Történelem Párizsban: őrült fordulatok után Carlos Alcaraz nyerte a Roland Garrost

Hosszú utat járt be Alexander Zverev a Roland Garros-döntőig, és nem csak azért, mert amióta rögzítik a mérkőzések idejét (1991), még senki sem jutott el az RG-fináléig 19 óra 27 percet teniszezve az első hat meccsén.

Egy Grand Slam megnyeréséhez át kell menned nehézségeken, és lesznek az utadon hullámvölgyek is. Nem fogsz úgy Grand Slamet nyerni, hogy minden meccseden játszmavesztés nélkül győzöl. Jó, vannak játékosok, akiknek ez sikerül, Roger és Rafa megcsinálta párszor. Örülök az útnak, amit bejártam, és ahogy végigmentem rajta

– magyarázta az elődöntő után.

A 27 éves hamburgi 2016-ban szerepelt először a French Open főtábláján, és az elmúlt három évben mindig az elődöntőben búcsúzott. A párizsi salakon egyszer kapott ki ötjátszmás csatában: 2021-ben a fináléba kerülésért Sztefánosz Cicipasz állította meg (3:6, 3:6, 6:4, 6:4, 3:6) – másik tíz alkalommal ő nyerte a maratont. Egészen elképesztő a tiebreakrekordja a Roland Garroson, 25-ből 23, az idén ötből öt.

Eddigi pályafutása alatt nyert 22 serlegéből csak nyolcat gyűjtött salakon, de mégis a Roland Garros áll hozzá a legközelebb a Grand Slamek közül, a Muskétások kupájáról álmodik már régóta. Madridban és Rómában egyaránt kétszer győzött korábban, ami szintén azt mutatta, hogy Párizs is bevehető egyszer.

Jogos a kérdés, eddig miért nem sikerült neki. Több ok is felsorolható. A Grand Slameken – három nyert szett – mindig hiányzott valami az áttöréshez. Elég csak a 2020-as US Open-döntőre gondolni, amikor 6:2, 6:4-re vezetett Dominic Thiem ellen. Novak Djokovicsot négyszer győzte le, de Grand Slamen soha nem tudta (0–3). Hasonló volt a helyzet Rafa Nadallal is egészen a mostani első fordulóig: tíz meccsből három siker, GS-en 0–2. Roger Federernél 2016 és 2019 között négyszer bizonyult jobbnak (három vereség mellett), de a svájcival nem játszott Grand Slamen. Nyert olimpiát, amit Djokovics soha. Nyert ATP Finalst, amit Nadal soha, de Grand Slamen most jutott csak másodszor döntőbe. 

Az elmúlt éveit a borzalmas bokasérülés mellett egy bírósági ügy is folyamatosan beárnyékolta. Korábbi barátnője vádolta meg erőszakos cselekményekkel. Visszatérően kapta a kérdéseket az újságíróktól és a szurkolóktól. Akadtak, akik szerint indulnia sem lett volna szabad a versenyeken. Végül pénteken pont került az ügy végére, a bíróság ártatlannak mondta ki. Fizet 200 ezer eurót, aminek a háromnegyede a bíróságé, a maradék ötvenezret alapítványok kapják.

Az elejétől megmondtam mindenkinek, hogy ártatlan vagyok. Ha bűnös lennék, akkor nem zárják le az ügyet. Örülök, hogy vége. Nem tudok ennél többet mondani. Négy év. Ennyi. Soha többet nem akarok kérdést hallani ezzel a témával kapcsolatban

– tette világossá az álláspontját péntek este Zverev.

Carlos Alcaraz 2022-ben indult először úgy a Roland Garroson, hogy esélyesnek számított. Ehhez az kellett, hogy megnyerte Barcelonát, majd Madridban Nadalt, Djokovicsot és a döntőben Zverevet verve jutott a csúcsra – Rómát kihagyta, de a párizsi negyeddöntőben a német visszavágott, és megszakította 14 meccses győzelmi sorozatát. Tavaly megint favoritként érkezett, de az elődöntőben a teste nem bírta a feszültséget, teljesen begörcsölt Djokovics ellen, hiába teniszezte le a második szettben a világelsőt. Elég gyorsan tanult abból a kudarcból, öt héttel később Wimbledonban már ő ünnepelt. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is sérülések nehezítették, tördelték a versenyzését, Párizs előtt csak Madridban indult az európai salakos szezonban.

Ki az esélyes?

Alexander Zverevnek megvan a játéka, a fizikuma, a mentális ereje ahhoz, hogy legyőzze Carlos Alcarazt. Megtette ezt már ötször korábban – a spanyol négyszer nyert. Apró érdekesség, hogy 2022-ben Alcaraz 6:3, 6:1-re verte Zverevet Madridban, majd a Roland Garroson a német visszavágott. Az idén Alcaraz 6:3, 6:1-re nyert Indian Wellsben, most jött a Roland Garros...

Ha megfordítjuk ezt az egészet, akkor azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy Carlos Alcaraznak is megvan mindene, hogy összetörje Zverev álmát, és ő legyen a tenisz történetének legfiatalabb harcosa (21 éves és egy hónapos), aki három különböző borításon is Grand Slamet nyer (Rafa Nadal 22 éves és 7 hónapos volt, amikor elérte ezt). Aki Novak Djokovicsot le tudta győzni a wimbledoni döntőben, ötjátszmás ütközetben, bármire képes, egészen különleges tudással, tulajdonságokkal rendelkezik. Ütésskálája, fegyverarzenálja, teniszének a variábilitása jobb, mint a németé, de ez nem garancia a sikerre.

Vasárnap délután már mindenki az utolsó felvonást várta a Philippe Chatrier Arénában. Befejeződött a női páros döntő, Coco Gauff és Katerina Siniakova győzött Jasmine Paolini és Sara Errani ellen (7:6, 6:3) – az olaszok 24 óra alatt három finálét vesztettek a centerpályán. Aki nosztalgiázni akart, megnézte a legendák, Henrie Leconte, Guy Forget, Cedric Pioline és Mansour Bahrami páros előadását a Suzanne Lenglenen (nem csalódott).

A szombati zenés-táncos produkció vasárnap sem maradt el a döntő felvezetéseként, de a táncosok koreográfiája legalább változott, teniszesebb lett, és a labdaszedőknek is jutott szerep. Sőt, a produkció végén tökéletes időzítéssel hét vadászrepülő süvített el a Roland Garros fellett, a francia trikolor színeit festve az égre. Tiszta szerencse, hogy egy spanyol és egy német párbaját várta mindenki. Abban biztosak lehettünk, hogy nem 68 percig fog tartani, mint a női döntő, és jobban jártak, akik vasárnapra vettek jegyet.

Zverev kezdett adogatni, ász helyett két kettős hibával nyitott, így Alcaraznak elég volt egy röpte és egy tenyeres nyerő a gyors brékhez. A spanyol nem tudta megtartani az előnyét, mert hamar kiderült, ő sem nyugodt, hibázik. Nem tartott sokáig ez az állapot. Alcaraz elkezdett teniszezni, játszani, és pontról pontra bizonytalanította el az olimpiai bajnokot a kiszámíthatatlan ütéseivel, megoldásaival.

Olyan volt, mintha hat-nyolc különböző hangszeren tudna egyszerre játszani, de csak ő tudja, mikor melyiket veszi a kezébe. 2:2 után másodszor is brékelt, és az 5:2-höz is voltak labdái, de olykor, amikor a nehezebb feladatot már megoldotta, a befejezésnél rontott. 

Igaz, hogy péntek este is elvesztette az első játszmát 6:2-re Casper Ruud ellen, de most Alcaraz állt a háló másik oldalán egy Grand Slam-döntőben, és nem azért került hátrányba, mert rosszul játszott.

A folytatás olyan változást hozott, ami az első szett után nehezen volt értelmezhető. A spanyol játékának intenzitása, kiszámíthatatlansága és pontossága egyaránt csökkent, visszaesett, miközben Zverev adogatóként nem adott esélyt, 83 százalékban ütötte be az első szervákat, és csak hat pontot vesztett. Az alapvonal mögött megtalálta azt a pozíciót, ahonnan stabil maradt, nem rontott, és egyre több brutális nyerőt ütött mindkét oldalról. Alcaraz 2:2-ig bírta, aztán a német dominált, és 53 perc alatt 6:2-vel egyenlített.

Rendkívül változóan, olykor érthetetlenül alakult a játék képe, amikor úgy tűnt, Zverev kontrollálja az eseményeket, Alcaraz emelt szintet teniszén, amikor viszont a spanyol dominált, német riválisa sokkolta néhány elképesztő ütéssel. Erre pedig a harmadik szett is tökéletes példa volt, Alcaraz elvette Zverev szervagémjét, és 5:2-re elhúzott szetten belül, sőt fogadóként két labdára volt a játszmától, de nem sikerült befejeznie. 

Olyannyira, hogy Zverev először visszabrékelt, amikor a spanyol szervált, majd újra elvette a fiatal klasszis adogatását, így 6:5-nél a szettért adogatott. A német testbeszédén látszódott, hogy rendkívül izgul, de végül egy zseniális labdamenet végén lezárta a szettet – úgy, hogy bréklabdát hárított ezt megelőzően. Zverev zsinórban nyert öt gémet, és karnyújtásnyira került a győzelemtől. 

Ekkor viszont Alcaraz olyan játékkal rukkolt elő a negyedik szett elején, amelyre nem volt válasza a németnek. A spanyol korábban azért panaszkodott, hogy a pálya hátsó felében alig maradt salak, a körülményekkel ezúttal nem foglakozott, és néhány perc alatt 3:0-ra húzott el játszmán belül. Sőt, Alcaraz ezt követően újra elvette Zverev adogatógémjét, amely tetemes előny birtokában még az is belefért, hogy egyszer bukja szerváját, de a szett nem forgott veszélyben. Alcaraz 6:1-re nyerte a negyedik játszmát, 

Zverevre korábban is jellemző volt, hogy a nagy tornák, nagy győzelmek kapujában megremegett, amely tulajdonsága ezúttal is visszaért. A német teniszező 1:1-nél, saját adogatójátékában két könnyű ütést elrontott, majd kettős hibát ütött, gyakorlatilag odaajándékozva a gémet Alcaraznak. A spanyol viszont úgy tűnt, nem tud élni a lehetőséggel, a következő gémben 0:40-e volt Zverevnek, visszajöhetett volna a szettbe, de parádés labdamenetekkel tarkítva Alcaraz visszaküzdötte magát, négy fogadóelőnyt hárított, és lépett el 3:1-re. 

A folytatásban egyre enerváltabb volt Zverev, de ennek ellenére küzdött, többször pedig Alcaraz segítette ki riválisát rontásokkal, így még mindig nem került pont a mérkőzés végére. Olyannyira, hogy 3:2-nél, amikor Alcaraz adogatott, újra fogadóelőnyig jutott Zverev, de ekkor a spanyol szerva-röptével és agresszív tenisszel operált, tartotta adogatását, ami döntő tényezőnek bizonyult. Az egyre ingerültebb Zverev nem tudta kezelni a helyzetet, semmire bukta következő szervagémjét, így Alcaraz duplabrék-előnnyel adogatott a mérkőzésért.  

Carlos Alcaraz pályafutása során először nyerte meg a francia nyílt teniszbajnokságot, egyúttal a sportág legfiatalabb teniszezőjévé vált, aki mindhárom borításon Grand Slam-tornát nyert. Alexander Zverev másodszor járt GS-torna döntőjében, de még mindig várnia kell az első nagy trófeájára. 

ROLAND GARROS 2024, FÉRFI EGYÉNI DÖNTŐ

• Carlos Alcaraz – Alexander Zverev 6:3, 2:6, 5:7, 6:1, 6:2 

(Borítókép: Getty Images)