Már a visszavonulását fontolgatta, most sportága ünnepelt sztárja

Múlt hétfőn vette kezdetét az év harmadik Grand Slam-tornája, a wimbledoni füves pályás verseny, amelynek egyik felvezető tornáját, a mallorcai 250-est egy amerikai óriás, Christopher Eubanks nyerte. Már az önmagában szenzációval határos volt, hogy az egyértelműen kemény pályára szakosodott teniszező füvön aratta élete első tornagyőzelmét – ráadásul 27 évesen –, de ami ezután következett, arra tényleg alig lehet értelmezhető szakmai magyarázatot találni.

Mert jelenleg ott tartunk, hogy a korábban Grand Slam-tornák közelében sem járó, átlagos teniszező szinte a semmiből élete első GS-negyeddöntőjére készülhet Wimbledonban. Mindezt úgy, hogy az elmúlt napokban legyőzte a britek első számú játékosát, Cameron Norrie-t, majd úgy gyűrte le a világ jelenleg ötödik legjobbját, a görög Sztefanosz Cicipászt, hogy a kiesés széléről küzdötte vissza magát ellene.

Azt azért nem mondhatjuk, hogy Christopher Eubanks egyik napról a másikra megtanult volna úgy teniszezni, hogy a világ legjobbjait is leüsse a pályáról. Hosszú évek nagyon komoly munkája áll jelenlegi teljesítménye mögött, amely valamiért idén nyáron csúcsosodott ki annyira, hogy megismerje nevét a teniszvilág. Eubanks a Georgia állambeli Atlantában született és nőtt fel, egészen 13 éves koráig pedig édesapja volt az edzője. Családja szoros baráti kapcsolatot ápolt Donald Younggal – akit pályafutása legjobb időszakában a világranglista 38. helyén rangsoroltak –, így az amerikai teniszező és szülei által irányított South Fulton teniszakadémián folytatta edzéseit és pallérozódott. Sőt, alkalmanként Younggal is edzhetett, aki Eubanks szemei előtt példaképként lebegett.

Középiskolai évei alatt, 2011 és 2013 között a Westlake színeiben regionális bajnok lett csapatával, míg 2013-ban a juniormezőnyben 48 mérkőzést nyert meg és mindössze hat alkalommal szenvedett vereséget. Korosztálya egyik legígéretesebb tehetsége volt, így nem csoda, hogy a Georgia Tech Egyetemen eltöltött három éve alatt kétszer az év játékosának választották. A végzős évét már nem teljesítette az egyetemen, 2017-ben profinak állt.

Nem kifejezetten az volt az életcélom, hogy profi teniszező legyek. Mindig is szerettem volna a tenisszel foglalkozni, egészen a juniorévemig nem hittem benne teljesen, hogy tényleg erre vagyok hivatott, de ott megváltoztak a dolgok. Régebben úgy volt, hogy inkább szerezzek diplomát üzleti szakon, aztán amellett meglátjuk, hogyan megy a tenisz, viszont mikor első egyetemi évem alatt kezdtek komolyra fordulni a dolgok, és jöttek az eredmények, elhatároztam, hogy kizárólag a tenisszel szeretnék foglalkozni

– emlékezett vissza Eubanks nemrégiben a kezdetekre.

A fiatalkorban elért sikereket azonban nem követték rögtön hasonló eredmények a profik között. Az első említésre méltó torna – ahol eljött, úgymond, az áttörése –, a 2017-es Atlantában rendezett 250-es verseny volt. Eubanks már egy évvel korábban is főtáblán szerepelhetett a „hazai” tornáján, de immár két győzelmet is aratott: Taylor Fritz és Jared Donaldson ellen.

Rögtön meg is kapta utána szabadkártyáját a US Openre, így bemutatkozhatott a Grand Slam-torna főtábláján, de sok sikerélménye nem született, mivel az első fordulóban vereséget szenvedett. A folytatás is nagyjából hasonlóan alakult. A világranglistán az évek múlásával a 200. és 150. hely környékén ragadt, többnyire challengertornákon játszott, illetve próbálkozott ATP-szintű versenyek kvalifikációjával, több-kevesebb sikerrel. 

Eubanks visszaemlékezett, hogy a koronavírus-világjárvány után még a visszavonulását fontolgatta, mivel borzasztóan frusztrálta a tudat, hogy telnek-múlnak az évek, de nem jut előrébb karrierjében.

„Figyelj, ha még jövőre is a 200. hely környékén leszek a világranglistán, azzal együtt, hogy sérülések sem hátráltatják a játékomat, akkor inkább abbahagyom, mert mással is el tudom tölteni az időmet. Nem olyan elbűvölő a tudat, hogy évek óta megragadtam ezen a helyen” – hívta fel menedzsere figyelmét Eubanks egyik mélypontja idején. Az amerikai teniszező egyébként profi pályafutása mellett a Tennis Channelen szakkommentátorként dolgozott, mivel kivételes szakmai tudása van sportágához, és beszédkészsége is átlagon felüli.

Eubanks aztán mégsem „akasztotta szögre” a teniszütőjét, úgy sem, hogy az igazi áttörés és pályafutása magasan legjobb eredményei csak idén nyáron, 27 évesen jöttek el. Pedig a 2023-as év sem úgy indult, hogy majd most táltosodik meg a 201 centis teniszező. Challengertornákon sem ért el kimagasló eredményt, és volt olyan torna, amelyen a világranglista 460. vagy éppen a 255. helyezettje ellen is alulmaradt.

Aztán márciusban megpróbálkozott a Miamiban rendezett mestertorna kvalifikációjával, melyben mindkét mérkőzését sikerrel vette, így pályára léphetett a főtáblán. Valahol itt történhetett az első nagy változás Eubanks játékában. A folytatásban legyőzte Kudlát, a világranglista-20. Coricot, Barrerét és Mannarinót, majd a korábbi világelső és US Open-győztes Medvegyev állta útját a negyeddöntőben. Szenzációs teljesítményével végre valahára belépett a legjobb 100 mezőnyébe a világranglistán, aminek hatalmas jelentősége volt karrierjében.

„Miután legalább négy-öt éven keresztül a 150. és 200. pozíció között lebegtél, aztán a 110. helyről a 85. helyre lépsz elő, az rengeteg jelent. El sem tudom mondani, mennyit ért most számomra az, hogy tagja vagyok a legjobb 100 mezőnyének. Erre vágytam régóta, és ezért dolgoztam az első naptól kezdve, hogy idekerüljek. Most már minden olyan csodálatos, és a folytatásra csak úgy tekintek, mint hab a tortán” – mondta áprilisban Eubanks, mikor negyeddöntője után a 85. helyen jegyezték a világranglistán. 

Azóta az amerikai óriás nemcsak stabilan tagja a legjobb 100 mezőnyének, hanem a 43. helyen jegyzik immár azt követően, hogy hatalmas meglepetésre megnyerte a füves pályás mallorcai, 250-es tornát. Az persze köztudott, hogy egy Grand Slam előtti, felvezető tornán nem indulnak el a legnagyobb sztárok, de egy tornagyőzelem mégiscsak egy tornagyőzelem, ami jót tesz az önbizalomnak. Különösen akkor, ha azt egy olyan borításon gyűjtötte be, amelyet Eubanks elmondása szerint régebben ki nem állhatott.

Aztán jött a csoda

Közvetlenül a mallorcai verseny után jött a wimbledoni Grand Slam, ahol már a titkos esélyesek között emlegethettük az amerikait – már ami az eredményes szereplést illeti. Természetesen a végső győzelemre esélyesek között azért még így sem szerepelt a neve. Aztán könnyen lehet, hogy hiba volt nem számolni vele, mivel egyik bravúrgyőzelmet aratja a másik után, és napjaink egyik leghihetetlenebb történetét szolgálja a sport világában.

Kezdjük azzal, hogy pályafutása során először szerepel a wimbledoni főtáblán. Tavaly a selejtező jelentette számára a végállomást, de idén világranglista-helyezésének köszönhetően már rögtön a legjobb 128 mezőnyében kezdhetett. Az első fordulóban három sima szettben múlta felül az egyébként inkább salakra szakosodott, brazil Thiago Monteirót, majd érkezett az első meglepetésgyőzelem Norrie ellen. A britek első számú versenyzőjét négy szettben győzte le, sokkolva ezzel a teniszvilágot, és jutott be életében először egy Grand Slam-torna harmadik fordulójába. Ahol újabb könnyed győzelmet aratott, és küldte haza az ausztrál Christopher O’Connellt három játszmában, majd jöhetett az eddigi legnagyobb szenzáció, mikor szetthátrányból, a kiesés széléről felállva valósággal leütötte a pályáról a világranglista-ötödik Cicipászt, és jutott be a negyeddöntőbe.

„Néhány hete még utáltam füvön játszani, de mostanra már ez a borítás lett a legjobb barátom. Hihetetlen, amit most érzek, pályafutásom legnagyobb győzelme, amiért egész életemben dolgoztam, nem tudom leírni a boldogságot, amit érzek” – nyilatkozta önkívületi állapotban Eubanks, miután legyőzte Cicipászt. Az amerikai elsősorban hatalmas szerváinak köszönheti sikereit, míg egyedülálló, egykezes fonákjának köszönhetően tucatnyi nyerőütéssel sokkolta ellenfeleit. 

A következő körben, szerdán a korábbi világelső Danyilil Medvegyev lesz Eubanks ellenfele, aki minden bizonnyal továbbírná csodálatos történetét.

(Borítókép: Getty Images)