Schiavone élete meccsét vívta a Garros-döntőben

További Tenisz cikkek

A Garros női döntője nem a szépségről, a zsenialitásról, a finomságokról, vagy a játék szépségéről szólt. De himnusza volt a küzdésnek, az akarásnak, az elkötelezettségnek és a sportemberi nagyságnak.

Az esélytelenebbnél is esélytelenebb Francesca Schiavone nem csak borzasztóan akarta a sikert, hanem élete mérkőzését játszotta a Garros-döntőben. A 30 éves olasz lányt éppenhogy kiemelték (17. volt a Garros előtt a ranglistán) eddig majd' minden döntőjét elizgulta és abszolút negatív mérleggel rendelkezett ellenfele, a szintén nagy meglepetésre döntőbe kerülő ausztrál Samantha Stosur ellen.

Stosur az utolsó négy mérkőzésükön játszmát sem veszített Schiavone ellen, pedig ebből kettőt salakon vívtak. Az ausztrál ennek megfelelően végtelen nyugalommal és önbizalommal készült a döntőre. Elbúcsúztatta a négyszeres bajnok Justine Henint, napjaink legnagyobb női játékosát, Serena Williams-et és az elődöntőben sima két szettben verte Jelena Jankovicsot, joggal bízhatott a sikerben.

Aztán az ausztrál nagyon gyorsan szembesült azzal, hogy egy Grand Slam-döntő nem hasonlítható semmilyen más mérkőzéshez. Schiavone az első labdától fogva úgy harcolt, mint aki az életéért küzd és hiába játszott szorosabb adogatógémeket mint ellenfele, az ausztrál breaklabdához sem jutott, ami egy idő után szemmel láthatóan megzavarta. Olyannyira, hogy 4:4 után ő mondott csődöt és kettős hibával veszítette el szervajátékát. Az olasz viszont kiállta az első nagy próbát és a szettért adogatva 0:30-ról fordítva behúzta a nyitó játszmát (6:4).

Még ekkor is benne volt a meccsben, hogy Schiavone képtelen lesz ekkora nyomás alatt játszani, és ha egyszer Stosur elkapja a ritmust, simán elintézi az olaszt. Majdnem így történt. A második szettben 2:1 után Stosur breakelt és azonnal megváltozott a játék képe. Az ausztrál dominálta a játékot, Schiavone pedig kissé elveszettnek tűnt. Stosur beütötte első adogatásait és egyre többször jutott fel a hálóhoz.

Pillanatok alatt 4:1-es vezetésre tett szert, de Schiavone az utolsó pillanatban megfogta a szettet. Az addig jobbára védekező olasz újítani tudott és egyik csodálatos támadást indította a másik után, nagyszerűen fogadott és egy sor alkalommal ő bejezett be pontokat a hálónál. A mérkőzés végére nem csak kevesebbet hibázott (19/28), de több nyerőt is ütött 26/25), Stosur pedig egyre idegesebb lett. Próbálta játszani a szokásos erőszakos támadóteniszt, de közben annyira nyomta a tét, hogy ütései közben nem egyszer hátradőlt, ami a félelem biztos jele, egyben a rengeteget hiba okozója. Emellett szinte minden rázós szituációból az ausztrál jött ki rosszul.

Schiavone visszavette elveszített adogatójátékát és 4:4-ig meg sem állt, majd amikor a szettben maradásért adogatott, két ásszal kezdett és semmire hozta szervajátékát. Eljutottak egészen rövidítésig és az olasz lány edzője szinte félájult volt az izgalomtól. Az orosz rulett egy egészen más játék, de Slam-döntőben egy megnyert játszma után végképp halálos. És a 25 éves Schiavone, aki még ezres tornát sem nyert eddig, lejátszotta élete legfontosabb rövidítését élete legjobb játékával. Stosur 2:2-ig tudott vele lépést tartani, aztán az olasz szó szerint leiskolázta. Foghatatlan adogatás és alapütés, elérhetetlen ejtés, gyönyörű hálójáték. Hat pontot nyert zsinórban, majd sírva elterült a földön.

Egyórás fieszta következett, hiszen olasz himnuszt Adriano Panatta 1976-os győzelme óta nőnek nem játszottak a Garroson.