Igaztalan váddal törték derékba a pályafutását, de Párizsra még él a reménye

Lassan hat éve, hogy Ilyés Laura Vanda nevétől először igazán hangos volt a sajtó. Tizenhatodik születésnapja előtt két nappal ugyanis megdöntötte Egerszegi Krisztina 1988 óta fennálló korosztályos rekordját 50 méter háton. Ilyés Laurának kislánykora óta az ötszörös olimpiai bajnok volt a példaképe, egyúttal állandó összehasonlítások alanya, bármerre járt.

Arca és neve legutóbb három napja járta be az újságok címlapját. Akkor lett hivatalos, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) visszavonulót fújt az ügyében, és – csaknem példa nélküli módon – ejtette a doppinggyanúról szóló vádjait a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) esedékes tárgyalása előtt.

Mindez azt jelenti, hogy a ma már 21 esztendős sportolónő esélyt kap óvodáskora óta dédelgetett álmát valóra váltani, és olimpián részt venni – már amennyiben képes lesz megúszni a párizsi induláshoz szükséges szintet. Mert egy dolog biztos, hiába tisztázta nevét a mostani döntés, az időközben elveszett edzéseket – amikor nem vagy csak alig, de semmiképpen sem teljes koncentrációval tudott készülni – nem képes visszaadni…

Olyan, általuk kiugrónak jelölt értékeket találtak a biológiai útlevelemben, ami egy normál laborvizsgálatnál még csak csillagozást sem érne. Nyugodtan készültem az országos bajnokságra, tudtam, hogy sosem doppingoltam. Három nappal az ob után azonban kézhez kaptam a felfüggesztésemről szóló határozatot. Ez volt az igazán nehéz, nagyon rosszul érintett, meghurcolva éreztem magam. Hároméves koromtól kezdve úsztam, emellett a tanulás is nagyon fontos volt, így lényegében minden öt percem be volt osztva, jelentőségem volt. Ez hullott szét egyik napról a másikra, ami miatt végül pszichológusi segítségre is szükségem volt

– mesélte a megpróbáltatások kezdetéről a korosztályos Európa-bajnoki ezüstérmes a margitszigeti Thermal Hotelben tartott rendhagyó sajtótájékoztatóján. 

„Májusban első fokon felmentettek, így körülbelül nyolc hónapos kihagyás után visszatérhettem, és egyebek mellett az Universiadén is el tudtam indulni. Ott négy nappal előtte érkezett meg a hír, hogy fellebbezett a WADA… Minden napról napra történt, meg kellett küzdeni azzal, hogy minden pillanatban a fejem felett lebegett az egész ügy, így nem lehetett az edzésmunkát normálisnak nevezni” – jegyezte meg a sportolónő.

Azt mondják, amennyi a kihagyás, annak a duplája kell ahhoz, hogy az ember visszajusson arra a szintre, ahol volt. Nagy szerelmem az úszás, imádom ezt csinálni, itt kéne legyen az edzőm mellettem, hogy elmondja, mennyire reális az esélyem eljutni Párizsba. Minden friss, így még végig kell gondolnom a jövőt, az uszodába mindenesetre már holnap lemegyek

– mondta azzal kapcsolatban, még hisz-e az olimpiai részvételről szóló gyerekkori álmában.

Rendhagyó pillanat volt, mikor Wladár Sándor az asztalnál ülve megkérdezte a sportolót, elsírta-e magát, mikor kézhez vette a hétfői, felmentéséről szóló levelet, mire utóbbi elárulta, csak a sokadik telefonhívás után tudta abbahagyni az örömteli pityergést.

„Különleges és kényes ügy volt, amely sikertörténet lett – kezdte értékelését a MÚSZ elnöke. – Magyarország történetében még olyan nem volt, hogy egy sportolónkat megvádolják doppingvétséggel, a magyar tudósok és jogászok közös csapata pedig sikerre vitte volna, hogy ártatlan a vádakkal szemben. Rendkívül fontos volt, végig hittünk Laura ártatlanságában, és amit szövetségként meg tudtunk adni segítséget, mind megadtuk. De ezzel együtt nem rajtunk múlt az ügy. Azt is tudjuk, az egész életét megpecsételte az ügy, ez a nyomasztó, nagy súlyú, megszégyenítő vád ott volt rajta, így kelt és feküdt nap mint nap. Óriási tiszteletet érdemel, hogy ezt így végig csinálta, ahogyan az édesanyja, Ildikó asszony is, aki igazi anyatigrisként harcolt és talált rá arra a csapatra, amely végül végigvitte az ügyet. Az ő fantasztikus munkájuknak köszönhető ez a siker.”

Elárulta, több száz levélváltás történt az orvosi csapat részéről, nem ritkán éjfél után is zajlott a levelezés dr. Molnár Szabolcs és a kollégák között, amit ő maga is követett, bár nem minden ponton értett a tudományos mélysége miatt.

„Az egyik fő tanulság számomra is, hogy a biológiai útlevél körül rendkívül sok bizonytalanság van, az orvosok is tanulják, mindez miről szól. Nekik is meg kellett érteni azt, mi is a vád. Képezniük kellett magukat, olyan lexikális tudást szerezni, amivel el tudták készíteni a védiratot. Ennek eredménye, hogy a WADA feltette a kezét, az érvekkel, tényekkel nem tudott helyt állni a vád.”

Wladár kiemelte, az úszónő egy amerikai ösztöndíjra is nemet mondott korábban, hogy itthon tanuljon és később dolgozzon – ami szerinte jól mutatja emberi minőségét.

Az én szememben egy világbajnoki éremmel mindenféleképpen felér, amit Laura és a csapata itt most elért – jelentette ki a szövetség elnöke.

Dr. Nagy Zsigmond, a sportolónő védelmét szervező ügyvéd kiemelte, korábbi sportolóként óriási büszkeség számára, hogy közreműködhetett a helyzet megoldásában. Kiemelte, milyen jelentős volt az a támogatás, amit a MÚSZ-tól, illetve az orvosi csapattól kaptak – hozzátéve, a civil peres eljárásokkal szemben jelentős különbség, hogy doppingügyekben nincs ártatlanság vélelme, ha megérkezik a vád, onnantól a sportolónak kell bizonyítania, sosem nyúlt tiltott szerhez. Példaként hozta fel az ausztrál szövetség működését, amely hasonló esetekben elhatárolódik a sportolótól, nem pedig segíti annak jogi védelmét.

Megjegyezte, doppingügyek esetében a másik kiemelkedően fontos szabály, hogy a sportoló felel minden körülmények között azért, hogy a szervezetébe tiltott szer semmilyen módon ne kerüljön. Ezek figyelembevételével kellett felépíteni a jogi védelmi stratégiát. 

„Amikor az F–16-os átrepül a tű fokán. Statisztikailag szinte lehetetlen, amit elértünk. De megvolt a lehetőségünk, hogy segítsünk Laurának, mind hittünk az ártatlanságában, és ilyen szempontból könnyű volt minden nap, mert hittünk az igazunkban. Jogi értelemben viszont fontos azt is megjegyezni, hogy másodfokon olyan anyagot tudtunk összeállítani, amely igen erősen megdolgoztatta a WADA jogi és egészségügyi csapatát, benne az amerikai doppingellenes ügynökség kutatásért felelős igazgatójával. Azt is érdemes megjegyezni, jelen helyzetben a WADA-t lehet negatívan megítélni, őszinte tragédia, amikor ártatlan versenyzőt vádolnak, ne adj’ isten el is tiltanak, de azt is tudjuk, az élsport nem tiszta, a WADA és a Magyar Antidoppingcsoport (HUNADO) munkájára nagyon is szükség van” – foglalta össze a jogi hátterét a történteknek.

Elképesztő és méltánytalan, hogy 40 millió forinttal kellene rendelkeznie egy magyar tehetséges sportolónak, hogy egy igaztalan váddal szemben egyáltalán esélye legyen megvédeni magát. Ezzel kapcsolatban aláhúzta, anyagi oldalról is igyekeztek megadni minden támogatást, amire a MÚSZ-nak lehetősége volt, miként Kenderesi Tamás hasonló – de még tartó – ügyében.

Az ügyvéd újságírói kérdésre megerősítette, kártérítési perrel folytatódhat az ügy.

Egyértelmű szándék, hogy szeretnénk ebbe az irányba lépni: egzaktan igazolható, hogy jelentős anyagi és erkölcsi kár érte Laurát. Pénzben nagyon nehéz kifejezni azt, amikor egy közösségből kizárják a sportolót. Különösen, ha ezt jogi úton, jogerősen megállapítják később, hogy alaptalanul tették. Fő szabály szerint első fokon négy év eltiltás jár a gyanúsítás után, ami derékba tör bármilyen pályafutást. A sportoló lényegében elkulloghat, és ennyi. Nemzetközi precedens megvan erre.

Mikor az anyatigris – ha használhatom én is ezt a szót – megkeresett, könnyű volt empátiát érezni, látva, mennyire elrugaszkodott a vád – nyilatkozta dr. Molnár Szabolcs. – A sportolói múlt egy dolog, a kétezres években bevezetett biológiai útlevelet azonban nekünk is még tanulnunk kellett. Szisztematikusan kellett felépítenünk a tudásunkat, a WADA-val szemben nem csak számokat néztünk monitor előtt, ismerjük az embert is, a környezetét is, az előéletét, és foglalkozunk megannyi olyan szemponttal, amikkel ők nem tudnak. Tiszteletre méltó, hogy a WADA is elismerte a későbbiekben a felkészültségünket és az általunk bemutatott szempontokat. A biológiai útlevél lényege, hogy a korábbi adatok alapján felállítanak egy képet, amitől az esetleges eltéréseket vizsgálják, nekünk pedig ezeket az eltéréseket kellett megindokolnunk, védenünk.

Az ügy fő tanulságaként Wladár Sándor a biológiai útlevéllel kapcsolatos tudás hiányát jelölte meg – mind a magyar, mind a WADA-nál dolgozó szakemberek részéről. Az úszószövetség részéről egyértelmű álláspont, hogy sokat kell tanulniuk még a kérdésről, és szeretnék, hogy a Laurát védő csapat tagjai továbbadják a most megszerzett tapasztalataikat és tudásukat, lehetőleg még a párizsi olimpia előtt.

Dr. Molnár Szabolcs ezzel kapcsolatban elárulta, már a Magyar Birkózószövetségnél, a HUNADO-nál és az olimpiai bizottságnál is elindult a munka egy közös, kerekasztal-jellegű program előkészítésére, amely előrébb viheti a magyar sportolók védelmét későbbi hasonló esetekben.

A 2022 őszén megvádolt magyar úszók közül Ilyés Laura ügye tehát lezárult, Kenderesi Tamás sorsa azonban még kérdéses…

(Borítókép: Illyés Vanda Laura. Fotó: Németh Kata / Index)