Tudom, mi jár Lendl fejében

Egész Nagy-Britannia Andy Murray wimbledoni teniszgyőzelmének lázában ég. David Cameron brit miniszterelnök már a lovagi címet is előre odaajándékozta a saját Grand Slamjüket 77 év után újra a briteknek megnyerő skótnak. Murray sikerének hátterében edzője, Ivan Lendl áll. Egyáltalán nem véletlen, hogy az újdonsült bajnok szinte rögtön a rezzenéstelen arcú cseh mesteréhez ment a páholyba.

Sok kiváló játékos-edző-együttműködést láttunk már a tenisztörténelemben, de Murray és Lendl egymásra találásánál talán csak karrierjük hasonlósága a döbbenetesebb. „Sokkal többet tanultam tőle a vereségeim után, mint korábban. Mindig nagyon őszintén megmondta a véleményét" – mondta Lendlről Murray.

Pedig nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy Ivan Lendlből nem lesz teniszedző-legenda. 1994-es visszavonulása óta egyre távolabb került a sportágtól és leginkább lányai – öt is van neki – golfpályafutását egyengette. Egészen 2011-ig, amikor szóba került, hogy Andy Murray edzéseit vezesse.

Lendlnek két év alatt sikerült a már akkor is a nagy négyesbe tartozó, de a nagy sikerekre csak várakozó Murrayből igazi bajnokot faragnia, aki okos tenisszel, szívós kitartással a legjobbakat is verni tudja.

Az eredmények magukért beszélnek: az elmúlt négy Grand Slamből háromban döntős volt a skót, és kettőt meg is nyert. Ráadásul Wimbledonban is sikerült áttörnie – ott, ahol Lendlnek nyolcszoros Grand Slam-bajnokként, két döntője ellenére soha nem sikerült nyernie. 

Rettegett Ivan

Lendlnek óriási szerencséje volt, hiszen igazi teniszcsaládba született. Édesapja is első osztályú játékos volt, édesanyja még ennél is jobb, a korábbi Csehszlovákiában korszaka második legjobb női versenyzőjeként tartották számon.

Ivan Lendl 1978-ben kezdte profi pályafutását, öt évvel később, 1983. február 1-jén pedig már a világ legjobb játékosa volt. Tizenkilenc Grand Slam-döntőt játszott – ezt Roger Federer 2009-ben érte utol –, amelyből nyolcat nyert meg.

Ivan Lendl

Fotó: Stf

1981-ben, a Roland Garroson játszotta az első GS-döntőjét, míg az utolsóba tíz évvel később, az Australian Openen jutott be. 1984 és 1990 között kétszer nyert Melbourne-ben, háromszor a Garroson és kétszer a US Openen. Pályafutása alatt 94 ATP-tornán diadalmaskodott, Wimbledonban viszont egyszer sem sikerült magasba emelnie a trófeát: 1986-ban Boris Beckertől, 1987-ben Pat Cashtől kapott ki.

1981-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol zöld kártyát kapott, majd 1987-ben amerikai állampolgárságért folyamodott, hogy ott lehessen az 1988-as olimpián. Bár az amerikaiak mindent elkövettek, a csehszlovák vétó miatt neki is ki kellett bekkelnie az ötéves várakozást, így csak 1992-ben lett amerikai állampolgár. 1994-ben krónikus, rendszeresen kiújuló hátfájásai miatt bejelentette, hogy visszavonul. Pályafutása során összesen 21 262 417 dollárt keresett.

A modern tenisz atyja

Lendl '87-ben

Fotó: Staff

Lendl játékára az erős pörgetett tenyeres ütés volt a jellemző, amit Björn Borghoz hasonlóan ő is tökélyre fejlesztett, de a svéddel szemben tenyereseit szűkebben pörgette, gyorsabb és laposabb volt az ütése. Védjegye lett, ahogy gyakorlatilag leütötte ellenfeleit a pályáról. Az erőteniszt azóta hívják így, amióta a fáradhatatlan Lendl ezt játszotta.

Karrierje elején a fonákkal még voltak problémái, de a nyolcvanas évekre továbbfejlesztette, és fonákütéseibe jelentős pörgetést vitt. Ez is segítségére volt, hogy 1984-ben legyőzze John McEnroe-t a Roland Garros fináléjában, és hosszú várakozás után megnyerte első Grand Slamjét. A hálóhoz felérkező McEnroe-t elképesztő erős elütéseivel védte ki, alapvonali játékra kényszerítette, és kettős szetthátrányból tudta megfordítani a döntőt.

Bár magas és nyurga volt, nagyon gyorsan mozgott a pályán. Wimbledont talán azért nem tudott nyerni, mert a füvön másképp pattan a labda, így indulásai az alapvonalról instabilak voltak. Éppen ezért a hálójátéka sem volt tökéletes ezen a borításon (sem), bár mindent elkövetett, hogy ezen is javítson. Stílusává vált az is, hogy közepes méretű ütővel játszott, pályafutása alatt végig ragaszkodott a Kneissl White Star modelljéhez

A pókerarc mosolyogni is tud

„Azt láttam, hogy McEnroe folyamatosan a vonalbírókkal, vagy székbíróval veszekszik, volt olyan ellenfél is, aki teátrális jelenetekkel igyekezett elvonni a figyelmet egy rosszul, vagy éppen jól befejezett pontról. Én Wojtek Fibától azt tanultam, hogy az érzelmeimet egyetlen pillanatra se mutassam meg a pályán. Ezt úgy is hívják, hogy pókerarc, de én az agyamban végigjátszottam minden labdamenetet, az arcomról viszont ezt senki nem láthatta" – magyarázta.

Murray és Lendl a wimbledoni döntő után

Fotó: Adrian Dennis / AFP

A pókerarc mögött pont az a fajta zsenialitás lapul meg, ami Lendlt a nagyok között is az egyik legnagyobbá tette. Abban, hogy a teniszben egy új iskolát teremtett, az erőjáték mellett az okos tenisz is fontos volt: nem elég nagyot ütni a labdába ahhoz, hogy valaki összesen 270 hétig álljon a világranglista élén.

Lendl karrierjét egyetlen szégyenfolt árnyékolta be, 1983 júliusában Johan Kriek, Kevin Curren és Jimmy Connors társaságában részt vett Dél-Afrikában – az akkor apartheid politikát folytató afrikai országban – egy bemutató tornán. A csehszlovák szövetség az akkor horribilis összegnek számító 150 ezer dollárra büntette, és örökre kizárta a Davis Kupa-csapatból. Nevét onnantól kezdve tilos volt kiejteni az országban. Többek között ez volt az egyik oka annak, hogy Lendl mindenáron az Egyesült Államokban akart letelepedni.

Murray is lehet akkora bajnok, mint Lendl

Ivan Lendl és Andy Murray közös kalandja 2011-ben, egy floridai pizzériában kezdődött, amikor először ültek le beszélni a közös jövőről. A cseh-amerikai hamar megfogalmazta a célokat, amelyek nem lehettek mások, mint az, hogy magához hasonlóan a skótból is világverő teniszezőt faragjon. Koncentráció, pragmatizmus és egyszerűség. „Miért hittem ebben a munkában? Mert egy világklasszist nem húszéves korában tanítanak meg ütni. Éreztem, hogy sokkal több van még benne. Ő lesz a világ legjobb játékosa" – mondta Lendl.

Az biztos, hogy Lendl és Murray között sok olyan párhuzamot lehet felfedezni, amely előrevetítette a sikert. Talán nem véletlen, hogy mindkét teniszező négy elbukott Grand Slam-döntő után jutott hozzá a legnagyobb bajnokoknak járó díjhoz.

Ott van például, hogy Olga Lendlova Csehszlovákia második, Judy Murray, a skót édesanyja Skócia első számú teniszezője volt. Az is, hogy Murray úgy ütötte a tenyereseket Djokovics ellen, ahogy 25 éves korában Lendl, aki napszemüvege mögé bújva élte át – természetesen pókerarccal – ugyanazokat nyertes labdákat, mint amikor még őt ünnepelte a közönség.

Míg Murray – leginkább anyja tanácsára – korábban sokkal jobban koncentrált a taktikára, mint a technikára, az elmúlt egy év közös munkájával ezen is jelentősen tudtak javítani. Lendl meg tudta mondani, hogyan lehet elveszített döntők után mégis megtalálni azt a szükséges pluszt az áttöréshez. Rámutatott a fizikai állóképesség és szívósság fontosságára.

„Tudom, mi jár Lendl fejében – mondta Murray –, nem elégszik meg ezzel a sikerrel és azzal sem, amilyen munkát az elmúlt 18 hónapban elvégeztünk. Azt fogja gondolni, hogy a US Openen is hasonló eredményt érek el. Biztos vagyok benne, hogy kemény edzések jönnek, és reményeink szerint az eredmények is."

Murray a kupával

Fotó: Toby Melville

Lendl biztosan tudja, mit él most meg Murray. „Nagy a nyomás most Andyn – mondta a wimbledoni siker után – két GS-győzelem, egy olimpiai arany után. De egy nagy játékos és még nagyobb lehet. Nagy utat jártunk be 2011 decembere óta, de tovább kell folytatni. Biztos lehet benne mindenki, ezt ő tudja a legjobban."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!