Alcaraz eleinte leütötte Djokovicsot, majd az idegek harcában védte meg címét Wimbledonban

Szinte már az csodával határos volt, hogy a hétszeres wimbledoni bajnok, Novak Djokovics egyáltalán el tudott indulni a füves pályás Grand Slam-tornán azok után, hogy a Roland Garrostól térdsérülése miatt visszalépett, majd a francia fővárosban rögtön kés alá feküdt – inkább annak érdekében, hogy az olimpián elindulhasson. Gondolhatta előzetesen szinte mindenki, de Djokovics remekül haladt rehabilitációjával, így elindult a wimbledoni tornán. Ott pedig olyan domináns, agresszív tenisszel rukkolt elő, hogy különösebb kihívás nélkül elgyalogolt a fináléig.

A döntőben az a Carlos Alcaraz volt a szerb klasszis ellenfele, akivel eddig egyetlen alkalommal találkozott füves borításon – éppen a tavalyi, wimbledoni döntőben, de akkor a fiatal spanyol elképesztő módon legyőzte Djokovicsot. Azóta Alcaraz megnyerte a Roland Garrost is, így a legfiatalabb teniszező lett, aki mindhárom borításon nyert Grand Slam-tornát.

A vasárnapi döntő előtt lehetetlen volt megmondani, hogy a címvédő Alcaraz vagy a hétszeres bajnok Djokovics emelheti-e a magasba a trófeát, de a szakértők egy kicsivel ugyan, de a 21 éves spanyol klasszist látták esélyesebbnek. Érdekesség, hogy ez a wimbledoni finálé lett a történelem legdrágább sporteseménye – minden sportágat figyelembe véve –, mivel még sosem rendeztek olyan mérkőzést, amelyre a legolcsóbb belépők árai átlépték a 10 ezer dolláros határt – adta hírül a döntő előtt a TickPick jegyértékesítő iroda.

A mérkőzést Djokovics adogatójátéka nyitotta, és a szerb rögtön egy maratoni gémbe keveredett. Alcaraz az első pontokból kezdve rendkívül agresszívan fogadott, hosszan, pontosan játszott, amire többnyire a szerb klasszisnak nem volt válasza. Djokovicsot még néhány alkalommal kihúzta első szervája a bajból, de a több mint negyedórán tartó játék negyedik fogadóelőnyét értékesítette Alcaraz – pontosabban Djokovics rontott el csúnyán egy tenyerest. És amennyire a szerb bizonytalan volt szervái mögött, Alcaraz annyira magabiztosan hozta a pontokat adogatójátékában, az első kettő szervagémjében mindössze egy labdamenetet vesztett.

A spanyol tűpontosan teniszezett a továbbiakban is, Djokovicsnak nem volt válasza fogadóként, és ami még igazán meglepő volt, hogy a szerb nem tudta variálni játékát, nem volt olyan húzása, amellyel meglepte volna a spanyolt. Az első szettben végül az döntötte el a lényeges kérdéseket, amikor 3:1-nél Alcaraz újra elvette Djokovics szervagémjét, saját adogatásai mögött pedig érinthetetlen maradt, 

Djokovics az első szettben első szerváinak mindössze 61 százalékát ütötte be, emellett pedig kilenc ki nem kényszerített hibát ütött, többnyire kulcspillanatokban, így gyakorlatilag esélytelenül bukta el az első szettet. Alcarazon pedig látszódott, úgy lépett pályára, hogy őt ma nem lehet legyőzni. Ennek megfelelően a második szettben is a spanyol dominált, nem csökkent játékának színvonala, ami különösen meglepő volt, mert az, hogy Alcaraz egy szetten keresztül leütötte a pályáról a Djokovicsot, még elképzelhető volt, de az, hogy ugyanezt megteszi a második szettben, már a szenzációval határos kategória.

Márpedig Alcaraz nem lassított, rögtön elvette a szerb szervagémjét, Djokovicson pedig látszódott, egyre frusztráltabb, és fizikailag sem tudja tartani a ritmust a szárnyaló spanyollal. Alcaraznak több olyan ütése volt, amelyre Djokovics mozdulni sem tudott, amikor pedig a szerb megcsinálta a labdamenet nehezebb részét, a spanyol egy olyan ütéssel demoralizálta a szerbet, amelyet a világon talán nincs más játékos, aki meg tudott volna ütni. Lényeg a lényeg, Alcaraz a második szettet is hasonló arányban, 6:2-re húzta be, így alig telt el 1 óra, a 21 éves spanyol kétszettes előnyben volt a fináléban.

A második játszmában Djokovics első szerváinak 71 százalékát ütötte be, és így bukta el ilyen arányban a szettet, ami talán még sosem történt meg vele pályafutása során. De most egy olyan ellenfél állt Alcaraz személyében a háló túloldalán, akin lehetetlen volt fogást találni.

A harmadik szettben újra Djokovics kezdte az adogatást, és ekkor fordult elő első alkalommal, hogy a mérkőzés bármely értelmében a szerb vezessen, mivel sikerrel abszolválta szervagémjét. Az ezt követő Alcaraz-adogatójáték már szorosabban alakult, 0:30-ra lépett el a szerb, de innen egyetlen fogadóelőnye sem volt, sorozatban négy pontot nyert, és húzta be gémet. Harmadik szett 1:1-nél újra bajba került Djokovics, négy fogadóelőnye volt Alcaraznak, amelyből ha egyet értékesített volna, kisebb túlzással eldőlt volna a mérkőzés. Djokovics viszont megúszta, a mérkőzés során először nyert olyan játékot, amelyben bréklabdája volt a spanyolnak, egyúttal még mindig meccsben maradt.

Alcaraz ennek ellenére sem lassított, olyan sebességen, ritmusban teniszezett tovább, amely állva hagyta Djokovicsot. Az volt érezhető, hogy a szerb egyszerűen nem tudta felvenni riválisa sebességét, és kizárólag abban bízhatott, hogy Alcaraz játékának színvonala idővel visszaesik. De nem esett vissza. Amikor viszont Djokovicsnak lehetősége lett volna, hogy lépéselőnybe kerüljön, többnyire a hálónál elrontotta a röptéket, vagy ziccerben hibázott. A harmadik szett derekán már 22 ki nem kényszerített hibánál járt a hétszeres wimbledoni bajnok. 

Ennek ellenére mégis a harmadik szettben jártak egymáshoz legközelebb a felek, Djokovicsnak több olyan adogatójátéka volt, amikor nem jutott szóhoz a spanyol, 3:2-nél pedig a mérkőzés során második alkalommal volt fogadóelőnye a szerbnek – ekkor viszont Alcaraz előhúzta szenzációs szerváit, és megmenekült. 4:4-nél Djokovics lassú labdákkal volt kénytelen adogatni, nem jöttek az első szervái, Alcaraz rendkívül agresszívan fogadott, három bréklabdáig eljutott, amelyből a másodikat egy csodás elütéssel értékesítette. Djokovics szerva-röptével próbálta menteni a menthetőt, de tehetetlen maradt. 

A nem várt fordulat után Djokovics könnyedén hozta szervagémjét, majd Alcaraz is hasonlóan tett – újra remek tenisszel –, és következhetett a rövidítés. A tiebreak első pontjánál ziccerbe került a spanyol, de a könnyű tenyerest szélesre ütötte, hatalmas esélyt elpuskázva ezzel – Djokovics szervája mögött. Alcaraz elképesztően erős maradt fejben, a következő két pont az övé lett, igaz, egyszer a szerb rontott bele csúnyán. Ez már tényleg az idegek harca volt. 

A hét nyert pontig tartó rövidítésben Alcaraz nyert először pontot fogadóként, de ezt követően megint rontott – szélesre ütötte a fonákot –, nem roppant össze azonban a hibától, hozta következő szervapontját, majd az elképesztő nyomás alatt Djokovics rontott csúnyán egy fonákot. 

A spanyol klasszis elképesztő versenyzői képességeiről tett tanúbizonyságot. 

Alcaraz pályafutása negyedik Grand Slam-tornáját nyerte, a másodikat Wimbledonban, Djokovics pedig zsinórban második döntőjét bukta el a füves pályás GS-tornán.

WIMBLEDON 2024, FÉRFIDÖNTŐ

• Carlos Alcaraz–Novak Djokovics 6:2, 6:2, 7:6 (7–4)

(Borítókép: Getty Images)