Örömünnepnek indult, gyász lett belőle: Rafael Nadal lejátszotta pályafutása utolsó meccsét

Október 10. óta várta Spanyolország, a sportvilág a november 19.-ét. Akkor jelentette be Rafael Nadal, hogy visszavonul, de a Davis-kupa nyolcas döntőjében még pályára lép, ha a kapitány pályára küldi. A többség arra számított, hogy Nadal az olimpia után újra összeáll Carlos Alcarazzal párosban, és az lesz a búcsúja. Ehhez képest David Ferrer az egyéniben szavazott neki bizalmat, így vele indult a Spanyolország–Hollandia-találkozó.

Bámulatos, felejthetetlen hangulat uralkodott a Martín Carpena Arénában, ahol azért legalább ezer narancsmezes holland is részese volt a tenisztörténeti eseménynek. Felrobbant a lelátó a spanyol csapat bevonulásakor, zúgott a Rafa, Rafa, Rafa. Az első játszmában 4:4-ig tartotta magát a 38 éves, 22-szeres Grand Slam-bajnok, de láthatóan nem találta a ritmust, az ütései nem okoztak olyan gondot az ellenfélnek, mint még kettő éve is, és sokat hibázott. Küzdött, időnként megvillant, de érezhető volt, hogy ez nem az a Nadal. A szett végén el is kalandoztak a gondolataim, egy mese járt a fejemben a fogatlan oroszlánról, aki zebrára akar vadászni.

Az állatok királya, valami belső bizonyítási vágytól hajtva úgy döntött, hogy még egyszer utoljára megmutatja, miért tiszteli őt a vadon minden élőlénye. Egy zebrát készült elejteni, leteríteni. Fénykorában ez a könnyű kaland kategóriába tartozott. A könnyű kaland csak azért költői túlzás, mert ő soha nem állt hozzá így egyetlen áldozatának a legyőzéséhez sem. Ragadozóként is mindig megadta a tiszteletet az ellenfeleinek. Nem tűnt tehát teljesíthetetlen kihívásnak, de, akik ismerték a legendás oroszlánt, féltették kicsit, mert régóta nem vadászott. Tudták, hogy a gyorsasága, a robbanékonysága megkopott, az egykoron félelmetes fegyverei, a fogai, a karmai már nem elég élesek, ráadásul több foga ki is esett az utóbbi években.

Megjelent a szavanna szélén az oroszlán, nem csinált, nem mutatott még semmit, de aki soha nem hallott róla korábban, is érezte a nagyságát, mert úgy ünnepelte őt a tömeg. Emelkedett, különleges hangulatban indult a csata, de viszonylag gyorsan kiderült, hogy ezúttal nem a zebráért kell aggódni. Az oroszlán megpróbált mindent, vitte előre a szíve, de a szokatlanul sűrű oroszlánbőgésen kívül nem maradtak veszélyes fegyverei. A bizonytalanságát, a sebezhetőségét a zebra is felismerte, és egy idő után már-már a csíkos hátú kergette őt.

Nem szégyenült meg, de esélye nem volt megállítani, utolérni, leteríteni a zebrát. Időnként vicsorgott, felugrott a zebra hátára, de az könnyedén lerázta magáról. Az aréna az utolsó pillanatig reménykedett, mert látott már tőle sok csodát, de most elmaradt a fordulat, zsákmány nélkül maradt, és csak abban bízhatott, hogy a falka fiatalabb tagjai majd megteszik, ami neki már nem sikerült.

Mire az oroszlán meséjét felidéztem magamban kedd délután, Malagában már besötétedett és Rafa Nadal 6:4, 6:4-re kikapott Botic Van de Zandschulptól. A holland szeptemberben a US Open 3. fordulójában Carlos Alcarazt is legyőzte, és ezúttal is nagyon jól teniszezett, leszámítva a nyolc kettőshibát.

Nem kellett sokat várni Nadalra az interjúteremben, a spanyol profin viselkedve jött és tette a dolgát.

Érzelemdús nap volt. Pályafutásom esetleges utolsó egyéni meccsére készülve az idegek is dolgoztak. Megható, nagyon különleges volt ott állni és a nemzeti csapat tagjaként hallgatni a himnuszt. A végén azért vegyes érzések maradtak bennem, ami nehezebbé teszi az egészet. De, ez van. Mindent megpróbáltam, igyekeztem minden pillanatban pozitív maradni, a megfelelő energiával játszani. Nem volt elég. Gratulálok Boticnak. Jobb volt, mint én. Nem szükséges tovább ezt a meccset elemezni

– magyarázta Nadal, aki beszélt a kapitány, David Ferrer döntéséről, hogy őt küldte a pályára.

„Hiszem, hogy David az alapján döntött, kinek van nagyobb esélye nyerni. Az elejétől tudatosítottam benne, hogy miattam ne érezzen nyomást, nem kell pályára küldenie. Rengeteget beszélgettünk az elmúlt héten. Nem voltam biztos benne, ki fog játszani. Tudtam, megtörténhet az, ami végül megtörtént. A hétfői edzés után David nagyon biztos volt benne, hogy nekem kell játszanom, mert jól ment a játék, nem vagyok sérült, készen álltam. Természetesen, volt benne kockázat, engem felküldeni az első mérkőzésre, de biztos vagyok benne, David az alapján döntött, amiről azt gondolta, a legjobb a csapatnak. Ő a kapitány, ez az ő felelőssége. Ha ez volt pályafutásom utolsó mérkőzése a Davis-kupában, nem történik semmi. Vereséggel kezdtem és azzal is fejeztem be. A kör bezárult” – mondta mosolyogva a mallorcai, de azt nem tette hozzá, hogy az első és az utolsó egyéni DK-meccse között 29-et megnyert sorozatban. Azt is elárulta, hogy ha bejutnak az elődöntőbe, ő nem tenné be magát megint egyéniben, egyébként meg pályafutásának ebben a részében már semmi oka panaszra.

Nadal sietett vissza a csarnokba, hogy elfoglalja a helyét a spanyol csapat páholyában. Leült Juan Carlos Ferrero és Carlos Moya mellé, hogy Carlos Alcaraz vezérszurkolója legyen. Jól csinálta. Az utódja 2:4-ről fordította meg az első szettet parádés tenisszel: 5:6-ról 15 pontot nyert sorozatban, és olyan tempót diktált, amire nem volt válasza Tallon Griekspoornak (7:6, 6:3).

A párosra maradt a döntés, hogy a hollandok jutnak-e az elődöntőbe, történetük során másodszor, vagy a spanyolok versenyben maradnak a hetedik Davis-kupa-trófeájukért. A hollandok visszaküldték a pályára az első meccsen győztes van de Zandschulpot, mellette a párosspecialista Wesley Koolhof szerepelt, a spanyolok részéről pedig Alcaraz rögvest visszatért Marcel Granollers párjaként. Mindkét szett borzasztó szorosan alakult, és kétszer is a hét nyert pontig tartó rövidítés döntött. 

Granollers annak ellenére, hogy a páros-világranglistán előkelő helyen áll, nem tudott Alcaraz oldalán vezéregyéniség lenni, többször hibázott, a másik oldalon viszont a specialista Koolhof sziporkázott. Az első rövidítésben 4–4 után csak a hollandok nyertek pontot, a másodikban pedig 3–3 után domináltak Koolhofék, így két szettben a holland páros lezárta a meccset, egyben ezt a remek párharcot. 

A holland válogatott a Davis-kupa elődöntőjében majd Németországgal vagy Kanadával meccsel.

Davis-kupa final 8, 1. negyeddöntő 

Spanyolország–Hollandia 1–2

• Rafael Nadal–Botic van de Zandschulp 4:6, 4:6 
• Carlos Alcaraz–Tallon Griekspoor 7:6, 6:3 
• Alcaraz/Granollers–Koolhof/van de Zandschulp 6:7, 6:7 

(Borítókép: Getty Images)