Késik, olcsó és nem sárga, mi az?

Miközben két év alatt megnégyszereződött az Airbnb-n lefoglalható budapesti szállások száma, és már a kiadó lakások árában is érződik, hogy sokan inkább külföldi turistákat szobáztatnak, mintsem hagyják, hogy egyetemisták pusztítsák le a befektetésnek vásárolt lakásukat, a sharing economy egyéb megoldásai még nem nagyon terjedtek el Magyarországon.

Néhány ezer ember ugyan cserélget könyveket a Rukkolán, meg lehet hallani arról

is, hogy valaki ismer olyan embert, aki látott már valakit, aki adott már pénzt egy jó ötletre a kezdő vállalkozások terveihez a közösségtől kalapozó Kickstarteren, de hiába nyomja tévéreklámban a legnagyobb hazai mobilszolgáltató is, az autómegosztásról eddig leginkább csak annyit lehetett hallani, hogy előre tüntettek az Uber ellen a budapesti taxisok.

Az Uber telefonos app összeköti a keresletet és a kínálatot: azokat, akik utaznának, és azokat, akik amúgy is éppen arra tartanak.

A rendszer pont annyival hatékonyabb annál, mintha kiállnánk az Osztyapenkóhoz, mint amennyivel a torrent hatékonyabb annál, hogy körbekérdezzük a haverokat, hogy kinek van meg kazin az új Slash-lemez. És pont a hatékonyság miatt dühíti az egész a hagyományos fuvarosokat: Miamiban és Las Vegasban rendeletileg tiltották be az Ubert, Londonban, Brüsszelben vagy éppen Berlinben meg hatalmas tüntetéseket szerveztek ellene a taxisok.

Magyarországon az Országos Taxiszövetség már most, a magyar szolgáltatás beindulása előtt tiltakozik az Uber megjelenése ellen, pedig egy jogi kiskapu miatt még az sem biztos, hogy törvénytelen a szolgáltatás. Annyi biztos, hogy az utasokat nem védik úgy a szabályok, ahogy egy bejegyzett taxival megtett út alatt: nincs jogorvoslat, ha a hosszabb úton visz a sofőr, de nem nem kötelező a téli gumi télen vagy a légkondi nyáron.

Csak a profilkép és a csillagok

Az Uber ugyan még nincs Magyarországon, de itt a Wundercar, a kisebbik konkurens, ami Berlinből indult, a profilja ugyanaz, és a célja is: bevenni a túlszabályozott európai piacot.

Az applikáció roppant egyszerű: rendelünk egy autót, megmondjuk, hogy merre megyünk, aztán várjuk a jelentkezőket. A lehetséges sofőrök keresztnevét, Facebook-profilképét és csillagokkal jelölt értékelését látjuk csak, ezek alapján kéne eldöntenünk, hogy akarjuk-e őket. Ez még akár mehet is, de sajnos később se tudunk meg többet a sofőrről: üzenetet kapunk, ha a kocsi a közelünkben van, de se azt nem tudjuk meg, hogy mégis hogy néz ki az a kocsi, se a sofőrnek nem tudunk üzenni.

Amikor vége a fuvarnak, akkor borravalót tudunk adni az applikációban, az összeget a program a megtett kilométer alapján számítja, de mi akármennyit rádobhatunk, illetve akár azt is mondhatjuk, hogy kösz, ezért inkább nem fizetek. Ez utóbbi esetben viszont bele kell törődnünk, hogy nemcsak mi értékeljük a sofőrt, de ő is értékel minket, és vélhetően az ingyenfuvarért egy csillagot fogunk kapni. Pénzmozgás nincs, nem kell a sofőrnek apróval bajlódnia, a pénzt a Paypal-számlánkról emeli le a Wundercar, és a nyolcvan százalékát két héten belül továbbutalja a sofőrnek.

Hogy milyen a Wundercar Budapesten? Harmadával olcsóbb, mint a taxi, ellenben van, hogy nekünk kell több sarkot gyalogolni, és jó, ha megtaláljuk egymást a sofőrrel. Viszont a kocsiban tuti nem recseg majd félpercenként a diszpécser, sőt, akár még egy Alfa Romeo kupéval is csapathatjuk. Ami ráadásul még csak nem is sárga.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!