Eljött az a nap, amikor legendás dolgok történnek Wimbledonban

Borg–McEnroe: a jég és a tűz párharca

Az 1970-es évek végéhez közeledve Björn Borg kezdte átvenni a stafétát az amerikai Jimmy Connorstól, akinek honfitársa, John McEnroe épp betörni készült a köztudatba, létrehozva ezzel minden idők egyik legjobb rivalizálását.

Bár alig két és fél évig tartott (1978 novembere–1981 áprilisa) ez az időszak, és ezalatt Borg és McEnroe „csupán” 14-szer nézett egymással farkasszemet a pályán, mégis tenisztörténeti jelentőségű párharc kerekedett ki belőle.

A pályán hidegfejű profi svéd az első találkozásukkor már hatszoros Grand Slam-torna-győztesnek vallhatta magát, de a maximalista szülők miatt is mindig vehemens, a tenisz világában nem megszokott módon rengetegszer reklamáló, és emiatt sokak ellenszenvét kiváltó amerikai tinédzser a stockholmi elődöntőben két szettben felülmúlta őt.

Borg volt a jégember, a kíméletlen alapvonal-játékos, aki úgy használta az ütőjét az ellenfelek gyengéjének feltárására, ahogyan egy sebész bánik a szikéjével az operáció során. McEnroe ezzel szemben egy modern zseni volt a régi divatú szerva-röpte játékával, akinél gyakran az volt az ember érzése, hogy a legnagyobb ellenfele a bíró, saját maga, vagy bárki más, aki nem az ellenfele.

Kettejük első igazán nagy csatájára 1980. július 5-én került sor, amikor az első kiemelt Borg többek között Taróczy Balázst is búcsúztatva menetelt a wimbledoni fináléig, míg a másodikként rangsorolt McEnroe az elődöntőben épp Connorst megverve harcolta ki a helyét pályafutása második GS-torna-döntőjében.

A svéd nem sokkal korábban ötödször ülhetett fel a Roland Garros trónjára, és pontosan erre készült Wimbledonban is, annyi különbséggel, hogy itt megszakítás nélkül nyert négy viadalt a korábbi években.

Minden idők (egyik) legjobb meccse

A tornán többször is balhézó amerikait harsány füttyszó fogadta a kezdésnél az elődöntő botrányos jelenetei kapcsán, de az 1979-es US Open-győztest ez nem zavarta meg, simán, 6:1-gyel behúzta az első szettet az önmagát kereső Borggal szemben.

A kettejük párharcában a meccs előtt 4–3-ra vezető jégember gyorsan rendezte a gondolatait, és 7:5, 6:3-mal fordított, a negyedik szettben pedig karnyújtásnyira került a tornagyőzelemtől.

Az amerikai a döntő felvonásban két újabb meccslabdát védett ki, de a 3 óra 53 percre nyúlt meccsen végül 1:6, 7:5, 6:3, 6:7 (16–18), 8:6-ra Borg diadalmaskodott, így a 10. GS-torna-győzelmét aratta.

A meccset szimplán csak „minden idők legnagyobb teniszcsatájaként” aposztrofálták ezt követően.

A wimbledoni finálé ugyanakkor megfordította kettejük párharcának menetét, a US Openen már McEnroe győzött öt szettben, és bár két sikerrel (Stockholmban és a New York-i év végi tornán) Borg még egyszer ellépett ellenfelétől (7–4), az amerikai behúzta az utolsó három meccset, közte az 1981-es wimbledoni és US Open-döntővel, így a GS-tornákon 3–1-re jobbnak bizonyult ellenfelénél.

Borg ez utóbbi után gyakorlatilag befejezte a karrierjét, 1982-ben csupán Monte-Carlóban indult, majd 1983 januárjában, alig 26 évesen sokkolta a világot visszavonulásával. Márciusban ennek ellenére játszott még itt egy tornát, majd 1984-ben Stuttgartban is ütőt ragadott, de ennyi volt. 1991-ben megpróbált visszatérni a pályára, de már meg sem tudta közelíteni korábbi teljesítményét, utolsó meccsét 1993-ban játszotta. 

Hiába játszott négy US Open-döntőt, ezek közül egyet sem tudott megnyerni, 11 GS-torna-győzelemmel zárta végül karrierjét.

McEnroe az 1980-as wimbledoni fináléjuk után még hatszor ért a csúcsra, ő hét GS-torna-sikerrel végzett.

A felek amúgy kifejezetten jó kapcsolatba kerültek, barátokká váltak évek alatt.

Legendás ötszettes győztesek

Az 1998-as fináléban az összesen hétszeres győztes Pete Sampras is bemutatott egy ötszettes wimbledoni sikert július 5-én (ráadásul ezzel beérve Borg csúcsát), de ez az első két játszma rövidítéses végjátéka ellenére sem alakult ennyire drámaian, az ötödik felvonást 6:2-re húzta be Goran Ivanisevic ellen.

A horvátnak amúgy sokáig nem akart összejönni a siker, 1992-ben a nyolcszoros GS-torna-győztes Andre Agassi nyert ellene itt öt szettben, ki nem találnák: július 5-én!

Két évre rá a már említett Samprastól három szettben kapott ki, de 2001-ben a negyedik wimbledoni fináléját már megnyerte Ivanisevic: Patrick Raftert a döntő szettben 9:7-re múlta felül – és jött fel a világranglista 125. helyéről a 16. pozícióba ezzel a sikerrel.

Mivel az olvasó nyilván kíváncsi, ezt a meccset július 9-én játszották amúgy…

Csapó kettő: Federer–Roddick

Bár az amerikaiak nagy sikerével is foglalkozhattunk volna, mégis egy amerikai vereség kívánkozik a legnagyobb csaták top 2-jébe, ráadásul egy ugyancsak korszakos klasszis végső sikerével.

Ezúttal is két korábbi világelső feszült egymásnak a wimbledoni gyepen, igaz, a Roger Federer (310), McEnroe (170), Borg (109) hármashoz képest Andy Roddick csupán 13 hetet tölthetett az élen (Sampras 286-ot, Agassi 101-et, Ivanisevicnek pedig a 2. hely volt pályafutása legjobbja, hogy minden szálat elvarrjunk).

A 20-szoros Grand Slam-torna-győztes svájci a hatodik angliai elsőségért küzdött, és a fináléig tartó úton csak Philip Kohlschreiber tudott ellene szettet nyerni.

A hatodikként rangsorolt amerikai útja azért lényegesen döcögősebb lett, már Jérémy Chardy ellen elbukta a meccs harmadik felvonását, ahogyan Igor Kunyicin és Jürgen Melzer ellen is, a negyeddöntőben Lleyton Hewittot döntő játszmában búcsúztatta, Andy Murrayt pedig megint 3:1-gyel múlta felül.

A fináléban aztán Federer ellen is jobban kezdett (7:5), de a következő két játszmát rövidítésben egyaránt a svájci hozta.

A svájcinak ezzel lett meg a 15. GS-torna-győzelme, amivel akkor átvette a vezetést összetettben Samprastól – az elsőségtől az idény az Australian Openen és Roland Garroson is győztes Rafael Nadal (22) fosztotta meg.

WIMBLEDON 2022
FÉRFI EGYES, NEGYEDDÖNTŐ
Djokovics (szerb, 1.)–Sinner (olasz, 10.)
Goffin (belga)–Norrie (brit, 9.)
SZERDÁN
Garín (chilei)–Kyrgios (ausztrál)
Fritz (amerikai, 11.)–Nadal (spanyol, 2.)

NŐI EGYES, NEGYEDDÖNTŐ
Bouzková (cseh)–Dzsabőr (tunéziai, 3.)
Maria (német)–Niemeier (német)
SZERDÁN
Tomljanovic (ausztrál)–Rybakina (kazah)
Halep (román, 16.)–Anisimova (amerikai, 20.)

(Borítókép: Steve Powell/Allsport/Getty Images)