„A tavalyi bajnoki pontvadászat olyan sokáig nem tartogatott különösebb izgalmakat, már ami a bajnoki cím sorsát illeti. Viszonylag korán eldőlt ugyanis, hogy a Barcelona visszaveszi a spanyol labdarúgás trónját a Real Madridtól. A Xavi Hernández vezette katalánok azok után, hogy évekig labdába sem rúghattak ősi riválisuk mellett, az előző bajnoki kiírást hatalmas fölénnyel nyerték. A szezon végére összesen 19 pontot vertek a madridiakra, így kétség sem fért elsőségükhöz, amelyet a pénteken rajtoló szezonban is megőriznének. Kérdés: mennyire lesz nehéz dolguk a Real Madriddal vagy a többi élcsapattal szemben, illetve képesek-e nagyobb hullámvölgy nélkül letudni az idényt, negatív meglepetéseik számát minimalizálni?”

Ezzel a bekezdéssel indult a 2023–2024-es spanyol bajnoki idényt felvezető anyagunk. Noha a többség egyetértett abban, az előző szezonban látott katalán diadalmenet legalább annyira volt köszönhető annak, hogy az ellenfelek sorra lábon lőtték önmagukat, mint a Barcelona erőfeszítéseinek (no meg főleg Marc-André ter Stegen abnormális kapusteljesítményének), arra kevesen számítottak, hogy alig öt hónappal később nemcsak a fenti kérdés, hanem Xavi Hernández edzői karrierjének végére is lényegében pont kerül a csapat élén. Pedig így lett.

Más kérdés, ahogyan a tavalyi siker, úgy a mostani kudarc sem tulajdonítható egy az egyben a klubikon játékosból lett vezetőedzőének.

A gránátvörös-kékek harmadik éve mozognak meglehetősen szűkös kényszerpályán az azt megelőző időszak felelőtlen gazdasági lépései miatt. Mindez pedig leginkább a keret mélységén látszik meg. Hosszú ideje nem tudtak versenyképes ajánlatokkal játékost elcsábítani a riválisoktól, ha pedig egy-egy futballistáért mégis mélyebben a zsebükbe nyúltak, az bizonyosan vezéráldozattal járt a korábbi évek alapemberei közül. Lásd Ousmane Dembélé nyári távozását – annak ellenére is, hogy Xavi kézzel-lábbal kapálódzott, neki bizony szüksége van a franciára.

A középpálya közepén talán még nagyobb szüksége lett volna egy jó szűrő szerződtetésére, miután az elmúlt évtizedet lényegi kihagyás nélkül végigrobotoló Sergio Busquets is úgy döntött, pályafutása érdemi részét lezárja, és az Inter Miamiban, az Egyesült Államokban vezet le megannyi korábbi katalán csapattársával (Lionel Messi, Jordi Alba, azóta pedig már Luis Suárez is) karöltve. A megfelelő pótlás pedig még véletlenül sem a 32 éves Oriol Romeut takarta volna, aki bár posztra valóban azonos Busquetsszel, messze nem azonos polcon helyezkedik el képességeik terén. Ha nincs a viszonylag nyomott ára (3,4 millióért el lehetett hozni Gironából) és La Masiá-s múltja (2011-ig a katalánok B csapatát erősítette) aligha jön szóba a korábbi csapatkapitány pótlására…

Summa summarum, a Barca január végére – címvédőként – közel tízpontos hátrányba került a Real Madriddal és az idény meglepetéscsapatának számító Gironával szemben, a hazai pályán elszenvedett, Villarreal elleni zakót követően (3–5) pedig bejelentették: Xavi számára lefőtt a kávé. No nem azonnal, az idényt még befejezheti, hogy „minél elegánsabb” legyen az elválás mindkét fél részéről.

Xavi kristálytiszta ideológiával ült le a kispadra, ám mindebből kevés valósult meg. A saját nevelésű játékosok beépítésével is többnyire kényszerpályán mozgott, és nem pusztán az anyagiak miatt – a sérülések is alaposan megnehezítették a dolgát. Főleg a második teljes szezonhoz érkezve.

A csapatépítés már ott komoly gellert kapott, hogy az előző idény három legtöbbet foglalkoztatott labdarúgója sorra kidőlt ősszel (Ter Stegen, Alejandro Balde, Gavi). Valamint már a rajt előtt lejáró szerződéssel távozott, el- vagy kölcsönadták a bajnokcsapatban több mint 1000 játékpercig jutó futballisták közül Albát, Busquetset, Dembélét, Eric Garcíát és Ansu Fatit is. 

Akadozó motor a középpályán

Bár a bajnoki évad ennek ellenére sem indult rosszul – a csapat 11 fordulón keresztül veretlen maradt (kilenc győzelem, két döntetlen), a menetelést pedig a Real Madrid elleni viszonylag szoros, 2–1-es vereség szakította meg – az elég hamar világossá vált, a bajnokcsapat középpályáját teljesen át kell szervezni. Míg a Barcára hosszú éveken át az egy szűrő, két támadóbb szellemű középpályás szerepeltetése volt jellemző középen, addig Busquets kiesését hosszabb távon a kétszűrős rendszerre való átállás megpróbálásával kellett orvosolnia Xavinak. Romeu ugyan megkapta a bizonyítási lehetőséget, de hat-hét forduló alatt ki is pörgött a fix kezdőből. Innentől kezdve hol Frenkie de Jong, hol Ilkay Gündogan, hol pedig Gavi kényszerült – sokszor pedig legalább kettejük – egy fél sorral hátrébb, ezzel pedig átlagban 8-10 méterrel messzebb az ellenfelek kapujától. Utóbbi ráadásul novemberben súlyosan megsérült, így Pedri sem úszhatta meg, hogy többet vállaljon a kulimunkából, támadópotenciálja és kreativitása jelentős részét beáldozva. 

A kényszerű szerepkörökből is adódóan a Barcelona az átmenetekben rendkívül gyengén muzsikál. Hiába az önmagában jól csengő – az fbref.com adatai szerint – 9,5 PPDA-mutató (átlagosan ennyi passzt engednek az ellenfeleknek, mielőtt valamiféle védekezőmozgással megpróbálnák megzavarni a labdajáratást – 2. legjobb a ligában), az ellenfelek kapujához mért 40 méteren belül visszaszerzett 194 (3.) labda és 41 (1.) lövésig vitt akció; az előző idényben látottnál minimálisan nagyobb labdabirtoklási fölény (64,6 százalék, szemben a 64,1-gyel) és pontosabb passzjáték (86,9 százalék a 86,1-hez képest), az építkező fázis és a labdavesztések utáni visszarendeződés sem működik olyan jól, mint korábban.

Széteső védekezés, kiesett szuperhős

Ha nem sikerült még az ellenfelek térfelén visszaszerezni a labdát, a középpályán sokkal gyorsabban jutnak át a riválisok. Ebből fakadóan több helyzetet is dolgoznak ki, minimálisan jobb lövésenkénti helyzetminőség-mutatóval (xGA/lövés), összességében átlag 30 százalékkal magasabb xGA-t összehozva, és ebből meccsenként közel háromszor annyi gólt realizálva (0,44 az előző, 1,3 a jelenlegi szezonban).

védelmi mutatók
2022–2023	idény	2023–2024
328	kapott lövés	247
8,63	kapott lövés/meccs	10,74
99	ezekből kapura	84
2,61	ezekből kapura/meccs	3,66
0,04	kapott gól/lövés	0,12
33,2	xGA	25,4
0,87	xGA/meccs	1,11
0,1	xGA/lövés	0,102
17	kapott gól	30
0,44	kapott gól/meccs	1,3

Ter Stegen előző idényben mutatott teljesítménye több mint emberfeletti volt. Ezt támasztja alá, hogy a kapujára tartó lövések minősége alapján (xGOT-mutató) 23,7-es összérték mellett mindössze 15 akciógólt kapott. Ebben a szezonban tizenhárom bajnoki jutott neki, mielőtt megsérült – nem csoda, hogy ezeken nem tudta még csak megközelíteni sem a 2022–2023-as teljesítményét: meccsenként egy gólt kapott, a 0,44-hez képest, miközben az említett xGOT-mutatója így is pozitív maradt, a statisztikák alapján 1,3 találatot akadályozott meg bravúrjaival. 

Kiválása után Inaki Pena lett Xavi kezdőkapusa, a saját nevelésű, 24 éves hálóőr azonban nemhogy Ter Stegen előző idénybeli számaival, a mostaniban látottakkal sem tudta felvenni a versenyt. Tíz meccsen már most több kapott gólnál jár, mint német kollégájának van (16), miközben a kapujára tartó lövések és fejesek xG- és xGOT-mutatója egyaránt gyengébb (kisebb) volt.

Kapusteljesítmény
Marc-André ter Stegen		Inaki Pena
13	lejátszott bajnoki	10
45	kapujára tartó lövés	37
13	kapott gól	16
14,3	xGOT	13,1
1,3	xGOT alapján megelőzött gól	−2,9

A valódi katasztrófa: a helyzetkihasználás

Önmagában a védekezés széthullása, a meccsenként kapott gólok átlagának háromszorosára növekedése is kellő magyarázat lenne a tabellán való visszaesésre, ám nem csak hátul vannak komoly gondok a hatékonysággal.

Nincs még egy csapat a ligában, amelyik jobb lenne a Barcelonával a kidolgozott helyzetek számában (376 – holtversenyben a Reallal) és minőségében (xG: 51,4), a szerzett gólok számában mégis csak a negyedik, 44-gyel. Csupán öt La Liga-csapat, a Celta Vigo, a Deportivo Alavés, az Almería, a Mallorca és a Rayo Vallecano „rúgta alul” a helyzeteiből fakadó xG-jét a katalánoknál is jobban.

A csapatnak 82 nagy helyzete volt, ez a második legtöbb az öt topligában (a Bayern München 85-nél jár), ezek közül viszont 55 kimaradt. A ziccereik csupán 32,9 százalékát sikerül gólra váltani, ami már a legrosszabb mutatónak számít az angol, a francia, a német, az olasz és a spanyol élvonal együttesei közt. A topligás átlag – hívja fel a figyelmet a The Analyst – 39,2 százalék.

A ziccerek elpuskázásában az egykori müncheni gólgép, Robert Lewandowski jeleskedik a leginkább. A lengyel csatár kilenc találatnál jár a szezonban, noha helyzetei alapján – büntetők nélkül is – közel tizenháromnál kéne tartania. Hogy nem csak rajta múlik a dolog, jól bizonyítja, hogy eleve kevesebb labdaérintése van a tizenhatoson belül (5,52 szemben a 6,63-mal), és így kevesebb helyzetig is jut el, mint egy kiírással korábban: a 2022–2023-as szezonban 90 percenként 4,23 lövésig/fejesig jutott, a mostaniban 3,38-szor próbálkozik meccsenként. 

Az viszont már nagyon is rajta áll, hogy az előző idényben 5,8 próbálkozás kellett neki egy gólhoz, addig most átlagosan minden hetedik kísérletéből születik „csak” gól. Pedig az egy-egy helyzetére jutó xG még nőtt is, a topligás viszonylatban egyébként sem gyenge 0,17-ről 0,19-re.

Lewandowski teljesítménye
2023–2024	idény	2022–2023
21	meccs	34
9	szerzett gól	23
12,7	xG	24,3
63	lövések száma	134
0,19	xG/lövés	0,17
1677	játszott perc	2847

Lewandowskinak 21 ziccere volt a szezonban, ezek közül mindössze hatot lőtt be, tizenötöt elpuskázott. Ez 28,3 százalékos „hatékonyság”. Ennél csak a liverpooli Darwin Núnez hibázott el több nagy helyzetet azon topligás támadók közül, akik legalább húsz lehetőségig eljutottak (20 százalék).

Egyáltalán nem véletlen, hogy a Barcelona képviselői változtattak korábbi terveiken, és fél évvel előrehozták Vitor Roque csatlakozását a kerethez. A brazil csodagyerek az eredeti elképzelések szerint nyárig még maradt volna az Athletico Paranaensében.

A pénz(hiány) még mindig mindent behatárol

Más kérdés, hogy ezzel lényegében minden mozgásterüket kihasználták a La Liga két és fél éve bevezetett, a többi topligához képest kifejezetten szigorú gazdasági szabályrendszerén belül. Olyannyira, hogy a katalán Sport című napilap azt is megpendítette, túl Laporta és Xavi udvariaskodó nyilatkozatain, valójában azért nem volt azonnali a január 27-ei menesztése, mert a Barca költségvetése nem bírná el egy újabb vezetőedző megfizetését. Így pedig maximum házon belül pótolhatnák, vagy egy jelenlegi stábtaggal, vagy esetleg a második csapatnál dolgozó Rafael Márquezzel. Utóbbit nem lépték meg, ami önmagában elég árulkodó arról, hogy a mexikói valóban ott lehet-e a nyári Xavi-utódok listáján – sajtóhírek ide vagy oda. 

Pletykálták múlt nyáron a Münchenben állítólag a kiégés jeleivel küzdő Joshua Kimmich vagy a Sociedadban ragyogó teljesítményt nyújtó Martín Zubimendi megszerzését is Busquets helyére, de ezekből a klub anyagi helyzete miatt szintén nem lett semmi. 

Ez pedig aligha Xavi felelőssége. Még akkor sem, ha a 44 éves szakember igyekezett elegánsan kezelni a levegőben lógó búcsút, és már a Villarreal elleni zakót követő sajtótájékoztatón kijelentette:

Tartotta is. Megint más kérdés, hogy üljön a helyére nyártól akár Márquez, Hans-Dieter Flick, Thomas Tuchel, Frank Rijkaard, Roberto De Zerbi vagy bárki más, akinek a neve a zuhanyhíradóban eddig elhangzott, az alapprobléma változatlan lesz. A Barcelona jelenlegi kerete szűkös, és a játékosok között szép számmal találni ígéretet, a már kész, igazi klasszis közben ezen a szinten kevés (Ter Stegenen és Pedrin kívül az aktuális forma alapján talán nincs senki más, aki kiérdemelné ezt a jelzőt), és egy darabig nem is lesz arra pénz, hogy a Premier League-ből vagy az angol bajnokság határain túlról, a Bayern Münchentől, esetleg a PSG-től újabbakat csábítsanak át. A fiatalok így hiába ügyesek, a Gavi, Balde, Fermín López, Lamine Yamal névsor már-már a La Masia legszebb korszakát idézi, aligha elvárható, hogy 38 meccsen át kiegyensúlyozottan teljesítsenek. 

A klub számlájáról hiányzó eurómilliókat pedig önmagában egyik felsorolt szakember mosolya sem fogja helyettesíteni.

(Borítókép: Francis Gonzalez/SOPA Images/LightRocket via Getty Images)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!