Sokkoló kezdés, sokkoló hajrá, a szerbeké az Eb-arany

A magyar férfi vízilabda-válogatott 2004-ben győzte le utoljára Szerbiát nagy torna döntőjében, az emlékezetes 8-7-es athéni olimpiai meccs előtt a csoportban is sikerült megverni őket. A 2014-es margitszigeti Európa-bajnokság döntőjében ugyanezt kellett lemásolni, hiszen a csoportban mi voltunk a jobbak. (8-6-ra nyertünk, a meccs végére teljesen elbizonytalanodtak a szerbek.)

Különleges feladat tíz nap alatt legyőzni egy kiváló csapatot, különösen a szerbeket, ráadásként úgy, hogy az egész ország ezt a meccset várta. A szerbek sokan jöttek – békésen söröztek az uszoda előtt -, de így is csak pár százan lehettek. Míg hatezer magyar volt a lelátón.

2001-ben nem sikerült a már egy évvel korábban olimpiai bajnok generációnak átélnie ugyanezt a döntős élményt - bronzérmesek lettek -, a kapitány, Benedek Tibor is csak most tapasztalhatta meg, mit jelent ez az atmoszféra.

A szerbek heroikus fordítással érkeztek a döntőbe - ami nyilván hatalmas lelki pluszt adott nekik -, hiszen a Montenegró elleni utolsó negyedben hármat bevágva fordítottak 10-9-re.

A magyar válogatott mind a hat meccsét megnyerve jutott el a fináléig, és egy olyan győzelmet szeretett volna megszerezni, amire 1958 után várunk, mert legutóbb hazai pályán akkor nyertünk. És ha már a történelemnél tartunk: a legutóbbi Eb-címet 15 éve szereztük meg. Akkor még Kemény Dénes, a jelenlegi elnök volt a kapitány.

Ő egyébként annyit mondott a meccs előtt, hogy a védekezésünk jobb, a kapusaink jobbak, az egyetlen, amitől tartott, ezt a roppant erős szerb válogatottat, kétszer kell legyőzni tíz nap alatt. Igaza lett, nem ment sajnos.

És akkor a meccs

A legfontosabb kérdés Varga Dániel csapatkapitány eligazítása után eldőlt. (Mindig az érdekelt a leginkább, ilyenkor mi hangzik el.) Nagy Viktor kezdett a kapuban, a csoportmeccsen 68 százalékon teljesítő Decker így a cserepadra szorult.

Nagy amikor megfogta az első labdát, a balkezes Filipovics engedte el, megcsókolta a labdát, és magára mutatott. Mintha az üzenné, ha ma ő áll is a kapuban, nincs sok esély. A transzban lévő tekintete árulkodó volt, de ez is kevés volt, megtalálták a gyenge pontjai. Ahogy a védekezésnek is.

Az első két előnyünk kimaradt, ők azonban belőtték az elsőt. Radjennek tették be húzásra, Gór Nagy szerencsétlenül ért hozzá, róla pattant be.

A második szerb előnyből Filipovics nem mert lőni, az ejtése azonban ritka pontatlanra sikeredett. Rossz támadásunk után Andrija Prlainovics viszont megtalálta a helyet, és Nagy keze alatt belőtte a második szerb gólt.

Vámos erre hatalmas bombával válaszolt, szabaddobás után nem figyeltek rá, pedig ebben ő a legjobb az egész mezőnyben. Megnézte magának a bal alsót, és oda juttatta a labdát.

A harmadik szerb előnyt Dusko Pijetlovics váltotta gólra, a harmadik magyar előny kimaradt, nem sikerült pontosan betenni ugyanis a szélről Tóthnak.

Amitől tartottunk, bekövetkezett: menni kell a szerbek után. Ők pedig ha vezetnek, számtalanszor bizonyították, rendíthetetlenek. A csoportmeccsen egyszer sem vezettek, többek között ezért is tudtunk felszabadultan, pontosan játszani. 

A második negyed újabb szerb góllal indult, Alekszicsnek tették be előnyben a labdát, és ezt a figurájukat ezúttal sem sikerült hatástalanítani.

Gocicsé volt az ötödik találat, így tíz perc után 5-1-re vezettek a szerbek, nekünk semmi sikerült úgy, ahogy a csoportmeccsen, ők pedig pontosan úgy támadtak, ahogy akkor szinte egyszer sem sikerült nekik.

A balkezes Mandics távoli bombája a kapufáról Nagy Viktor hátára pattant, onnan pedig a kapuba. Decker állt be, aki azonnal egy fontos lövést hárított.

Vámos előnyből csodásan pattintott, Decker pedig létszámhátrányban védett újra egy fontosat, amivel tartást adott, Madaras ziccerére azonban a torna legjobb kapusának választott Pijetlovics  valahogy odaért.

Szavics időt kért, nyilván azért, hogy elmondja, Decker van a kapuban. Hatásos volt, amit tett, Milos Csuk kapta a szélen a labdát, és higgadtan kivárt egy ütemet, és belőtte. Varga Dénes a rá jellemző elhajlós lövést vette elő, de most ez is az oldalhálóba ment.

A harmadik negyed 2-7-ről indult, Szivós gólja közelebb hozott bennünket, de előnyt kaptak, Benedeket pedig sárga lappal fegyelmezték a bírók, Mandics a hosszú labdajáratás után megtalálta a hosszú sarkot.

Erdélyi Balázs gólja után megint négy volt a különbség, Szivós azonban centikkel tévedett, nem sikerült még közelebb zárkózni. A jó védekezésünk után Benedek időt kért. Pontatlan volt a támadásunk, a másik oldalon Gocics nem hibázott. Ekkor már érezni lehetett, innen, 4-9-ről csak a csoda segíthet, ami elmaradt.

Varga Dániel ezek után fantasztikus gólt dobott, azt figyelte, hogyan lehetne bejátszani a centernek, majd megvillant a csuklója, a kapufa vele volt, bepattant onnan a labda. Hat másodperccel a negyed vége előtt Varga Dénes bátran ment közelebb a szerb falhoz, és remek gólt lőtt. A zárónegyed tehát 6-9-ről indult, emberfelettinek ígérkezett innen egyáltalán az egyenlítést, a büntetődobásokat is elérni.

Az utolsó negyed Filipovics alsó sarkos góljával indult, az utolsó pillanatig kitartotta a labdát, és amikor talán már senki sem várta, belőtte. Egy perc sem telt el, Filipovics újra villant, Decker csak érinteni tudta a labdát. 6-11, hat perccel a vége előtt.

A szerbek még lőttek egyet, mi is, de ez már nem számított. Tíz nap alatt kétszer nem lehet legyőzni ezt a rendkívül erős Szerbiát.

Hat győzelem után jött a vereség, ezzel ezüstérmesek lettünk. Nyolc éve nem volt ilyen érmünk, de az aranyra vasárnap nem volt esély.

"Köszönjük az országnak, hogy ennyire szerettek minket ebben a két hétben - kezdte értékelését Benedek Tibor szövetségi kapitány az M1-en. - Annak ellenére, hogy sajnálom nagyon a mai vereséget, azért nehéz egy tornát veretlenül megnyerni. Az emberelőnyünk és az emberhátrányunk sem működött ma úgy, mint eddig, ennek ellenére az utolsó pillanatig küzdöttünk. A  szerb csapat azért nagyon jó, mert nincs benne gyenge játékos, ráadásul ezen az estén azok is nagyon jók voltak, akik máskor egy kicsit halványabbak.  Amikor minden lövésük sikerül, abból nehéz visszaállni, és így kicsúszott a meccs a kezünkből már a második negyedben. Talán ha az első negyedben lövünk még egy-két gólt, akkor a szerbek kezdtek volna el idegeskedni"

A tavalyi világbajnoki címtől eltekintve is abszolút pozitívan értékeli a csapattal végigdolgozott elmúlt két évet, amelynek méltó lezárása volt a margitszigeti Eb.
 

"Úgy játszottam, mintha ez lenne életem utolsó mérkőzése. Így alakult. Büszkék lehetünk arra, amit ezen a tornán mutattunk, emelt fővel hagyhatjuk el az uszodát. Nem tudok olyat mondani, amit ne tettünk volna meg február óta azért, hogy itt aranyat nyerjünk" - mondta Decker Ádám.

Eredmény, döntő:

Szerbia-Magyarország 12-7 (3-1, 4-1, 2-4, 3-1)
A magyar csapat összeállítása:
Nagy Viktor (Decker Attila) - Gór-Nagy Miklós, Madaras Norbert, Erdélyi Balázs 1, Vámos Márton 3, Hosnyánszky Norbert, Decker Ádám, Szivós Márton 1, Varga Dániel 1, Varga Dénes 1, Tóth Márton, Hárai Balázs

A szerb góldobók: Gocics 3, Mandics, Filipovics 2-2, Radjen, Prlainovics, D. Pietlovics, Alekszics, Csuk 1-1