A villanyfényes síverseny, ami vadít, és a forralt bor mámorába lök

Egy hétköznapon nem csak egy BL-meccsért tud megmozdulni negyvenezer ember: Ausztriában a sí is akkora buli, mint egy nagy meccs, főleg, ha éjszaka van. A schladmingi The Nightrace megvadítja az embereket, megnéztük, hogyan.

Az osztrákoknál az utóbbi egy hétben megállt az élet. A hétvégén még a legendás és az idén is sok értelmetlennek tűnő sérüléssel járó kitzbüheli sívilágkupán fulladhattak forralt borba tömegek, hogy egy laza másnap után aztán Schladmingban essen szét és tomboljon több tízezer sífanatikus.

A Stájerországban található Schladmingban 2013-ban alpesisí-vb-t rendeztek – még most is büszkén árulnak idejétmúlt szuveníreket – , de nem csak ezzel vívta ki a rangját. 1997 óta tartják meg itt az éjszakai szlalomot, ami a szezon egyik leghangulatosabb versenye.

Alig érünk be a völgyben hosszan elnyúló Schladmingba, máris leterelnek minket az útról. Egy hólében úszó mezőn kijelölt alkalmi parkolóban sorakoztatják be az autókat. Rendnek kell lenni, különben nem sok esély van rá, hogy több mint negyvenezer embert benyeljen a városka. Kedden nincs fontosabb esemény a szlalomversenynél Ausztriában, az egyik bulvárlap címlapjára a helyi sztár, Marcel Hirscher mellé is csak egy hír fér fel: 1,5 millió euró a lottó fődíja. De ez is másodlagos, a lottóötösnél fontosabb ma mindenkinek Hirscher győzelme.

Még bő három óra van a versenyig, de már sorok caplatnak a sípálya felé. Néhányan eladó jegyeket keresnek, úgy tűnik, telt ház van. A legolcsóbb belépőt 14 euróért adják, de 525-ért is lehet venni. Hogy mennyivel lesz egy ötfogásos vacsorától és exkluzív partitól érdekesebb a verseny, arról fogalmunk sincs, de sígourmand-ok tuti kifizetik.

Még el sem érjük a sípályát, máris megdől az osztrák pedantériába vetett hitünk, egyre másra állnak meg emberek, hogy az út szélén pisiljenek. Na ja, a pálya szélén a hóban sokkal feltűnőbb lenne sárga nyomokat hagyni, és pár perccel később arra is rájövünk, hogy 

Ezért szállják meg a népek évről évre.

A főutca egymásba érő kocsmák sorozata, amit néha egy-egy színpaddal szakítanak meg, ahonnan a kilencvenes évekből itt ragadt techno vagy mondjuk ABBA szól. Mindegy is, a lényeg, hogy mindenki nagyon élvezi. A tömeg alkoholos gőzölgésében csak araszolni lehet, pont mint egy nagyszínpados koncert után. Sörösüvegbe vagy forralt boros pohárba kapaszkodni alapművelet itt, de sokan snapszokkal is megbombázzák magukat. Akinek még van ereje, az osztrák zászlót lenget, és veszettül fújja a műanyag tülköt. Még csak négy óra van, de már rengetegen merevrészegek. A többség azért megszakítja a mulatozást, hogy megnézze a versenyt. A buli persze a pályán sem marad el, a szpíkerek énekeltetik a népeket, elmaradhatatlan a megakaraoke.

A zauchenseei világkupán pont arról gondolkodtam, hogy a síben a szurkolás teljesen hiábavaló, mert a versenyzők lezúgnak százzal, és közben úgysem jut el a tudatukig semmi. A szlalom viszont kicsit más, főleg Schladmingban. A hatszáz méter hosszú, 216 métert eső pálya mellett hóba vájt lépcsőkön végig állnak a szurkolók, és a katlanba leérkezés is felemelő lehet. Mint egy stadionban, óriási kandeláberek világítják be a hegyoldalt, a szervezők nem kispályáznak, külön lelátókat építettek, sőt az egyik hütte tetejére még ideiglenes tribünöket is rápasszintottak. Ahogy lecsúszik egy versenyző, végigfut a moraj a tömegen, ha osztrák jön, tízszeres erővel. Később kérdezem Samsal Dalibort, hogy milyen ezt átélni a pályán. Kiderül, hogy nem sokat érzékel a külvilágból, a hangzavarnak csak töredéke jut el hozzá menet közben.

Az osztrákok a buli mellett ünnepelni is akarnak, Hirschert akarják győztesként látni. Erre az első futam alapján nem sok esély van, nem sokon múlik, hogy a legjobb harmincban maradjon, és mehessen a második körben. Van, aki szerint nem kevés hátszelet kap ehhez.

A pálya közel sem ideális, Dalibor is elmondta, két nappal korábban még tökéletes volt, de aztán jött az enyhülés és egy kis eső, és pocsék lett a hó állaga. Ilyen havon minden síelő csak ront a pálya minőségén, minden kanyarral használhatatlan íveket rajzol az utána következőknek. Egy-egy síelő után, mintha csak a minimálbér duplájáért hirdetnének közmunkaprogramot, úgy özönlenek a hómunkások a pályára. Igyekeznek eligazgatni, tömöríteni a havat, de sziszifuszi a munkájuk. Ha meg nem jól dolgoznak, még reménytelenebb a helyzetük a síelőknek. Állítólag harmincöt versenyző után nem is nagyon igyekeznek jó pályát készíteni, így próbálják védeni Hirschert. Ez vagy igaz, vagy nem, a liebling végül befért a legjobb harmincba. A 22. helyen, 2,59 másodperc hátránnyal kezd a második körben.

Addig van még bő másfél óra, a szakértő nézők, ahogy az első harminc lejött, egyből elszivárogtak, hogy az erre a napra bulinegyeddé váló városban feltankoljanak a következő körre. Az elsőben összesen 83-an csúsztak, harmincas rajtszám felett csak hárman tudták beverekedni magukat a második körbe. Az idén már egyszer pontot szerző Dalibornak nem sikerül, a leromlott pályán nem tud csodát tenni. A gyengébb rajtszámúak között szinte mindenki bevállalósan síel, a lassuló pályán nem tehetik meg, hogy biztonságit menjenek, emiatt nagyon sok a kieső.

A folytatásra újra megtelik a pálya környéke, kínzóan magas az egy négyzetméterre jutó osztrák zászlók száma, de azért felemelő látvány, ahogy egyszerre kezdik lengetni. Van is alkalmuk nem kevésszer: Hirscher nagyon nagyot megy, átveszi a vezetést. Felrobban a stadion, az izzó görögtűz valószerűtlenné teszi a hegyoldalt.

Innentől kárörvendő bajnoksággá válik a szurkolás. Az osztrákok a kivetítőt nézve ünneplésben törnek ki, ha a Hirscher után indulók valamelyike akár csak pár századot is veszít. Ezt elég sokszor el tudják játszani, a versenyzők nagy része aligha sejti, miért kap akkor ovációt. A pálya egyre rosszabb, és látszik, a koncentráltan versenyző Hirscher ellen kevés a bő egy másodperces előny. A drukkerek egyszer-kétszer vesznek vissza, például akkor, amikor Victor Muffat-Jeandet nagyot ront, de becsületből, több mint tizenhárom másodperces hátránnyal fejezi be a versenyt. Sportszerű tapsot kap.

Szinte hihetetlen, de Hirscher már a tízben van, ám az igazán nagy ellenfelei csak most jönnek. Az orosz Horosilov 1,46 másodperces előnyét elbukja, és még kap is a célban tejbetökként vigyorgó Hirschertől. A norvég Kristoffersen sosem nyert még, ha egy másodpercnél nagyobb volt a hátránya az első futam után. De ha valakire lehet fogadni, akkor ő az. Szép menetet is produkál, Hirscher elé kerül, de jön még Stefano Gross és Felix Neureuther. Az olasz szenved, csak hatodik lesz. Neureuther egész jól jön, de a pálya alsó harmadában ront, és kiesik.

A helyiek „Hirschi, az évszázad tehetsége” molinót feszítenek ki, de szívesen felhívnánk rá a figyelmüket, hogy a bravúros második futam ide vagy oda, Kristoffersen uralja a szlalomot, ő győzött most is. A szezon hét versenyéből hatot megnyert, a maradékon is második lett. Hirscher ma este a második helyre mentett.

Ez persze már senkit nem érdekel, megindul a hegy, és folytatódik a hajnalig tartó sídzsekis utcabál. Már csak a lámpafénytől szikrázó hegyoldal emlékeztet arra, hogy itt fél órája még a világ legjobb síelői versenyeztek, akik a hely szellemének megfelelően, szintén megpróbálták egymást pezsgőbe fojtani a dobogón.