A Király visszatért, és óriási vérfürdőt rendezett

Magyar idő szerint vasárnap hajnalban csapott össze a New York-i Madison Square Gardenben – ahová sok évtizedes tiltást követően tavaly tért vissza nagy csinnadrattával - az Ultimate Fighting Championship középsúlyú (84 kilós) övéért a kanadai Georges St-Pierre (akit mindenki csak GSP-nek hív, ezért én sem teszek másként) a brit Michael Bispinggel.

GSP, az MMA-forradalmár

Hogy ki is ez a Georges St-Pierre? Anderson Silva mellett a kétezres évek években a UFC zászlóvivője volt, aki tényleg minden túlzás nélkül forradalmasította az MMA-t. GSP megjelenéséig a különböző stílusok egymásnak eresztése lényegében arra a kérdésre szűkült, hogy vajon egy kickbokszos állva tud-e maradni a birkózó ellen, vajon egy brazil jiu-jitsus képes-e földharcra kényszeríteni egy karatést. Ezért is voltak óriási előnyben az olyan harcosok, mint például a szambóból érkezett Fedor Emelianenko, akik eleve több területen képezték magukat.

Ma már a fiatal harcosok zöme eleve valamelyik komplex képzést nyújtó nagy MMA-akadémiáról kerül ki, de 12-13 évvel ezelőtt még mindenki tátott szájjal nézte, ahogy a kyokunshinkai karatés alapokkal rendelkező GSP milyen simán, erőlködés és gondolkodás nélkül vált ütésből vagy rúgásból földrevitelekbe. És azon is mindenki ámult, hogy a letisztult, harmonikus mozgás mögött mennyi tudatosság rejlik:

Taktikai felkészültsége egy csomó, ma már általánosan elterjedt fogásban mutatkozott meg:

• edzői stábja a lábtartástól a fejmozgásig minden téren feltérképezte az ellenfeleket, és GSP meccstaktikáját tudatosan ellenfelei gyengéire húzta fel

• az oktagonban GSP egyszerűen senkit nem hagyott kibontakozni, gyakorlatilag széttördelte ellenfeleinek mozgását

• tudatosan törekedett a pontszerzésre, és tartalékolt az utolsó menetekre (annak, aki életében nem húzott még kesztyűt vagy lábszárvédőt: 25 perc bunyó = maraton), amiben persze nem kis része volt GSP hihetetlen atlétikai felkészültségének

GSP egyik nagy előnye volt még, hogy az évek során mindig képes volt megújulni. Nem csak a birkózást illesztette be bunyójába, hanem a bokszban is szintet lépett. A Bisping elleni meccsén is segédkező Freddie Roach segítségével az MMA-ban sokszor elhanyagolt elsőkezes ütés mesterévé vált, mellyel még totálisabbá tette meccskontrollját. De közben kihasználta azt, hogy az elsőkezes ütés 4 unciás kesztyűben sokkal pusztítóbb, mint a 8-10-12 unciás bokszekesztyűben, John Koscheket úgy körbeszurkálta második meccsükön, hogy az amerikainak egy második feje nőtt a szeme alatt.

A szupertaktikus küzdelem ára viszont az volt, hogy GSP meccseiből eltűntek a látványos befejezések, bunyója túl sterillé vált.

A nagy visszatérő

GSP nem csak minden idők egyik legnagyobb MMA-harcosa, hanem minden idők egyik legnagyobb visszatérője is. Ugyanis legutóbb 2013 november 16-án meccselt, akkor a Johnny Hendricks elleni nagyon szoros (sokak szerint elpontozott) győzelme után bejelentette, hogy egy időre szögre akasztja a kesztyűt, majd decemberben lemondott a váltósúlyú (77 kilós) bajnoki övről is.

A 25-2-es profi mérleget felhalmozó kanadai testét sem hagyták érintetlenül a maratoni meccsek, illetve az intenzív edzésmunka. Több térdszalag-szakadást is szenvedett, ezért volt óriási kérdés, hogy 36 évesen mi maradt meg régi önmagából. Különösen úgy, hogy egy súlycsoporttal feljebb ment, azaz a nagyobb termetű (korábban a félnehézsúlyt is megjárt), a 84 kilós kategóriát uraló Michael Bispinget hívta ki.

A 38 éves britet sokan középszerű bunyósnak tartják, aki óriási szerencsével tudta csak 2016 tavaszán megkaparintani a középsúlyú övet; és azt is sokan kifogásolják, hogy azóta csak egy, a valódi rangsort nem tükröző gálameccsre volt hajlandó, a valódi, veszedelmes kihívókat gondosan kerüli. Ennek ellenére Bispinget sokan esélyesnek tartották nagyobb termete és az utóbbi években - elsősorban edzőjének, Jason Parillonak köszönhetően - rengeteget fejlődő boksztechnikája miatt.

Egy kicsi elfáradtak, de utána jött a vérfürdő

Na de jöjjön a meccs! Az oktagonba lépve a kanadai klasszis korábbi önmagához képest nagyon vaskosnak tűnt, de mozgásán nem látszott a – persze színtiszta izomban - felszedett 7-8 kiló. A meccse elején furcsa mód Bisping tűnt megilletődöttnek, alacsony súlypontjából és -fedezékéből ítélve nagyon tartott a levitelektől. Ennek a megilletődöttségnek az volt az ára, hogy GSP az első menetben szabadon iskolázhatott állásból; egy superman-ütéssel meg is ingatta, majd a biztonság kedvéért a földre is vitte az angolt.

A második menetben aztán jött az első fordulat: GSP mintha elfáradt volna saját bunyójában (ezt a megnövelt izomsúly miatt sokan várták), Bisping viszont kezdte megtalálni a távot és a kanadai fejét – de a kanadainak ezúttal is sikerült őt a földre vinnie; lent tartani viszont megint nem tudta.

GSP - hogy legyen ideje összeszedni magát - a harmadik menetet már szinte kapásból földrevitellel kezdte, és ezúttal képes volt ellenfelét tartósan a földhöz szegezni, és kemény ütésekkel kényeztetni. De az előnyös pozícióból mégis ő jött ki rosszabbul, mivel Bisping egy alulról eleresztett könyököse után felszakadt az orrnyerge (talán el is tört), és elkezdett dőlni belőle a vér. Ez nem volt jó jel GSP számára, ugyanis ekkor még vagy 12 perc volt hátra, amit sokszor nem lehet kibírni ilyen sérüléssel – GSP protezsáltja, a szintén kanadai Rory MacDonald pontosan törött orra miatt vesztette el a Robbie Lawler elleni második meccsét.

De miután újból állóharcra került sor, nem sokáig kellett GSP-nek amiatt aggódnia, hogy meddig tart ki az orra, ugyanis a vérszemet kapva meginduló Bisping ütése elől tanárian vette ki a fejét, majd pedig

 De Bisping kemény fickó, és még a földön is védekezni tudott egy darabig, utána viszont kifordult az ütések elől – egyenesen egy hátsó fojtásba. Innentől kezdve már formalitás volt az egész, de az angol mégsem kopogott, így szépen beleájult a szorításba, de a bíró résen volt, és gyorsan lefejtette róla GSP karjait.

Beküldött egy fuckoffot, ellenfele meg egy jobbhorgot

A UFC a tavalyi New York-i gálájához hasonlóan idén is biztosra akart menni a világ leghíresebb küzdősport-arénájában, és a GSP-Bisping-meccs elé két további címmeccset is betett a programba, melyek semmivel nem maradtak el a fő-főmeccstől.

A sztármeccsen előtt egy valódi gyűlölettől fűtött személyes leszámolást láthattunk; a harmatsúly (61 kiló) kettővel ezelőtti bajnokát, T.J. Dillashaw-t (14-3) eresztették össze korábbi csapattársával, a jelenlegi világbajnok Cody Garbrandttal (aki nem csak az MMA-ban állt 11-0-ás veretlen mérleggel, hanem 32 amatőr bokszmeccsén sem talált legyőzőre). A gyűlölet oka az, hogy Dillashaw suttyomban hagyta ott a roppant népszerű kaliforniai Alpha Male Teamet, amivel magára zúdította az összetartó, kicsit amolyan kollégiumi fiúbanda hangulatát árasztó klub haragját.

A kiszivárogtatott edzésvideókkal, anyázásokkal és kakaskodásokkal tűzdelt felvezetéshez képest igen taktikusan kezdődött a meccs. Azután Garbrandt belekezdett a rá jellemző, rövid, géppuska-gyorsaságú sorozataiba, elkezdett találni kemény elsőkezeseivel is, a menet végén pedig egy jobbcsapottal a földre küldte Dillashaw-t, akit a duda megmentett a vereségtől, de ellenfele nagy fuckoffjától nem.

A második menetben mindenki mészárlásra számított, ami be is jött – csak épp nem Garbrant ökleiben vont a hentesbárd. Előbb Dillashawnak sikerült - addig csak a levegőt kaszáló – bal lábával fenékre ültetni Garbrandtot, majd nem sokkal rá egy közeli kombináció végén meghúzott jobbhorog után a bajnok felakadt szemmel rogyott össze.

 TJ Dillashaw a Renan Barão elleni 2014-es mestermunkáját követően újra világbajnoki övet simogathatott a hasán.

Annyi az utolsó érinthetetlennek

A női szalmasúlyban (52 kilóban) a rendkívül kiszámíthatatlan, technikás amerikai Rose Namajunas (6-3) próbálta megállítani a veretlen (14-0-s mérleggel érkező) lengyel thai-boksz-fenomént, Joanna Jędrzejczyket. Mindenki arra számított, hogy az amerikai megpróbálja majd földre rángatni az állva toronymagas esélyesnek számító lengyelt, ehelyett az első menetben némi méricskélést követően padlóra küldte Jędrzejczyket, aki ebből még – úgy tűnt különösebb megrázkódtatás nélkül – felállt, hogy utána

Hatodik címvédés és új súlycsoport meghódítása (Jędrzejczyk ezt vette tervbe Namajunas utánra) helyett így jött a Ronda Rousey utáni női MMA legnagyobb alakjának első profi veresége és első elszenvedett KO-ja.

Nálam még címmeccs-színvonalú volt két korábbi váltósúlyú (77 kilós) világbajnoki kihívó, Stephen Thompson (13-2-1) és Jorge Masvidal (32-12) küzdelme is. Thompson fantasztikusan kényszerítette rá az oktagonban Lyoto Machida hanyatlása óta ritkán érvényesülő karatéját Masvidalra, aki félszáz combrúgással sem tudta lelassítani ellenfelét. Thompson szabadon táncolhatta körbe lassabban araszolgató ellenfelét, és tökéletes ritmusban eleresztett kombinációkkal pontozta ki Masvidalt, majd újra bejelentkezett a Tyron Woodley ellen kétszer már elbukott váltósúlyú övért. Woodley viszont a Twitteren már egy GSP elleni meccset követelt a promóterektől.

Borítókép: Mike Stobe / Getty Images Hungary.