Dél-tiroli síbajnokból egy évtized alatt a teniszvilág csúcsára jutott

Amikor először találkozott az ember Jannik Sinner nevével, akkor nem feltétlenül az jutott eszébe, hogy: na, ez biztosan egy olasz srác. Ez persze nem véletlenül, hiszen az Észak-Olaszországban, konkrétabban Dél-Tirolban lévő Innichenben született, az osztrák határtól pár kilométerre.

Szülei, Hanspeter és Siglinde séfként, valamint pincérnőként dolgozott egy síparadicsomban, így nem meglepő módon a kis Jannik is hamar megismerkedett a síelés világával.

Gyerekként síbajnok volt, még a foci is előkelőbb helyet foglalt el

Olyannyira, hogy Olaszország egyik nagy sítehetségének számított. Nyolcévesen óriás-műlesiklásban nemzeti bajnok lett, és még 12 évesen is csak egy jobb versenyző volt nála.

Eleinte párhuzamosan űzte a téli sportot a teniszezéssel, majd utóbbit egy időre felfüggesztette, de apja unszolására végül ismét kezébe vette az ütőt. A tenisz azonban ezzel együtt is csak a harmadik helyre szorult a síelés és a futball mögött.

A fordulat, 13 évesen

Ekkor döntött úgy ugyanis, hogy a teniszt helyezi előtérbe. Erre azért is került sor, mert szeretett volna szemtől szemben küzdeni a riválisaival, és míg a síelésnél egy hiba végzetes lehet a verseny szempontjából, egy teniszmérkőzésen sokkal nagyobb a mozgási tér, és nagy hátrányból is bármikor vissza lehet kapaszkodni (lásd még az Australian Open döntőjét...). 

A labdarúgással szemben pedig azért bizonyult nyerőnek a tenisz, mert egyéni sportág lévén itt rajta múlik minden, ő hozhat meg minden döntést, ami egy csapatsportban nem lett volna számára kivitelezhető.

Szüleinek rendkívül hálás azért (és ezt a melbourne-i finálét követően is elmondta), hogy nem akarták befolyásolni az életpályája kiválasztásában, és engedték, hogy kövesse az álmait, amelyek a dél-tiroli hegyekből a francia határ közelében lévő, tengerparti Bordigherába vezették.

Federernek köszönheti a teniszvilág Sinnert – aki már 2020-ban megmondta, milyen döntőre volt kilátás vasárnap!

Az agresszív alapvonaljátékáról, bődületes erejű ütéseiről, emellett viszont finom megoldásaival is ismertté váló olasz fiatalt stílusa és higgadtsága miatt a sportági legenda Roger Federerhez hasonlították kezdetekben, ugyanakkor remek lábmunkája miatt Novak Djokovics legerősebb attribútumával is kapcsolatba hozták, ezek pedig finoman szólva sem rossz előjelek.

Ő maga egyébként 17 évesen épp ezt a két klasszist nevezte meg követendő példaként, majd egy 2020-as tornagyőzelem után azért a svájci zseni mellett tette le a voksát. Saját játékát illetően pedig kiemelte, hogy

„a Medvegyev vagy Mannarinóhoz hasonló riválisokkal szemben küszködni szoktam, de mindig látok megoldást arra, hogy megnyerjem a meccset.”

És még mindig 2020-ban járva beszélünk arról, amit gyakorlatilag kottára láthattunk a vasárnapi fináléban...

Nem kapott rossz képzést...

A teniszkarrierjét a Piatti Teniszközpontban Riccardo Piatti keze alatt kezdte, aki olyan játékosokat is edzett, mint az egyaránt a világranglista legjobb tíz között felbukkanó Ivan Ljubicic, Richard Gasquet, Milos Raonic, vagy éppen a 24 Grand Slam-torna-győzelmével világrekorder Djokovics.

Két évvel ezelőtt határozott úgy, hogy új vizekre evez, és Marco Cecchinato korábbi edzőjével, Simone Vagnozzival dolgozik a továbbiakban. A nyáron pedig az a Darren Cahill is csatlakozott a stábba, akivel Andre Agassi, Lleyton Hewitt és Simona Halep is nyert GS-tornát.

Valkusz Máté elleni sikerrel kezdett, az év végére már az egész világ ismerte

Pályafutását 2016-ban a Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) égiszén belül a juniorok mezőnyében kezdte, és bár ebben a korosztályban nem sok siker termett számára, 2017 év végén már főleg a profik versenyeire nevezett.

A 2018-as ITF-döntője után 2019-ben jött az áttörés, egymást követő három olaszországi versenyt nyert meg, majd Budapesten az első ATP-főtáblás meccsét is lejátszotta (szerencsés vesztesként), ahol Valkusz Máté ellen 6:2, 0:6, 6:4-es sikerrel kezdett, de a szerbiai színekben versenyző Györe László már nagy falatnak bizonyult.

Ostravában Balázs Attila legyőzésével rajtolt, és csak a fináléban maradt alul, a lengyel Kamil Majchrzakkal szemben, majd júliusban az amerikai Lexingtonban ATP Challenger-versenyt nyert, a US Openen főtáblára jutva pedig szettet lopott a háromszoros GS-torna-győztes Stan Wawrinkától, innentől kezdve már tényleg nem lehetett nem észrevenni.

Az év végi junior-világbajnokságon pedig az áttörés is összejött: Frances Tiafoe és Mikael Ymer legyőzése után a csoportkörben Ugo Humbert ellen a vereség is belefért, az elődöntőben Miomir Kecmanovicsot, a fináléban pedig Alex de Minaurt verte meg, így ő lett Milánó ura!

Az évet 551. helyen kezdő teniszező a 78. pozícióig kapaszkodott, és Rafael Nadal 2003-as berobbanása (49.) óta a legfiatalabb játékos volt az első 80-ban.

Fucsovics állította meg Ausztráliában, Nadalt idézte a Garroson

A 2020-as év első GS-tornáján megszerezte az első győzelmét is, a hazai Max Purcellt verte három szettben, hogy aztán három játszmában kikapjon Fucsovics Mártontól, akit a negyedik körben négy felvonásban fektetett két vállra végül Federer.

Első Roland Garrosán, a koronavírus-járvány miatt 2020 szeptemberére és októberére csúszó viadalon a negyeddöntőig menetelt, ilyen jól a párizsi GS-tornán Nadal óta nem kezdett senki (igaz, a spanyol meg is nyerte, aztán még 13-szor ismét...), hogy aztán épp a spanyol salakkirály vessen véget a menetelésnek. A 11. kiemelt David Goffin vagy épp a hatodikként rangsorolt Alexander Zverev legyőzését persze senkinek sem kell magyarázni, és hát Nadal a döntőben azt a Djokovicsot mosta le 6:0, 6:2, 7:5-re, akinek az évben addig egyetlen veresége egy leléptetés miatt jött...

Novemberben összejött az első tornagyőzelem is, a fináléban Vasek Pospisilt legyőzve, az évet pedig a ranglista 37. helyén zárta.

A 2021-es idényben öt ATP-tornán jutott döntőbe, és csak a Miamiban rendezett 1000-es viadalon maradt alul, ehhez képest, 2022-ben csak egy fináléban volt érdekelt, salakon mondjuk Carlos Alcarazt megverve jutott csúcsra Horvátországban.

Amíg a kis tornákon kevésbé remekelt, a nagyokon feltűnőbben teljesített, hiszen Ausztráliában, Wimbledonban és New Yorkban is negyeddöntőig jutott, Párizsban pedig a negyedik forduló jelentette a végállomást, a füves pályás viadalon Djokovics ellen pedig még kétszettes előnyben is volt, a US Openen pedig 1:2-ről fordított a végső győztes Alcaraz.

A világelitbe érés Davis-kupával, vb-döntővel

A tavalyi évet már a 15. helyen kezdte meg, és végleg megkerülhetetlen figurává vált a férfiak mezőnyében. Túl azon, hogy a korábbi összesen hét ATP-döntőjét egy év alatt megduplázta, megszerezte első 1000-es sikerét, épp mostani riválisa, Medvegyev ellen, akivel amúgy négy fináléja is volt 2023-ban!

Az Australian Openen visszavágott Fucsovicsnak, ráadásul nem is akárhogy: két 4:6-os szett után összesen három gémet engedett magyar riválisának (6:1, 6:2, 6:0), és nem volt messze a csodától Sztefanosz Cicipasz ellen sem, de a két 4:6 utáni egyenlítés ezúttal a rivális sikerét hozta végül. A görögöt végül csak Ausztrália koronázott királya, Djokovics tudta megállítani.

A Roland Garroson jött egy kisiklás, Daniel Altmaier verte öt szettben már a második körben, a wimbledoni elődöntőben Djokovics kerekedett felül, a US Openen pedig Zverev öt szettben győzte le.

Az év vége viszont így is a fiatal olaszról szólt, októberben két 500-as tornát is megnyert, majd a novemberi világbajnokságon Djokovicsot, Cicipaszt és Holger Runét is megverte a csoportkörben, az elődöntőben Medvegyevet is legyőzte, és végül csak a Djokovics elleni finálét veszítette el.

Hogy mennyire nem tört meg, jól mutatja, hogy a november 19-i döntő után négy nappal a vezérletével fordított Olaszország a hollandok elleni negyeddöntőben, majd két nappal később Szerbia ellen is, Djokovicsot egyesben és párosban is megverve! Az ausztrálok elleni finálé ehhez képest még sima is volt, De Minaurt 6:3, 6:0-val elintézve lett meg az 1976 óta áhított olasz Davis-kupa-elsőség!

Az új év az első Grand Slam-torna-győzelmét is elhozta

Így érkeztünk meg 2024-be, ahol az Australian Openen az egyik fő esélyesként számolhattunk a még mindig csak 22 éves teniszezővel.

Melbourne-ben aztán két holland (Botic van de Zandschulp és Jesper de Jong) legyőzése után a 26. kiemelt argentin Sebastián Báezt, a 15. helyen rangsorolt orosz Karen Hacsanovot is megverte, a negyeddöntőben az ugyancsak orosz Andrej Rubljov (5.) következett, a legjobb négy között pedig az a Djokovics, aki eddig 20 meccset játszott az Australian Openen az elődöntőben és a döntőben, és a mérlege 20–0 volt! 

De még a tízszeres Australian Open-győztesnek sem volt ellenszere, két tükörsima játszma után még visszaküzdötte magát a meccsbe, de végül alulmaradt (6:1, 6:2, 6:7, 6:3).

A Medvegyev elleni fináléban úgy festett, hogy a végső siker elkerüli, 3:6, 1:5-nél kifejezetten rosszul állt a szénája, és bár kozmetikázott, a második szettet is elveszítette. Hogy aztán 6:4, 6:4, 6:3-mal fordítson az elfáradó riválisával szemben, és felérjen a csúcsra.

Medvegyev pedig négy év alatt a harmadik Australian Open-fináléját is elbukta, ráadásul már a másodikat úgy, hogy már 2:0-ra vezetett a szettek számában.

Az Australian Open döntőjének meccslabdája

(Borítókép: Andy Cheung / Getty Images)