó kosarasával, Charles Barkley-val is, aki kritizálni merte a legkisebb fiát. Annyi történt, hogy a legfiatalabb Ball 92 pontot szerzett középiskolás csapata meccsén, mire Barkley szóvá tette, hogy a srác hátra sem ment védekezni, szóval ez így nem akkora szám. 
  • Amikor Lonzo nem nyerte meg az egyetemi bajnokságot a UCLA-vel, azt mondta, nem lehet úgy bajnoki címet szerezni, hogy három fehér kosaras is van a csapatban, mert hát túl lassúak a fehérek. 

Olyan volt az egész, mint egy 0-24-ben pörgő valóságshow, csak Balléknak külön műsor sem kellett ehhez. Az csak később jött.

Közben ezerrel ment a Big Baller Brand promóciója: a legidősebb fia – akit 2017-ben a Los Angeles Lakers draftolt –, Lonzo nevével egy 495 dollár értékű cipőt dobott piacra. Az árszabásról csak annyit mondott, hogy aki nem engedheti meg magának, hogy ennyit fizessen egy pár csukáért, az magára vessen, nem igazi faszagyerek. Naná, hogy ez a manőver is arról szólt, hogy a brandről minél többet beszéljenek az emberek, ahogy arra a Forbes magazin is rávilágított, mert hát a felháborító ár is reklám. Ja, és van aláírt kiadás is, 995 dollárért (összehasonlításként: az NBA-sztár James Harden nevével reklámozott cipők 160 dollár körül vannak, Russell Westbrook Air Jordanje 185 dollár környékén).

A brand felfuttatása és a módszerek azért zavarták a rivális sportszergyártókat. A Nike igazgatója például nem finomkodott, azt mondta, hogy

a legrosszabb dolog, ami az elmúlt száz évben történt a kosárlabdával, az maga Lavar Ball.

Tök jogos lehet a kérdés: Ballnak honnan volt egyáltalán pénze arra, hogy saját brandet indítson? Lehetett némi megtakarítása abból az időszakból, amikor még profi sportoló volt, és az egyik kaliforniai egyetem sportprogramját irányító felesége is beszállt a vállalkozásba állítólag. Tavaly nyáron olyan 4 millió dollár körülire saccolták a vagyonát, aztán természetesen az is jól jött, hogy fiát az idei NBA-draft második helyén vitte el a Los Angeles Lakers, amely négy névre szóló, 33 millió dolláros szerződéssel kínálta meg. A családi bizniszt tehát már most elkezdhette fejni, miközben a saját márkáját futtatja. 

Sőt, a legfiatalabb fiút is bevonta, ugyanis augusztusban az akkor még csak egyetemre, a UCLA-hez készülő LaMelo is kapott egy róla elnevezett cipőt, amit 395 dollárért dobtak piacra. Amikor felmerült, hogy ez az egyetemi sportéletet felügyelő NCAA szabályai szerint nem annyira kóser,

akkor azt mondta, hogy ő leszarja az NCAA-t, mert hát neki nem parancsolnak. 

Az NCAA-t amúgy is több fronton ostromolta. Jó érzékkel felült arra a témára is, ami már egy ideje pörög az amerikai sportéletben: kezdeni kellene azzal a helyzettel valamit, hogy az egyetemi sportolók ingyen játszanak, miközben egyetemeik rommá keresik magukat rajtuk. Ball ezt azzal oldaná meg, hogy fizetős bajnokságot indítana azoknak a játékosoknak, akik már végeztek a középiskolában, de nem akarnak a kizsákmányoló egyetemi bajnokságban kosarazni. Aki ebben a ligában játszana, annak nyilván Big Baller szerelésben kellene kosaraznia. 

Amikor azt hittük, már nem lehet bizarrabb, akkor jött Trump  

Igazi ballos manőver volt az is, ahogy kezelte a középső fia novemberi balhéját, amiből kisebb diplomáciai bonyodalom lett. LiAngelo a UCLA-vel együtt Kínában turnézott, és a Ball fiú két másik kosarassal drága napszemüvegeket nyúlt le egy üzletből, de lebuktak. Több év börtönt is kaphattak volna, ám az éppen Kínában tárgyaló Donald Trump elintézte, hogy szabadon engedjék őket.

Gigászok csatája bontakozott ki, ahogy Trump és Ball egymásnak esett a történtek után a médián keresztül. Amikor Balltól megkérdezték, szerinte az elnöknek mekkora szerepe volt abban, hogy szabadon engedték a három kosarast, köztük a fiát, annyit válaszolt:

Hogy kicsodának? 

Ball szerint ugyanis semmi szükség nem volt arra, hogy Trump közbelépjen, nem kérte erre senki, foglalkozzon csak a saját dolgával, mert ha valaki segít, akkor ne várja már el nyilvánosan, hogy megköszönjék neki. 

Erre Trump azt írta: „Már kint van Kínából a három kosárlabdázó, és megmenekültek a börtönben töltendő évektől. LaVar Ball, LiAngelo apja nem fogadja el azt, amit a fiáért tettem, és azt mondja, nem nagy ügy a bolti lopás. Inkább a börtönben kellett volna hagynom őket."

Aztán amikor a CNN is ráugrott a sztorira, és meginterjúvolták Ballt, akkor lubickolt az újabb médialehetőségben: azt mondta, küldött Trumpnak három pár Big Baller cipőt, egy pirosat, egy kéket és egy fehéret (az amerikai zászló színei), hogy lássa, igazi patriótákkal van dolga.

De még csak meg sem köszönte. Viszont tudják mit gondolok? Szerintem magára zárta az ajtókat, és felvette őket, aztán táncolt bennük

– fűzte hozzá a sztorihoz. 

Ez volt az, amire már több marketingszakértő is azt mondta, valahol zseniális, amit művel, mert összeszólalkozott az elnökkel azért, hogy a saját brandjét promózhassa. 

Ballék beveszik Litvániát

A következő fordulat volt az eddigi legmeredekebb a Ball-sztoriban. Miután az egyetem elkezdett morfondírozni, hogy a középső fiú kínai letartóztása ér-e eltiltást, az apa fogta magát, és kivette a UCLA-ről LiAngelót, elhatározta, maga nevel belőle profi kosárast. Az NCAA és a UCLA ugyanis ezt úgy is csak akadályozná. 

„Sokkal jobban fel tudom készíteni az NBA-draftra, mint arra a UCLA képes lenne. Nem megy át egy másik egyetemre, a terv az, hogy felkészüljön a draftra" – mondta december elején, pár héttel azután, hogy legfiatalabb fiát, LaMelót is kivette a középiskolából. Hogy miért? Mert LaVar nem jött ki az ottani edzővel, azért.

Úgyhogy inkább otthon farag belőle tökéletes kosárlabdázót, aki az NBA-re alkalmas lesz, naná.

Persze Ballnak már volt egy másik terve. A UCLA-s attrakció után nyakába fogta az egész családi hóbelevancot, átköltöztette a fiúkat Litvániába. A 19 és 16 éves srácok egyéves profi szerződést írtak alá a Prienai Vytautasszal, egy ottani középcsapattal.

Vagyis a nagy célt már ekkor elérte:


mindhárom fiából profi kosárlabdázót csinált.

Már a megérkezésük óriási hisztériát váltott ki: a repülőtéren tumultus fogadta őket, a tévés stábok egymást taposták, hogy felvegyék Ballék érkezését, tényleg olyan volt, mintha félistenek érkeztek volna a kis európai országba. 

Ball azt hangoztatta, hogy ez a manőver nem a pénzről szólt, hanem a kosárlabda szeretetéről. Ilyen felvezetéssel már az sem volt meglepő, hogy a fiúk litvániai bemutatkozásának online közvetítését százezrek követték, de a legtöbben csak akkor szembesültek azzal, hogy miről is van szó, amikor meglátták a pályát.

Igen, a játéktér, a reklámtáblák, de még a bírók szerelése is a Big Ballers márkát reklámozta. Az történt ugyanis, hogy a csapat nem a balti ligában lépett pályára, hanem egy LaVar Ball által kierőszakolt ötcsapatos ligában, amit Big Baller Brand Challenge Gamesnek neveztek el, és hetente Facebookon közvetítik a meccseit. 

Magyarul Ball csinált egy játszóteret a fiainak Litvániában, ahol aztán az égvilágon minden róluk szól. Az más kérdés, hogy mindezt hogyan élhetik meg a még tizenéves fiai. A folyamatos médiafigyelem, az állandó nyomás az apjuk részéről, na meg az, hogy ilyen fiatalon kiszakítják őket a környezetükből, és átköltöztetik őket a világ másik végére egy litván kisvárosba. LaVar Ballt ez viszont aligha zavarja, a terve tökéletesen működik, és amilyen fordulatok voltak eddig benne, már az sem lenne meglepő, ha az elnöki címért is bejelentkezne. 

A kosárlabda Kardashianjai

A felhajtás viszont egyre több ember szemét szúrja, január elején például az NBA-bajnok Golden State Warriors edzője, Steve Kerr lőtte be talán a legjobban a jelenséget. 

„Valahol Litvániában LaVar Ball épp rajtunk röhög. Az emberek valamiért a tenyeréből esznek, pedig erre nincs különösebb okuk azon kívül,

hogy ő lett a kosárlabda Kardashianja. És ezt pénzre lehet váltani, ez a helyzet most a sportban, a szórakozatóiparban és a politikában

– mondta Kerr. 

A Ball-mizéria legszomorúbb aspektusát viszont az egykori Lakers- és NBA-legenda, Kareem Abdul-Jabbar ragadta meg.  

Láthatjuk, hogy mennyire meggondolatlanul neveli a fiait. Én sosem tettem volna ezt a gyerekeimmel. Lehet, hogy az egyik srácból tehetséges jogász, orvos, programozó lehetett volna, vagy bármi, amihez kedvet érez, ahelyett, hogy apjuk lázálmát valósítják meg arról, mennyire gazdag akar lenni. Ez az egész róla szól. 

Felhasznált források: ESPN, CNN, USA Today, Washington Post, Forbes, Business Insider

Borítókép: Lonzo Ball, LaMelo Ball, LiAngelo Ball és LaVar Ball Fotó: Joshua Blanchard/Getty Images for Crosswalk Productions