Százon verik az F1-autókat is, még jó, hogy imádják

Nem csoda, hogy 2014–15-re a ralikrossz lett az egyik legnépszerűbb motorsport, inkább az a meglepő, hogy ez nem korábban következett be, látványban ugyanis semmi sem veszi fel vele a versenyt. A hol murvás, hol aszfaltos pályákon 600 lóerős kocsikkal versenyeznek a pilóták – ezek akár 1,9 másodperc alatt is fel tudnak gyorsulni 100 km/h-ra, amivel simán verik a Forma–1-es kocsikat.

Bár az angolok találták ki az 1960-as évek végén a rali és a szuperkrossz keresztezéséből megálmodott ralikrosszt, mégis a skandinávok váltak a szakág nagymenőivé: az 1976-ban indult Európa-bajnokság legfelső kategóriájában a megszerezhető 120 éremből csak 29-et nem svéd vagy norvég pilóta nyert.

A nemzetközi áttörést részben a Global Rallycross sorozat hozta meg, amely némi változtatással ugyan, de átvitte a sportágat az Egyesült Államokba, ahonnan még több országba terjedt el. Erre válaszul szervezte meg 2014-ben az FIA a világbajnokságot, de az is rengeteget segített a népszerűsítésben, hogy a két sorozat mögé a világ két legnagyobb energiaital-gyártója állt be.

Ami még a sorozat vonzerejét jelenti – bár ez nem az elmúlt évek újítása –, hogy a kocsikhoz sokkal jobban kötődhetnek a szurkolók, hiszen egy Skoda Fabia, egy Ford Fiesta, egy Volkswagen Polo vagy épp egy Peugeot 208-as utcai kiadása az otthoni garázsban is állhat, véli a ralikrossz-vb utolsó futamán induló Kiss Pál Tamás.

Tátva marad a szád

Hogy mit jelent ez a sportág, azt a Forma–1-es világbajnok Lewis Hamilton maga is megtapasztalhatta, amikor 2014 nyarán a Top Gear tévéműsor kérésére összecsapott a Mercedesével a Gymkhana-videókból ismert, de a Global Rallycrossban is induló Ken Block Ford Fiestájával. Utóbbi nagyon simán hagyta ott a rajtnál a Mercit, igaz, végsebességben nem vetekedhet azzal.

Az igazi akcióból viszont kimaradt Hamilton, hiszen Blockkal nagyon vigyáztak egymásra, verseny közben pedig ennek pont az ellenkezője igaz. A futamonként négy-hat, egymás ellen induló versenyző ugyanis egyáltalán nem ügyel arra, hogy hogyan nyomja le a többieket. Hogy mennyire nincs hely, és hogy mekkora a tempó, azt nézzük meg Timmy Hansen belső kamerás felvételén a finn futamról.

Timmy Hansen egyébként a 14-szeres ralikrossz-Európa-bajnok Kenneth Hansen fia – az általuk felkészített Peugeot 208-cal versenyezhetett október közepén Kiss Pál Tamás a világbajnokság olaszországi futamán Franciacortában.

„Nem tudom, hogy utoljára mikor élveztem ennyire a versenyzést” – mondja a ralikrosszról Kiss; és ha ő mondja, abban lehet valami, a 24 éves magyar pilóta ugyanis eddig olyan sorozatokban indult, mint a Brit Formula Renault 2.0, a GP3, a World Series by Renault 3.5 vagy épp az Auto GP. Kiss szerint a három legfontosabb összetevő, ami miatt annyira élvezetes a ralikrossz, a hihetetlen adrenalinlöket, a nézők számára látványos, a versenyzőknek pedig nagyon élvezetes test-test elleni küzdelem, illetve az, hogy a futamok nagyon rövidek, így minimális a hibázási lehetőség. „Míg a formaautózásban még a junior szériákban is van 15-20 vagy akár 25 köröd is egy verseny során, ami alatt az apróbb hibák kijavítására azért bőven van esély, itt a rajttól a leintésig végig a maximumot kell kihoznod magadból.”

Kiss korábban csak formaautókkal versenyzett, amikhez képest komoly váltást jelent az RX egyrészt a kemény, sok ütközéssel járó küzdelem, másrészt a murvás szakaszok miatt. De pont ez lehet a vonzerő, ami miatt a világbajnokság eddigi két szezonjába olyan nevek néztek be, mint a ralivilágbajnok (majd 2014-ben RX-világbajnok) Petter Solberg, az 1997-es F1-világbajnok Jacques Villeneuve, a kétszeres DTM-bajnok Mattias Ekström, a kétszeres Global Rallycross-bajnok Tanner Foust, a belga rali-vb-s Fancois Duval vagy épp a 70 F1-futamon induló Gianni Morbidelli.

A Global Rallycross-szal még ennél is többen próbálkoztak: a ralisok közül például Marcus Grönholm és Sébastien Loeb, de Nelson Piquet Jr., a korábbi F1-versenyző Scott Speed vagy épp a főleg kaszkadőrmutatványairól és a Nitro Circusből ismert Travis Pastrana is több futamon indult.

Ha nem is versenyen, de a McLaren-pilóta Jenson Button és a Red Bull Racing nagykövete, David Coulthard is beül egy-egy RX-kocsiba a nyáron. Button apja , John a 70-es, 80-as években ralikrossz-versenyző volt, a Colorado Beetle versenykocsija Anglia-szerte ismert volt, így fia az ő nyomdokaiba lépett Coulthard ellen. Az 500 lóerős Mini kipróbálása után – a ralikrossz szülőföldjén, a Lydden Hill pályán körözhetett – nem is tudta, hová legyen a vezetéstől.

Hihetetlen őrület ez az egész, de gyerekként így is képzeltem el a nyüzsgést, az akciót, a csúszkálást. Eszelős élmény volt.

A tesztvezetés alatt arra is rájött, hogy milyen komoly kihívást jelent a folyamatosan, körről körre változó borítás, és hogy mennyire képzett pilóták kellenek ahhoz, hogy uralják a kocsikat.

Ugyanezt emelte ki Kiss is, aki szerint a legfontosabb, hogy a pilótának gyors reakciói és jó reflexei legyenek, a rajt ugyanis kulcsfontosságú az előfutamokban és a döntőkben is. Emellett jól kell látni a pályán, azonnal észre kell venni, ha megvan a minimális hely betenni az autót féktávon a vetélytárs elé, ehhez pedig elengedhetetlen a kellő agresszió. De legalább ennyire fontos, hogy a pilóták gyorsan meg tudjanak tanulni egy pályát, és még ennél is gyorsabban tudjanak alkalmazkodni annak változó körülményeihez.

De mi a helyzet itthon?

A hazai ralikrossz legnagyobb alakja a kilencszeres bajnok Harsányi Zoltán, aki korábban több mint 10 Eb-futamon is pontszerző helyen tudott zárni. Ő az idén nem indult az Eb-n, de Kárai Tamás és Kiss Pál Tamás (SuperCars), illetve a Luigi becenéven versenyző Lajos Gyula és a végül bronzérmes Szabó Krisztián (Super 1600) igen. Kárai 32 pontot szerezve a 10. lett, Kiss 20 ponttal a 14. lett, az 1600-asok között pedig Szabó bronzérme mellett Luigi a 14. helyen fejezte be az idényt.