Vendel
4 °C
15 °C
Index - In English In English Eng

Verhetetlen legenda helyett az NBA leghosszabb haláltusája lett

GettyImages-509130626
2019.10.23. 16:15
Egy rakás szupertehetséges játékos és egy zseninek tartott általános igazgató ellenére sem tudott igazán nagyot nyerni az NBA-ben az Oklahoma City Thunder, pedig majd egy évtizedük volt erre. Botlás a siker küszöbén, elátkozott szezonok és a teljes széthullás. Egy sosemvolt dinasztia története.

Az NBA-ben az idén nyáron több meghatározó játékos cserélt csapatot, és az emiatt beindult dominó-effektusnak az lett a vége, hogy az egykor szupercsapat szerepére pályázó Oklahoma City Thunder nagy sztárjai közül utolsóként távozott Russell Westbrook. Ezzel az Oklahomában egy olyan korszak zárult le, aminek az elején mindenki azt hitte, hogy évekig dominálni fogják a ligát. Nem így lett, és most mindent kezdhetnek újra, nagyjából a nulláról.

Valami formálódni kezdett Oklahomában

Az egész sztori 2007-ben kezdődött, mikor a Seattle Supersonics csapatához új általános igazgató érkezett Sam Presti személyében, aki a San Antonio Spursnél bebizonyította, hogy kiváló érzékkel találja meg a tehetséges fiatal játékosokat. 2001-ben például ő győzte meg a Spurs vezetőségét, hogy a nemrég visszavonult francia legendát, Tony Parkert válasszák ki a 2001-es játékosbörzén, aki a kezdeti nehézségek ellenére remek karriert tudhat maga mögött. 

Egy ilyen szakember aranyat ér egy kisebb piacon szereplő csapatnál, és a Spurshöz hasonlóan a Supersonics is tökéletesen beleillett ebbe a kategóriába. Presti munkához is látott: rögtön elpasszolta a csapat két sztárját, Ray Allent és Rashard Lewist, majd draftolta Kevin Durantet. Itt már látszott, hogy a Supersonics a teljes újjáépülésre fókuszált, Durant pedig tökéletesen illett is ebbe a koncepcióba, mert már az első évében ő lett az év újonca. 

Ennek ellenére csapat történetének legrosszabb alapszakaszát produkálta a 2007/8-as szezonban, de nyáron felpörögtek az események. Kiderült, hogy a csapat Oklahoma Citybe költözik, miután korábban kútba esett az új seattle-i aréna terve, másrészt a 2008-as drafton némi meglepetésre a negyedik helyen draftolták Russell Westbrookot, akit a szakírók sokáig a legjobb tízbe sem vártak.

De mi az a dinasztia?

A sportok kontextusában nyilván nem az uralkodóház másik neve, hanem röviden összefoglalva egy olyan csapat, ami huzamosabb ideig képes dominálni egy adott sportágat. Az ugyanakkor, hogy a kosárlabdában mit tekintünk dinasztiának, a rengeteg változó miatt eléggé szubjektív: a sorozatban megnyert bajnokságoktól a történelmi alapszakaszokon át a legendás játékosokig rengeteg dolgot lehet felhozni egy-egy feltételezett dinasztia mellett, vagy ellen.

A következő szezonjuk sem indult jobban, a második felére viszont sikerült összerakni a Thunder játékát, és megmutatták, hogy bőven van bennük potenciál. Aztán Presti a nyáron beillesztette a kirakós utolsó darabjait. A Thunder a 2009-es drafton James Hardent választotta ki, az egy évvel korábban kihúzott spanyol-kongói Serge Ibakát pedig kivásárolták a spanyol Ricoh Manresa csapatától, és rögtön be is építették a csapatba.

Az évek óta tartó építkezés ezzel befejeződött, az pedig elég hamar kiderült, hogy az NBA következő szupercsapata éppen Oklahomában formálódik:

a következő szezonban sorra verték a ligaelit csapatokat, huszonhárom helyett ötvenszer nyertek a 82 meccses alapszakaszban, a rájátszásban pedig még a címvédő, a csúcson levő Kobe Bryanttel és Pau Gasollal felálló Lakerst is sikerült megizzasztaniuk.

Ezután Westbrook is felnőtt Durant mellé: mindketten All-Starok lettek, a Thunder pedig csoportgyőztesként jutott a rájátszásba, és egészen a konferenciadöntőig menetelt. Egyértelműnek tűnt, hogy ha ez a csapat együtt marad, a legnagyobb dinasztiák közé emelkedhet.

Már majdnem a csúcson

A 2011/12-es szezon a játékosok sztrájkja miatt a szokásosnál jóval rövidebb volt, ami már csak azért is szomorú, mert ebben a szezonban mutatkozott meg igazán, hogy mennyire félelmetes a Thunder. Durant, Westbrook, Harden és Ibaka is díjakat nyert vagy All Star-csapatban szerepelt, és a csapatszintű eredmények sem maradtak el. A Thunder egy jó alapszakasz után a rájátszásban zsinórban négy meccset nyerve kisöpörte a címvédő Dallas Maverickset, és fantasztikus játékkal egészen a nagydöntőig jutottak. Ott viszont a LeBron James, Dwyane Wade és Chris Bosh által alkotott nagy hármassal felálló Miami Heat várt rájuk. 

Az előző évben is döntőző Heat normális esetben egyértelmű favoritnak számítottak volna, ebben az évben azonban a Thunder megállíthatatlannak tűnt. Az oklahomai csapat az előző három körben egyáltalán nem kapott ki otthon, és hazai pályán meg is nyerték a döntő első meccsét.

A Heat azonban innentől esélyt sem adott nekik, és sorozatban négy győzelemmel húzta be a bajnoki címet a négy győzelemig tartó párharcban.

Ez hatalmas pofon volt a fiatal csapat számára, arra azonban valószínűleg senki nem számított, hogy Durant, Westbrook és Harden a döntő ötödik meccse után sosem lép többet együtt pályára OKC-mezben, pedig a 2012-es nyár után pontosan ez történt.

Ennél is fájdalmasabb vereség jött

Egy ilyen vereséget nem könnyű feldolgozni, Presti és a csapatvezetés azonban nem sokáig foglalkozhatott ezzel. Égetőbb probléma volt, hogy Durant és Westbrook szerződéshosszabbításai után megtartsák Ibakát és Hardent is. A helyzetet Harden oldotta meg: úgy érezte, fizetés terén nem értékelik eléggé azt az áldozatot, hogy a padról beszállva segíti a csapatát. Végül 2012 októberében, a szezon kezdete előtt cserélték el a Houston Rocketshez, és bár a következő alapszakaszban nem annyira érződött a hiánya, a rájátszástól kezdve úgy tűnt, hogy valaki elátkozta a csapatot. 

A 2013/14-es szezon majdnem felét kihagyó Westbrook hiánya miatt többnyire Durant cipelte a hátán a csapatot, amiért megérdemelten lett ő az alapszakasz legértékesebb játékosa. A rájátszásban viszont a Thunder kiesett a főcsoportdöntőben. A következő idényben Durant többször sérült volt, Westbrooknak eltört a keze, és a rájátszásba sem jutottak be. A kudarc után rögtön kivágták Scott Brooks vezetőedzőt, a helyére érkező Billy Donovannel, valamint az időközben felépült Duranttel megint minden esély megvolt arra, hogy végre nagyot dobjanak. 

Az OKC egyenesen a főcsoportdöntőig ment, ahol 3-1–re vezettek a történelmi alapszakaszból érkező Golden State Warriors ellen, de a Golden State feljebb tudott kapcsolni, és végül 4-3–ra megnyerte a párharcot. Ez talán a Miami elleni vereségnél is fájdalmasabb volt, azonban ezen sem lehetett sokat lamentálni, mert a következő nyáron is nehéz döntéseket kellett meghoznia a vezetőségnek. A legfontosabb feladat természetesen Durant megtartása volt, de a lejáró szerződésű sztárnak egészen más elképzelései voltak a jövőjéről.

Begyújtotta a düh hajtotta rakétát

Durant köré akartak csapatot építeni, ennek érdekében pedig az eredeti négyes újabb tagjától váltak meg. Serge Ibakát a draft napján adták oda az Orlando Magicnek, de az érte kapott három játékos sem volt elég Durant maradásához, bejelentette, hogy a rivális Golden State Warriorsba igazol.

Durant ezzel beletiport a szurkolók lelkébe, de igazán nem őket, hanem csapattársát (és jó barátját), Russell Westbrookot sokkolta a döntéssel, főleg mert állítólag – és ezt ki kell hangsúlyozni, mert Durant azóta is tagadja a dolgot – nem sokkal előtte a szemébe mondta, hogy marad az OKC-nél. Westbrook érthető módon nem viselte túl jól a dolgot, a csapat viszont nem jött ki annyira rosszul az egészből.

Az Ibakáért megkapták Victor Oladipót, Ersan Ilyasovát és azt a draftcetlit is, amiből Domantas Sabonis lett, ők pedig Durant nélkül is beváltak a csapatnál. Westbrook közben három évre hosszabbított, elmondta, sehol nem lenne szívesebben, mint Oklahoma Cityben, ezután pedig

begyújtotta a benzin helyett színtiszta dühvel működő rakétákat, és 42 tripla-duplával, valamint tripla-duplás átlaggal olyan szezont produkált, amit előtte még soha senki.

Westbrook a 2016/17-es szezonban MVP (legértékesebb játékos) is lett, a rájátszásban viszont csapatával öt meccsen, viszonylag simán zúgott ki a Houston Rockets, és korábbi csapattársuk, az időközben a liga egyik legjobb játékosává vált James Harden ellen. Sokkal izgalmasabbnak ígérkezett a a nyári csapatépítés, mert a vezetés váratlant húzott: elküldték az Indiana Pacershez az előző nyáron megszerzett Oladipót és Sabonist, cserébe viszont megkapták a Pacers elégedetlen szupersztárját, Paul George-ot.

Ez az üzlet korántsem volt kockázatmentes: George-dzsal kapcsolatban az a hír járta, hogy a Lakerst tűzte ki célul, egy év múlva, 2018-ban pedig szabadügynökként oda mehetett volna, ahova akar. Ez lényegében azt jelentette, hogy a Thundernek egy éve volt meggyőzni őt arról, hogy maradjon, ami első ránézésre nem tűnt egyszerű feladatnak.

Hárman Ketten a világ ellen

Az Thunder a 2017-es szezon előtt utolsó pillanatban megszerezte az akkor már 33 éves Carmelo Anthonyt is a New York Knickstől, így ismét három sztárral mehettek neki a szezonnak. A csapat nagy hármasa ugyanakkor sosem működött igazán, ez pedig a rájátszásban meg is bosszulta magát, a Jazz az első körben ütötte ki őket. Ezek után nem sokan gondolták, hogy George maradni fog a csapatnál, de nagy meglepetésre végül mégis így döntött.

Anthonyt nem sokkal később elcserélték, de Durant távozása óta először úgy tűnt, hogy Presti a pofonok ellenére is épített egy olyan csapatot, ami akár a bajnoki címre is esélyes lehet. A csapat tulajdonosi köre ránézésre tényleg hitt a keretben, 2018-ban hajlandóak voltak 60 millió dollárt költeni luxusadóra, hogy egyben tudják tartani a Steven Adams, Russell Westbrook, Paul George triót, az alapszakaszt elnézve pedig be is jött a számításuk.

Westbrook hajlandó volt háttérbe vonulni George kedvéért, aki MVP-szintű játékkal hálálta meg a bizalmat, az idény végén viszont megint lesújtott az átok. George válla megsérült egy Denver Nuggets elleni meccsen, és innentől kezdve csak árnyéka volt addigi önmagának, a rájátszásban pedig a Blazers törte össze ismét a Thunder bajnoki álmait.

Széthullás és a fényes jövő 

Ez a vereség indította be azokat a folyamatokat is, melyek a teljes széthulláshoz vezettek. A Raptorstól elbúcsúzó Kahwi Leonard meggyőzte George-ot, hogy menjen vele ő is a Clippershez, így a sztárt elcserélték. Prestit dicséri, hogy a Clippersnek ezért elég komoly árat kellett fizetnie, egyebek mellett rekordmennyiségű, öt első körös draftcetli, és két játékos, a veterán Danilo Gallinari, és a fiatal tehetség, Shai Gilgeous-Alexander is náluk kötött ki.

Ezen a ponton egyértelmű volt, hogy a hűséges Westbrook sem marad tovább a csapatnál, a Thunder pedig júliusban el is cserélte őt, méghozzá éppen a Rocketshez. Ahhoz a csapathoz, ami többször is megállította őket a rájátszásban, és ahol egykori csapattársa, James Harden mellett rugaszkodhat neki ismét a bajnoki cím megszerzésének. Az OKC persze ebben a cserében sem csak adott: két elsőkörös draftjog és két pickcsere mellett megkapták a sérülésekkel bajlódó, lassacskán kiöregedő, és rengeteg pénzzel kitömött, de még így is hasznossá tehető Chris Pault is.

A dinasztiának induló Thunder szétbomlása ezzel fejeződött be végleg, és első blikkre úgy tűnhet, hogy teljes kudarc volt számukra az elmúlt nyolc év, most pedig jó eséllyel évekig teljesen esélytelenek lesznek majd. 

A csapat jövője ugyanakkor fényes, mert a Thundernél a következő hét évre  jelenleg 15 első körös draftjog van.

Ez megdöbbentően nagy szám, Sam Presti pedig az az általános igazgató, aki ezeket tökéletesen ki is fogja tudni használni. Elismerte, hogy most nehéz évek következnek, de hozzátette, hogy mindent meg fognak tenni azért, hogy hosszú távon jól jöjjenek ki az újjáépülésből. Az, hogy mi történik most a csapattal, már csak azért is fontos, mert minden bizonnyal Presti karrierjét is ez fogja majd meghatározni. A szakvezetővel kapcsolatban jelenleg két narratíva van:

  • az egyik arra helyezi a hangsúlyt, hogy Presti sorozatban három későbbi MVP-t húzott ki a drafton, és az évek során szinte végig kiváló érzékkel cserélte a játékosokat;
  • a másik szerint viszont könnyelműen elherdálta James Hardent, majd Kevin Durantet sem tudta megtartani, így lényegében ő felel a Thunder dinasztiájának elvesztéséért.

A két dolog persze nem ellentétes egymással, attól, hogy az NBA-ben is szokatlan érzékkel szúrja ki a leendő sztárokat, még nem kizárt, hogy később képtelen megtartani őket, mert nem tud egyensúlyt tartani a keretben a szupersztárok között.

Az biztos, hogy a Harden-csere egyértelműen kilóg Presti sorozatos jó döntései közül, de azt is hozzá kell tenni, hogy azóta azért nem nagyon hibázott, ami abból is jól látszik, hogy rettenetesen jó lehetőségekkel vághat bele ismét az építkezésbe. Ha sikerrel jár, azzal nemcsak az Oklahoma City Thundert juttathatja el a csúcsra, hanem azt is bebiztosíthatja, hogy húsz év múlva a dinasztiát eltékozló Sam Presti helyett a sorozatosan kimagasló csapatokat építő Sam Prestire fognak majd emlékezni az emberek.

(A cikk megírásánál elsősorban az SB Nation cikkeire (1, 2), és az ESPN  vonatkozó anyagára támaszkodtunk)

(Borítókép:  Christian Petersen / Getty Images Hungary)