Újabb meglepetés a Davis-kupában, világbajnoki döntőbe jutott a holland válogatott

Újabb meglepetés Málagában, a spanyolok után a németeket is legyőzték a hollandok, és a Davis-kupa történetében először döntőbe jutottak. Az Alexander Zverevet nélkülöző németek kiváló párosa, Kevin Krawietz és Tim Puetz a vasárnapi ATP Finals diadala után egyszer nem lépett pályára a héten, mert a két egyest követően mindkét találkozó eldőlt, azért ez is elgondolkodtató.

Ilyen is csak a Davis-kupában történhet meg. A teniszvilágban, az ATP Touron Botic Van De Zandschulp és Daniel Altmaier mérkőzése talán még a tizenkettő egy tucat szintet sem éri el. Igen, top százas játékosok, de a 26 éves német idei legjobb eredménye egy negyeddöntő Aucklandben, az ATP 250-es versenyen, jelenleg 88. a ranglistán. A 29 éves holland legnagyobb dobása 2024-ben Carlos Alcaraz legyőzése volt a US Open 2. fordulójában, és az sem mellékes, hogy kedden ő tett pontot Rafa Nadal pályafutásának a végére, 6:4, 6:4-re verve a spanyol hőst, de az ATP Touron negyeddöntőig sem jutott, és a szezont a 80. helyen zárja.

Nos, nehezen elképzelhető, hogy a két fiatalember mérkőzése bárhol megtöltene egy tízezres stadiont. Az egyetlen kivétel a Davis-kupa. Péntek délután Németország és Hollandia válogatottjai a vasárnapi DK-döntőért léptek pályára Málagában. Az idén a győztes csapat játékosai 2 678 571 dollárt oszthatnak szét egymás között, és a döntősök is 1 607 143 dollárból gazdálkodhatnak.

A Martin Carpena Arénában kevesebb holland volt, mint kedden a spanyolok ellen, de ez nem zavarta meg a legényeket. Van De Zandschulp 6:4, 4:2-re vezetett, és Altmaier addig nem tudott breakelni. Aztán váratlanul visszajött a meccsbe a német, és izgalmas dráma kerekedett a párbajból. A holland előbb 5:2-re, majd 6:4-re ment a rövidítésben, de öt meccslabda is kevésnek bizonyult, hogy befejezze a csatát. A német mindig tudott extrát játszani, amikor bukásra állt, és  – 14:12-re nyerve a tiebreaket – kiharcolta a döntő szettet. Van De Zandschulp nem zuhant össze, pedig egy újabb breakelőnyből is visszaengedte Altmaiert. Végül a tizedik mérkőzéslabdája után örülhetett, nagyon visszafogottan ünnepelt, fejben talán már elkezdett készülni a párosra. Akkor még csak titkon remélhette, hogy nem kell még egyszer pályára mennie pénteken.

Tallon Griekspoor és Jan-Lennard Struff mérkőzésén a németnek volt több veszítenivalója, de 7:6, 4:3-ig mégis ő állt jobban. Ott kimaradt két virtuális meccslabdája, mert egyik fogadóelőnyét sem tudta megcsinálni az 5:3-hoz, és onnantól a holland vérszemet kapott. Összesen 25 ászt adogatva, 6:7, 7:5, 6:4-re győzve világbajnoki döntőbe vitte a holland csapatot.

Ha a Billie Jean King-kupában a szlovákok Rebecca Sramkovával (43.), Viktoria Hruncakovával (238.) és Renata Jamrichovával (381.) döntőt játszhattak szerdán, akkor a hollandok miért ne tehetnék ezt Tallon Griekspoorral (40.) és Botic Van De Zandschulppal (88.) a Davis-kupában.

Egy Ausztrália–Egyesült Államok-találkozó olyan a Davis-kupában, mint a labdarúgásban egy Brazília–Németország-vb-mérkőzés. A világbajnokságok történetének két legeredményesebb nemzete, válogatottja. Az idei Davis-kupában úgy alakult, hogy a 32-szeres győztes amerikai és a 28-szoros bajnok ausztrál csapat már a negyeddöntőben összekerült. A párharc története 1905 óta íródik, és csütörtökön a 48. alkalommal csaptak össze. Az ausztrálok az elmúlt két évben döntőt játszottak, az amerikaiak tavaly el sem jutottak a málagai nyolcas mezőnybe. Az egyéni ranglista alapján a DK-rekorderek csapata a legerősebb az idén – Taylor Fritz (4.), Tommy Paul (12.), Ben Shelton (21.) –, de egyrészt nem véletlenül mondogatják mindig, hogy a Davis-kupában nem számít a ranglista, másrészt vannak egyéb szempontok is.

A legtöbb játékos kifejezetten szeret csapatban (Laver Cup, United Cup, Davis Cup) teniszezni, élvezik az egész hangulatát. Vannak a műfajnak specialistái, akik a Davis-kupában mindig túlteljesítenek, képesek legyőzni olyan játékosokat, akiktől az ATP Touron kikapnának – elég csak Piros Zsombor DK-eredményeire gondolni. Ugyanakkor vannak játékosok, akik nem tudják kezelni ezt a helyzetet, nyomást, hogy a csapatért, az országért játszanak, küzdenek. Összetett kihívás ez a kapitányoknak, amikor dönteniük kell, hogy kit küldenek pályára.

Optimális esetben általában szűk egy hetet edzenek együtt, ami segíthet a választásban. A legendás párosjátékos, Bob Bryan úgy érezte, hogy a Davis-kupában teljesen újonc Ben Sheltont küldi fel az első meccsre (Tommy Paul helyett), és hiába kapott ki Thanasi Kokkinakistól, néhány órával később a párosban is neki szavazott bizalmat Tommy Paullal, a párosspecialista kettősükkel szemben. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de egyik húzás sem jött be, az amerikaiak kikaptak az ausztráloktól. A kapitány, Bob Bryan azt mondta, nem bánt meg semmit, másodszor is ugyanígy döntene, és büszke a játékosaira. Ahogy mondani szokták, ez legyen az ő gondjuk, bár az biztos, hogy ez a fiatal amerikai csapat a következő években mindig esélyes lesz a 33. DK-diadalra, igaz, most is így jöttek Málagába.

Az ausztrálok sikere és az olaszok csütörtök esti diadala az argentinok ellen azt jelentette, hogy szombaton a döntőbe jutásért játszik a két tavalyi finalista. Alex de Minaurnak az idén sincs valódi esélye Jannik Sinner ellen, de az első meccset megnyerhetik az ausztrálok, és akkor a párosban bármi megtörténhet, sőt az idén párosban olimpiai aranyérmes, Australian Open-bajnok Matthew Ebdennel és a szeptember óta US Open-győztes Jordan Thompsonnal már ők lennének az esélyesebbek 1:1-nél – igaz, a Sinner–Berrettini-kettős is képes csodára.