Kilencvenedik születésnapját ünnepli az olimpiai bajnok magyar úszónő

1933. április 3-án született Budapesten. A nyarakat hatéves korától édesanyja testvérénél az akkoriban létrejött Káptalanfüreden (ma Balatonalmádi része) töltötte, itt tanult meg – teljesen magától – úszni. 1945-ben egy tehetségkutató versenyen figyelt fel rá Jávor Magda edző, ettől kezdve a Munkás Testedző Egyesület (MTE) versenyzője lett. 1948-tól a Neményi MADISZ, 1949-től a Budapesti Lokomotív, majd 1955-től a Budapesti Törekvés színeiben úszott, pályafutása során 17 magyar bajnoki címet szerzett, három világcsúcsot és hét országos csúcsot állított fel.

1948-tól a korszak egyik legeredményesebb úszóedzője, Sárosi Imre tanítványa volt, 1950-1956 között szerepelt a válogatottban. Az addig egyéni bajnokságot sem nyert lány az 1951-es berlini főiskolás világbajnokságon két aranyat szerzett, 400 méter gyorson és a 4×100 méteres gyorsváltóban (Novák Évával, Székely Évával és Temes Judittal), ezenfelül két ezüstérmet is begyűjtött 100 és 200 méter pillangón.

Mivel a játékokon addig nem szerepelt, afféle vigaszdíjként nevezték a számra, amelynek nagy esélyesét, Novák Évát három méterrel előzte meg, győzelmében egyedül edzője, Sárosi Imre bízott.

1953-ban a 800 méteres gyorsúszásban tizenöt éve fennálló világrekordot javított meg, ugyanebben az évben a 4×100 méteres vegyes váltó tagjaként (Hunyadfy Magdával, Killermann Klárával és Székely Évával) kétszer javított világrekordot. Az 1954-es torinói Európa-bajnokságon 400 méter gyorson a második lett klubtársnője, Sebő Ágota mögött, de a 4×100 méteres gyorsváltóban (Sebő Ágotával, Szőke Katalinnal és Temes Judittal) Európa-bajnokságot nyert.

Az 1956-os forradalom idején megrendezett melbourne-i olimpiára komoly esélyekkel indult, hiszen a világranglistán akkor 100 és 400 méter gyorson is második volt. A versenyeken azonban nem tudta túltenni magát a hazai eseményeken, nehezére esett az összpontosítás, a 400 méter gyors döntőjébe éppen csak bejutott és nyolcadik lett, a 4×100 méteres váltóban (Littomeritzky Máriával, Szőke Katalinnal és Temes Judittal) hetedik helyezést ért el.

Az olimpia után nem tért haza, egy kanadai újság szervezte meg titokban, hogy a forradalom után Torontóba kijutott vőlegényéhez utazhasson. Garay Jánossal, az egykori élvonalbeli úszóból lett mérnökkel azon nyomban házasságot kötöttek és Torontóban telepedtek le. 

Magyarországon 1952-től 1956-ig a MÁV fotóosztályának munkatársaként ismerkedett meg a fényképezéssel, amelynek később jó hasznát vette. Kanadában egy fényképelőhívó műhelyben kezdett dolgozni, közben képezte magát, végül fotócéget nyitott, így lett egykori hobbijából hivatás. Fényképeiből kiállításai voltak Torontóban, Sydney-ben, Párizsban, Los Angelesben, Ottawában és Budapesten is. 1989-ben Hazám címmel fotókönyvet jelentetett meg Illyés Gyula verseivel, melyeket a költő felesége, Kozmutza Flóra válogatott, a kötet előszavát Keresztury Dezső írta.

Íróként is sikeres lett, első regénye Két asszony élete címmel 1998-ban jelent meg. Legismertebb műve a jórészt saját életét feldolgozó, 2000-ben megjelent Ígéret, amelyet először angolul írt meg, majd magyarra fordított. Harmadik könyve, a Barátnők 2010-ben jelent meg.

Férjével 22 évig voltak házasok, apósa Garay János olimpiai bajnok kardvívó volt. Két lánya közül az idősebb kanadai bajnok volt 100 méter mellen, és tartalékként nevezték a montreali olimpiára, a fiatalabbik ifjúsági bajnoki címig jutott szintén mellúszásban. Magyarországra először 1963-ban jöhetett haza, ettől kezdve szinte minden évben itthon töltött néhány hetet lányaival. A rendszerváltás óta a nyarat Torontóban tölti, ősszel pedig Budapestre repül.

Sportteljesítményét több kitüntetéssel is elismerték. 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes sportolója, 1955-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló sportolója címet kapta. 1978-ban beválasztották az úszás halhatatlanjai, az International Swimming Hall of Fame tagjai közé. 2000-ben megkapta a Magyar Örökség díjat, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

2011-ben a Budapesti Vasutas Sport Club-Zugló (BVSC-Zugló) örökös bajnoka lett, neve 2016-ban felkerült a zuglói olimpiai bajnokok tiszteletére állított emléktáblára a Bosnyák téren, 2018-ban beiktatták a Magyar Úszó Hírességek Csarnokának tagjai közé.

(Borítókép: Gyenge Valéria, a 200 m-es női mellúszás győztese úszik a medencében az I. olimpiai válogató versenyen 1952-ben. Fotó: Molnár Edit / MTI)