Michelisz: Már az győzelem, hogy rajthoz állhatok a Hungaroringen
További michelisz cikkek
Hihetetlen, hogy már a tizedik hazai versenyhétvégémre készülök a világ legnagyobb túraautó-bajnokságában. A mai napig élénken él bennem, amikor 2011-ben először adott otthont a Hungaroring a WTCC-nek.
Ha lehunyom a szemem, látom magam előtt a tömött lelátókat, újra átélem a semmi mással össze nem hasonlítható hangulatot, ami bevallom, legelőször egy kicsit felkészületlenül ért.
Nem tudtam, hogyan dolgozzam fel az elképesztő érdeklődést és szeretetet, ami áradt felém. A tizedik Hungaroring biztosan más lesz, mint az előző kilenc volt. Már nem az a kérdés bennem, hogyan állok helyt olyan sok szurkoló előtt, hanem az, hogyan tudok versenyezni nélkülük.
Hálás vagyok, hogy idén van hazai versenyem
2011-ben annyira a hatása alá kerültem a hazai versenyhétvége hangulatának, hogy azóta minden évben elmondom, történjék bármi, nekem a Hungaroring az idény fénypontja, a legjobban várt verseny. Idén, ha lehet, a korábbiaknál is jobban vágytam arra, hogy megosszam ezt a néhány napot a magyar szurkolókkal. Nemcsak azért, mert a tizedik alkalomról van szó, hanem azért, mert most először versenyezhetek itthon a WTCR bajnokaként. A várva várt találkozás nem lehetséges a szurkolókkal, mert a járvány miatt zárt kapus lesz a hazai versenyhétvége. Bármennyire is sajnálom, hogy így alakult, összességében hálát érzek.
Amikor év elején érkezett a hír, hogy idén nem lesz WTCR a Hungaroringen, az sokkolt engem. Ezek után, hogy most mégis megrendezik a magyarországi fordulót, az egy hatalmas ajándék nekem,
és hálás vagyok a szervezőknek és mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy a sok nehézség ellenére 2020-ban is versenyezhetek hazai pályán.
Nem tudom, hogy milyen lesz üres lelátók előtt kigurulni a hungaroringi boxutcából, mert a szurkolók voltak azok, akik miatt sokszor még többet ki tudtam hozni magamból itthon. A tudat, hogy annyi ember várja a sikeremet, extra tétet, plusz feszültséget jelentett, ami mindig felvillanyozott. Nemcsak magamért hajtottam, hanem sokakért. Bízom benne, hogy a tévé előtt is sokan szurkolnak majd, amit látni ugyan nem fogok, de hiszek benne, hogy érezni igen. Én pedig megígérem, hogy ugyanúgy hajtok majd, mint eddig mindig.
A száraz időnek jobban örülnék
Ahogy a Slovakia Ring után is írtam, pozitív vagyok, mert a Hungaroringen nagyjából ugyanoda várom a Hyundait, azaz újra lehet esélyem az időmérőn a Q3-ba kerülni. Tudni kell azonban, hogy szorosabb lehet a verseny, mint Szlovákiában volt. Egyrészt a Link&Co és a Honda súlykedvezményt kapott, másrészt ezen a pályán amúgy is kisebb hatása van a köridőre a pluszsúlynak, harmadrészt tavaly is látható volt, hogy fekszik ennek a két márkának a Hungaroring. Az előző idényben nem a Hyundai volt a legerősebb autó a mogyoródi pályán, mégis sikerült pole pozícióba kerülnöm.
Emiatt is bizakodó vagyok, hogy még abban az esetben sem vagyunk feltétlenül elveszettek, ha erőből más autók jobbak nálunk.
Az biztos, hogy sok függ majd az időjárástól.
Több csatornán figyelem az előrejelzéseket, és egyelőre ellentmondásos információk vannak arról, hogy esős vagy száraz hétvége vár ránk. Ennek elsősorban amiatt van jelentősége, hogy szinte semmilyen tapasztaltunk sincs az új Goodyear esőgumikkal. Egyetlen tesztünkön sem volt eső, a Slovakia Ringen az első futamon használtuk őket először, akkor is csak a hátsó tengelyen. A többi csapat vizes pályán előnyben lehet, mert van esős tapasztalatuk a Nürburgringről, amit mi kihagytunk, vagy éppen belefuthattak egy-egy esős tesztnapba is. Emiatt azt mondom, hogy száraz pályán biztosabbnak érzem az esélyeinket.
Az idei első dobogó és a felzárkózás a cél
Ha stimmelnek a körülmények, és valóban lesz olyan tempónk, hogy a Q3-ért küzdjek az időmérőn, akkor úgy számolok, hogy az első és a harmadik futamon a dobogós helyezések elérhetőek lehetnek. Ez azért is fontos lenne, mert legkésőbb ezen a hétvégén meg kellene kezdeni a nagymértékű felzárkózást az élmezőnyhöz a bajnokságban. Még nem mondtam le a címvédésről, mert egyszerűen túl korán vagyunk ehhez, amire éppen egy néhány évvel ezelőtti hungaroringi tapasztalat tanított meg. 2017-ben meggondolatlanul és elhamarkodottan jelentettem ki a hazai verseny egyik sajtótájékoztatóján, hogy lemondtam a bajnokságról.
Csalódott voltam, és úgy éreztem, elúszott az esélyem, de aztán úgy alakult az idény második fele, hogy mégis a bajnoki címért küzdöttem az utolsó pillanatig. Jelenleg 74 pont a hátrányom az első helyezetthez képest, és egy hétvégén 85 pont szerezhető, szóval három fordulóval a vége előtt semmiképpen sem lehet kijelenteni, hogy vége van a dalnak. Remélem, hogy a Hungaroring után új bajnokság kezdődik.
Rovataink a Facebookon