Talpra áll-e még Federer?

A korábbi éveknél jóval izgalmasabb véghajrában egészült ki a hétfőn Londonban kezdődő férfi tenisz-világbajnokság mezőnye, az évzáró tornát korábban hatszor megnyerő Roger Federer indulása például csak az utolsó héten vált biztossá. Amennyire a nyolc hónapot kihagyó Rafael Nadal hihetetlenül sikeres visszatéréséről szólt ez az év, addig a 17-szeres Grand Slam-bajnok Federer hosszú idő óta legrosszabb szezonját zárja.

Miközben megint többen azt feszegették, vajon meddig tud még a svájci 32 évesen, kétgyermekes apaként ott maradni a legjobbak között, ő továbbra is kitart amellett, hogy játszani fog a 2016-os riói olimpián, újabb vébé-szereplésével pedig beállította Ivan Lendl rekordját: mindketten zsinórban 12-szer jutottak ki az évzáró tornára.

Az év középső felét jellemző sok sikertelenség után az elmúlt hetekben úgy tűnt, hogy Federer egyre inkább hozni tudja újra a jó játékát. Ezek a tornák ugyanakkor a vébét is beleértve most még nem kizárólag az eredményekről, sokkal inkább önbizalmának építéséről szólnak, arról, hogy megtalálja-e a játékát a 2014-es szezon előtt.

Becsúsztak a nem várt vereségek

Már korábban is temették Federert, például amikor 2008-ban csak a US Openen tudott végül év végére megnyerni egy Grand Slamet, vagy 2011-ben, amikor 2003 óta először nem nyert egyetlen GS-et sem. Tavaly ehhez képest újra győzött Wimbledonban, és a világelsőséget is visszaszerezte, amivel rácáfolt kritikusaira. Idén azonban a korábbi mélypontokhoz képest sokkal látványosabb volt a visszaesés, amit nem várt játékosoktól elszenvedett vereségek tarkítottak, és az sem szokványos, hogy a vébére egyetlen tornagyőzelemmel érkezzen meg.

Pusztán a statisztikákat nézve is nyilvánvaló, hogy olyan szárnyalást már nem lehet tőle várni, mint egykor: a 2003-as wimbledoni első GS-győzelmétől a 2010-es Australian Opennel bezárólag 27 Grand Slamből 22-ben döntőzött, ebből 16-ot meg is nyert. Azóta 15 ilyen tornán indult, ebből a tavalyi Wimbledont tudta megnyerni, és kétszer játszott döntőt, a többi nagy torna Novak Djokovics, Rafael Nadal és Andy Murray között oszlott meg, de elődöntőket és negyeddöntőket stabilan játszott ő is.

Év elején még idén is eljutott az elődöntőbe az Australian Openen, a Roland Garroson pedig egyel megtoldotta a zsinórban megnyert GS-negyeddöntős abszolút rekordját, de Wimbledonban már a második körben megszakadt a 36 Grand Slam óta tartó sorozata. A világranglista 116. helyezett Szerhij Sztahovszkijtól elszenvedett vereség után Federer megemlékezett arról is, ahogy kívülről látta Pete Samprast, amikor 2001-ben, akkor 19 évesen legyőzte a nagy bajnokot Wimbledonban a negyedik körben.

A mezőny egyre nagyobbik fele érezte meg, hogy sebezhető lett a svájci, és állítása szerint visszagondolva már ő sem tartotta olyan jó ötletnek, hogy a wimbledoni korai vereség után gyorsan beiktatott a naptárában eredetileg nem szereplő, két salakos tornát. Kikapott a világranglista 114. helyezettjétől, Federico Delbonistól és az 50-en kívüli Daniel Brandstól is, miközben egy nagyobb fejű ütővel kísérletezett, de a US Openre inkább visszatért korábban bevált ütőjéhez. Hátsérülésre hivatkozva visszalépett a montreali 1000-es versenytől, és ugyan a US Open felvezetéseként úgy érezte, biztató meccset játszott Nadallal Cincinnatiben, de az év utolsó Grand Slamjén attól a Tommy Robredótól kapott ki idejekorán, akit korábban 10-ből 10-szer megvert.

Kezdett magára találni

Októberben három és fél év után szakított edzőjével, Paul Annacone-nal, Sanghajban pedig a második meccsén kapott ki, de az elmúlt két hétben Bázelben és Párizsban már – ha hibákkal tarkítva is – nagyon magas szinten, olykor legjobb formáját idézve teniszezett, döntőbe és elődöntőbe jutott. Sokkal jobban mozgott, meccsről meccsre biztosabban ütötte az alapütéseket, egyre kevesebbszer csúsztak be rossz időzítések, kerettel eltalált labdák. Ahogy pedig megjött az önbizalma, úgy tudott egyre inkább agresszívan, látványosan játszani.

Az már az előző években is egyértelmű volt, hogy alkalmazkodnia kellett a játékát befolyásoló belső (fizikai állapot) és külső (például a játékának nem kedvező lassúbb pályák) körülményekhez, ezért is javasolta például Annacone a hálójáték gyakoribb erőltetését. Már nem ér oda olyan gyorsan a labdákra, ezért is nyúl minden korábbinál többször például a labda játékban tartása mellett a kezében hatékony fegyverré is váló fonák nyeséshez.

Bázelben azt mondta, úgy érzi, hogy leginkább a szerváján kell még javítani: „öt kettős hiba egy meccsen, régen egy Grand Slam alatt volt ennyi". Federer játékának fontos elemét adták, hogy könnyen tudott ászt, vagy foghatatlan szervát ütni a fontos pillanatokban, ezekből jóval kevesebb jött be az elmúlt időszakban.

Még sokat kell küzdenie

„Nyerő típus vagyok, nem a vereségekben találom meg az önbizalmamat" – mondta Federer a del Potro ellen elveszített bázeli döntő után, de hozzátette: örül annak a szintnek, amire eljutott, és onnan lehet tovább építkezni. Azzal is tisztában volt, hogy még vannak hullámvölgyek a játékában, a javulást pedig egy folyamatnak látja, amit nem lehet siettetni.

Mint mondta, nem az a cél, hogy csak kijusson, hanem hogy a játékát emelve érkezzen Londonba, ahol nem három vereséggel akar búcsúzni a csoportkörök után. Minden egyes meccs, minden egyes győzelem növeli az önbizalmát, de leginkább a legjobbak ellen tudja felmérni, mennyire tud még veszélyes lenni rájuk.

Öt napon belül másodszor már le tudta győzni del Potrót, és Djokovics ellen is hozta az első szettet Párizsban, habár a meccs végére már nem bírt a felpörgő szerbbel. Djokovics is úgy látta azonban, hogy Federer a csalódást keltő hónapok után erősen zárja az évet. „Rogernek valószínűleg ez a legrosszabb szezonja az elmúlt tíz évben. Ugyanakkor nem lehet lebecsülni, még ha nincs is abban a formában, mint egykor világelsőként. Követtem a meccseit Bázelben és Párizsban, és szerintem nagyon jól játszik.”

Federer tavaly előtt megnyerte, tavaly a döntőben veszítette el az évzáró tornát. Ezúttal újra összekerült Djokoviccsal és del Potróval is a csoportkörben, így a könnyebb falatnak ígérkező Gasquet mellett legalább egyiküket le kell győznie, ha tovább akar jutni az elődöntőbe. Nagy kérdés, hogy a végigteniszezett elmúlt két hét után mennyire tudja odatenni magát Londonban.

Addig nincs borzasztó nagy gondban a svájci, amíg nem csúszik ki az első nyolcból, hiszen így nem sorsolhatják össze már a negyeddöntő előtt egy Grand Slamen a legjobbakkal. Ebből a szempontból pedig az 5. és a 8. hely között nincs nagy különbség. Az év elején ugyan még pontokat kell védenie, de utána az idei rossz eredmények miatt jó esélye lesz megerősíteni helyét a világranglistán.

Djokovics három győzelemmel érkezett

Federer formája persze csak az egyik szempont, amire érdemes figyelni a következő egy hétben. A legjobb esélyekkel Novak Djokovics érkezik Londonba, a világranglistán 2. szerb ugyanis a US Open elveszített döntője óta nem kapott ki, tizenhét meccset nyert zsinórban, és három tornagyőzelem, köztük két 1000-es verseny van a háta mögött. Az év közepén sokszor motiválatlanul játszó Djokovics Párizsban Federer ellen is a végére már ellenállhatatlanul teniszezett, nagy formában érkezik az évzáró tornára, amit eddig kétszer nyert meg.

A többiek között azonban nem találunk olyat a névsorban, aki ne szaladt volna bele vereségbe az elmúlt hetekben. Az nem nagyon lehet kérdés, hogy az idei Rafael Nadal éve – nem lenne nagy meglepetés, ha a londoni torna közben kihirdetett szavazás alapján őt választanák az év nagy visszatérőjének –, az év elejét még kihagyó spanyol 68 megnyert meccs mellett csak 6-ot veszített el a szezonban, visszaszerezte a világelsőséget. A US Open után azonban a legjobbak ellen nem tudott tökéletesen játszani. Pekingben a döntőben kapott ki Djokovicstól, míg Sanghajban az elődöntőben del Potrótól, majd Párizsban szintén az elődöntőben David Ferrertől, aki nem nagyon szokta legyőzni. Nadal így vereségekkel érkezik a vébére, amit még soha nem tudott korábban megnyerni.

A december 3-án tartott, budapesti Tennis Classicsra is érkező Ferrer azért is küzd, hogy megtartsa év végén a világranglista 3. helyet, amit Juan-Martin del Potro akár még el is vehet tőle. Az argentin Bázelben a döntő megnyerése után is elmondta, hogy nagyon készül a vébére, de Párizsban némileg fáradtnak tűnt, és Londonban éreztetheti hatását az átteniszezett három hét.

A gyengébbik csoportban Tomas Berdychnek és az évzáró tornára életében először kvalifikáló Stanislas Wawrinkának is van esélye a továbbjutásra, ehhez azonban elsősorban a másikat kell legyőzniük a torna legelső, hétfő kora délutáni mérkőzésén. A hátműtéte miatt a versenyt csak a tévéből követő Andy Murray távollétében az idei pontversenyben elért 9. helyével is hat év után újra bejutó Richard Gasquet-nak már egy fokkal nehezebb dolga lesz a maga csoportjában.