Mit vegyen meg legközelebb a Microsoft?

A zene mindenkié

A Spotify felvásárlása annyira logikus döntés lenne a Microsofttól, hogy valójában azon csodálkozunk, miért nem tette meg eddig. Az online zeneszolgáltató alig lépett ki Skandináviából, de már tízmilliós felhasználói tábora van, ebből millió felett jár a pénzes (havi 5-10 euró) előfizetők száma, akik sok millió számból álló kínálatot hallgathatnak a netről, teljesen jogtisztán. És egy ideje már zeneáruházként is működik.

A Microsoft könnyedén faraghatna belőle egy saját iTunest, azon messze túlmutató, ingyenes zenehallgatási lehetőségekkel. Ez erős konkurencia lenne az Apple-nek, a Google zeneszolgáltatásait meg egyenesen közröhej tárgyává tenné. Aztán beleépíthetné a Windows 8-ba, vagy akár a Windows Phone 7-be, és mellékesen kitörhetne vele Nyugat-Európából, meghódíthatná a gazdag amerikai és a hatalmas ázsiai piacot, vagy legalábbis jobb eséllyel küzdene meg a helyi zenekiadók ellenállásával, mint a kis skandináv cég. Kétmilliárdból ki is jönne az egész, tokkal-vonóval.

Processzor a lelke mindennek

A brit központú ARM évtizedek óta az első processzorgyártó, ami komoly fejfájást okoz a piac óriásának, az Intelnek. Sőt nem is gyártó, hiszen az ARM csak tervez, és licenceli a technológiáit a gyártóknak. Az alacsony fogyasztású csipekre specializált céget a kilencvenes évek elején még az Apple és a brit Acorn alapította, aztán bő másfél évtized múlva hirtelen óriási kereslet támadt a technológiájukra, most meg egyeduralkodók az okostelefonokba és tabletekbe szánt processzorok piacán.

Hardverfronton amúgy sem kezdő a Microsoft, gondoljunk csak a kismillió pécés perifériára, amit gyárt, vagy akár az Xboxra. A Zune-ra inkább ne. Az ARM-mel egyébként is szoros a kapcsolat, nemrég jelentették be, hogy a Windows 8 natív módon fogja támogatni a rendszert, márpedig ilyet emberemlékezet óta csak az Intellel csinált a cég. Egy ilyen bevásárlással a Microsoft élet és halál urává válhatna a táblagépek és mobilok terén, igaz, ehhez mélyen a zsebébe kellene nyúlnia, 35 milliárd körül jegyzik most az ARM Holdings piaci értékét.

Photoshoppingolás

A Photoshopról ismert Adobe után régóta érdeklődik a cég, tavaly tárgyaltak is egy sort az összeolvadásról, de akkor nem lett semmi az üzletből. Az Adobe szoftverei stabilan termelik a százmilliókat, de nemcsak ezért lenne jó felvásárlási célpont, hanem inkább a Flash technológia miatt. Ezzel végre lecserélhetné a cég az elfuserált Silverlightot, és egy nagyon széles körben elterjedt webes technológia kerülne a kezébe (bármennyire is terjed a HTML5, Flash nélkül nemigen lehet elképzelni a netet a közeljövőben). Rongyos 17 milliárd dollárért simán megéri.

A farm, ahol élünk

A közösségi oldalakon futó játékok királya, a Zynga tőzsdére megy, de ha a Microsoft gyorsan lép, kicsengethet érte 10 milliárdot (végül is a Skype-ot is a tőzsdei bevezetés előtti utolsó pillanatban vásárolták fel). A Farmville, Mafia Wars és társai elképesztő nyereséget termelnek, és nagyon úgy néz ki, nemcsak múló divathóbort az egész.

A Microsoftnak azért lenne jó vétel a cég, mert nagyon szoros szimbiózisban él a Facebookkal; a 600 millió regisztrált facebookozó közül 250 millió játszik legalább havi rendszerességgel a Zynga játékaival. A bevásárlással ezt ki lehetne terjeszteni az Xboxra és a Windows Live-ra is, a világ legnagyobb játékos közösségét létrehozva, és meg lehetne tolni vele a microsoftos online hirdetési divízió döcögő szekerét. Az sem utolsó érv, hogy a Facebookban szerzett résztulajdon és hirdetési megállapodás mellé újabb csápjával kapaszkodna bele a Microsoft a közösségi oldalba.

Make. Believe

Szerencsétlen Sonyt mostanában az ág is húzza: földrengés, hekkertámadás, rekordveszteség. Ennek ellenére a világ egyik legismertebb elektronikai márkája, egy sor rettentő értékes márkanévvel és technológiával a Blu-raytől a Playstationig. A videojáték-bizniszben a Sony bekebelezésével gyakorlatilag egyeduralkodóvá válna a Microsoft, plusz belépne a szórakoztatóiparba a BMG zenekiadó és a Columbia filmstúdió révén, és kapna egy jó nagy falatot a szórakoztató elektronikai piacból. Talán még túl sok hódítás is lenne ez mind egyszerre.

A tőzsdei árfolyamok alapján 28 milliárdért elvihető a cég, a Microsoftnak nem is az összeg előteremtésével lenne gondja, hanem a japánokkal, akik nem szeretik, ha nyugati cégek terjeszkednek náluk.

Tencent

Hasonló a probléma a kínai internetes óriás, a Tencent potenciális felvásárlása körül is. Kínában nem lehet csak úgy külföldi cégnek befektetni és felvásárolgatni, a törvény 50 százalékos külföldi tulajdonrészű vegyes vállalatnál húzza meg a határt. Igaz, a hongkongi tőzsdén jegyezett, a világ egyik legnagyobb online cégének számító Tencent piaci értéke 50 milliárd körül mozog, és elképesztő tempóval növekszik, így talán még a Microsoft pénztárcája sem lenne elég az egész bekebelezésére.

Ami cserébe járna: a világ legnagyobb és legerősebben fejlődő online piaca, 400 millió felhasználóval, ami több, mint az USA teljes lakossága, gyakorlatilag nyugati konkurencia nélkül. Ha Kína tényleg lenyomja a világot, a kínai internetre való minél gyorsabb belépés minden online cég legelemibb érdeke. Lehetőleg ügyesebben kell csinálni, mint a Google.

Mikroszoftnyeftyegaz

Bár alapvetően semmi értelme nem lenne, azért jegyezzük meg, hogy ha Steve Ballmer nagyon akarná, kilóra megvehetné a Molt, berekesztve a végtelen belpolitikai vitát, hogy most jó üzlet volt-e az olajtársaság 21,2 százalékáért a magyar államnak 500 milliárd forintot adnia, vagy sem. Ez az árfolyam nagyjából 13 milliárd dollárra árazza a Molt, ennek összegyűjtéséhez szűk háromnegyed évig kellene félretennie a Microsoftnak a nyereségét. Már ha eladó lenne a Mol, és nem rázna ki a hideg mindenkit még az ötlettől is, hogy Windows vezérli az olajfinomítókat.