Óriási volt a tét, óriási lett a meglepetés

Magyar idő szerint vasárnap hajnalban mérkőzött meg egymással a világ vezető, de egyre kevésbé domináns MMA-szervezete, az Ultimate Fighting Championship (UFC) harmatsúlyú és légsúlyú bajnoka. A 61 kilósok királya, TJ Dillashaw és az 57 kilós kategóriában bajnok Henry Cejudo az utóbbi övéért szállt az oktagonba,

Oké, az az állítás 2012-ben létrehozott légsúly nem váltotta be a UFC hozzá fűzött reményeit, azaz nem termelt ki magából olyan sztárt, sztárokat, akikkel el lehetett volna adni a nagy gálákat. Az a paradox helyzet állt elő, hogy a legalsó súlycsoport bajnoka, Demetrious Johnson hiába mutatott gáláról gálára egészen elképesztő dolgokat a legeslegutolsó perces befejezéstől a levegőben eladott karfeszítésig, talán dominanciája, talán balhémentes karaktere miatt egész egyszerűen nem érdekelte a nézőket – más kérdés, hogy a UFC nem sok munkaórát ölt bele a promócióba.

Így aztán amikor tavaly augusztusban – egy meglehetősen elpontozott meccsen – Johnson vereséget szenvedett a szabadfogású olimpiai bajnok Henry Cejudótól, akkor a UFC gyorsan meg is vált tőle. Sőt, megalapozottnak tűnő értesülések szerint

és ehhez kapóra jött a friss bajnok Cejudo kihívása az ugyanazon a gálán bunyózó TJ Dillashaw-hoz. A szervezetnél ugyanis valahogy úgy okoskodtak, ha a harmatsúlyú bajnok négy kiló extra fogyasztással megszerzi a légsúlyú övet is, akkor valahogy jobban el tudják majd adni ezt a törekvést.

Nem csoda, ha Cejudo a kisemberek/kis emberek védelmezőjeként lépett fel a gála felvezető sajtótájékoztatóján, ahol egy plüsskígyót csapkodott a földhöz, valami olyasmire utalva, hogy Dillashaw a UFC ügynöke, és elárulta kollégáit, amikor közreműködik a légsúly kivéreztetésében.

És az sem csoda, hogy még Cejudo legnagyobb riválisai is bevallották, bizony neki szorítanak, mert ha kikerül a súlycsoportból az öv, akkor az ő UFC-pályafutásuknak is lőttek.

Ráfekszik a földön, és kész

A párosítás amúgy nem ígérkezett rossznak. TJ Dillashaw a virtuóz lábmunkájáról, távolságméréséről, az álláscserék, a kifordulások és szögmozgások mesteri használatáról híres, aki fejrúgásait gyönyörűen előkészített földrevitelekkel is képes megtámogatni. Dillashaw dobásait mondjuk nem Cejudo ellen tartogatta, mivel 2008 olimpiai bajnokát ezen a területen nem lehet megverni. Viszont amellett, hogy a mexikói származású bunyós elképesztően magabiztos az összekapaszkodásoknál, és bárkit képes földre dönteni, domináns pozíciójából soha nem volt képes olyan kíméletlen pusztításra, mint például Habib Nurmagomedov. Ráadásul Dillashaw egyik legnagyobb erénye, hogy nincs olyan pozíció vagy helyzet, ahol ne lenne aktív - Dominick Cruz sem tudta a földön tartani klasszikussá vált meccsükön -, ezért előzetesen nem tűnt olyan nagy előnynek a birkózásbeli fölény, ami mellé Cejudo csak egy jó, de nem kiemelkedő állóharcot tudott felépíteni.

Így azután a bukmékerek és a szakértők többsége nem sok esélyt adott Cejudónak, legfeljebb azt az X-faktort írták a javára – egészen elképesztő keménysége mellett –, hogy Dillashaw-nak a megszokottnál négy kilóval többet kellett fogyasztania, és ez az ilyen extra terhelésért az MMA-ban sokszor a meccsen kell megfizetni az árat.

A kondícióbeli különbség végül nem jött elő, ugyanis Cejudo mindenkit meglepve 34 másodperc alatt kivégezte Dillashawt. Egy összekapaszkodásból való szétválásnál egy gyors fejrúgással megfogta ellenfelét, majd a megrendült Dillashaw-t kiválóan kontrollálva a földön kezdte el sorozni. És amikor Dillashaw-nak nagynehezen sikerült felállnia, akkor csak egy újabb sorozatba nézett bele, amitől újra összerogyott. Még megpróbált belekapaszkodni Cejudo csípőjébe, de a bíró véget vetett a meccsnek. Dillashaw a meccs után panaszkodott a korai közbeavatkozásra, de a visszajátszások alapján is jó, a testi épségét védő döntés született.

Cejudo pedig a meccs után Dana White UFC-főnök arcába röhögött, és azt mondta, hogy a légsúlyért küzdött, de ha már így alakult, akkor felmegy harmatsúlyba, hogy ő vegye el TJ Dillashaw övét.

Sikerült egy elítélt bántalmazót egy gálára szervezni egy bántalmazott nővel

Az első ESPN sportadón sugárzott UFC-gálára egyébként igen jó párosításokat hoztak össze, de a színvonalat tekintve nagyon kilógott lefelé az egykori NFL-sztár Greg Hardy főkártyára tett debütálása.

A Carolina Panthers, majd a Dallas Cowboys egykori falembere mindenféle haarcművészeti tapasztalat nélkül, 2016-ban váltott az MMA-ra, és 3 amatőr, majd 3 profi győzelem után le is igazolta a UFC. Ez a váltás azonban nem csak a pályamódosítás miatt – elvégre egy évi 11 millió dolláros NFL-szerződésről ritkán vált valaki a kezdetben századannyit hozó bunyóra – volt érdekes, hanem azért is, mert a bunyós focikarrierje balhéi miatt tört ketté. A bíróság családon belüli erőszakért 18 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, miután többször is csúnyán megverte barátnőjét.

A néhány meccsel korábban bunyózó (és egy furcsa, inkább sérülésnek tűnő, mintsem tudatos karfeszítéssel kikapó) Rachael Ostovich-ot ugyanis férje (aki szintén MMA-s) tavaly novemberben brutálisan megverte. És miközben azt üvöltötte, "Kinyírlak! Kibaszottul ki foglak nyírni!", a nőnek csak az erkélyen kiugorva sikerült elmenekülnie hawaii otthonukból. A történethez azért hozzátartozik, hogy a UFC teljes mellszélességgel a nő mögé állt az ügyben.

Szóval annak ellenére, hogy senki nem ismerte Hardy ellenfelét, Allen Crowdert, meglehetősen sokan szurkoltak azért, hogy elkenje az ex-NFL-es száját. Crowdernek nem sikerült megvernie Hardyt, de Hardynak sikerült egy különlegesen ostoba módon elvesztenie az alacsony színvonalú tusakodást:

Borítókép: Sarah Stier / Getty Images Hungary.