Mégse az álhírek juttatták a Fehér Házba Trumpot?

Az álhírek terjedése az utóbbi hónapok egyik legnagyobb vitát kavaró témája. Ennek fő oka, hogy Donald Trump meglepetésszerű választási győzelme után mindenki a Facebookra kezdett mutogatni, azzal vádolva őket, hogy az álhírek elleni impotens fellépésükkel ők döntötték el a versenyt. Ahogy korábban részletesen kifejtettük, a helyzet ennél azért jóval összetettebb: legalább ekkora szerepet játszott a hagyományos média bénázása, a Trump népszerűségét lehetővé tevő társadalmi hangulat, és egy sor más politikai tényező.

Az álhírek problémája viszont ettől még nagyon is valós, ahogy a nagy techcégek felelőssége is. Mi is bemutattuk, hogyan képes egy álhír valóságalakító tényezővé válni, sőt a kis magyar álhírvalóságban is megmártóztunk. De Izrael és Pakisztán is feszült már egymásnak – szerencsére csak szóban – egy rövid ideig igaznak hitt álhír miatt. Az álhíreket övező felhajtás ellenére viszont még mindig kevés adatunk van arról, mekkora is valójában a gond.

Ebben segít egy új kutatás, amelyet a Stanford és a New York-i Egyetem neves közgazdászai, Matthew Gentzkow és Hunt Allcott végeztek. Az eredményeik pedig azt mutatják, hogy a választások tekintetében

Álhírek és valódi számok

Kezdjük is a lényeggel, vagyis a kutatás [pdf] fő megállapításaival:

• A választás előtti három hónapban megjelenő ismert álhírek közül a Trumpot favorizálókat 30 milliószor osztották meg Facebookon, míg a Clintonnak kedvezőeket 8 milliószor.
• Az átlagos amerikai választópolgár viszont csak 0,92 Trump-párti, illetve 0,23 Clinton-párti álhírre emlékszik, és csak az álhírekkel találkozó emberek bő fele hitt el ilyen álhírt.
• Ahhoz, hogy az álhírek érdemben befolyásolják a szavazás eredményét, minden egyes példánynak egy tévéreklám meggyőzőerejének 36-szorosát kellett volna produkálnia.
• A közösségi média pedig fontos, de korántsem domináns szerepet töltött be a tájékozódásban: csak az amerikaiak 14 százaléka nevezte meg mint a legfontosabb forrást, ahonnan a választással kapcsolatos hírekhez jutott.

Talán meglepő, de a kutatás szerint még mindig a kisebb-nagyobb tévéadók a legfontosabb hírforrások Amerikában, összesen 57 százalékkal. Bár az internet és a közösségi média erősen feljövőben van, és csak idő kérdése, hogy megelőzze a tévét, azt is érdemes hozzátenni, hogy ezt a változást a fiatalabb generációk hozzák, közöttük számít korábbi felmérések szerint is a legfontosabb hírforrásnak a Facebook. Márpedig a választási statisztikákból látható, hogy a fiatalok körében pont hogy Hillary Clinton nyert, nem Donald Trump, akit a közvélekedés szerint hatalomra juttattak az álhírek.

A kutatók háromféle adatot elemeztek. Vizsgálták a közösségi média által a híroldalakra irányított forgalmat, vagyis hogy hányan jutottak el egy-egy cikkhez a Facebookról és társairól. Magát az álhírek listáját ismert tényellenőrző oldalak gyűjtései alapján állították össze, és a BuzzSumo nevű népszerű szolgáltatással számolták össze, melyiket hányszor osztották meg. Végül készítettek egy saját, 1200 fős online felmérést is még november végén, amelyben arról kérdezték az embereket, hogy hol fogyasztottak híreket, találkoztak-e egyes igazi és álhírekkel, és akkoriban elhitték-e ezeket. A túlzó válaszok kiszűréséhez, placebóként saját ál-álhíreket is kevertek a valóban keringő álhírek közé.

Érdekes eredmény, hogy a tényleges álhírekről ugyanannyian mondták, hogy találkoztak velük korábban (15,3 százalék) és el is hitték őket (7,9), mint ahányan a placebo-álhírekről állították, hogy látták (14,1) és bedőltek nekik (8,3). Amellett, hogy ez segített korrigálni az eredményeket, arra is rávilágít, hogy nem feltétlenül arról van szó, hogy egy-egy álhír meggyőzi az olvasóját, mint inkább arról, hogy ez az olvasó azokat az álhíreket hajlamos inkább elhinni, amelyek már amúgy is megfelelnek a szimpátiájának.

Talán még nem késő

Arról viszont továbbra sincs szó, hogy az álhírek térhódítása ne lenne probléma. Már csak azért se, mert egyre inkább Trump és más politikusok szokásává válik, hogy az álhírcímkét a valójában legitim, csak számukra kényelmetlen cikkek hiteltelenítésére használják fel. Ráadásul az álhírek miatt riadót fújó mainstream média sem mentes az ellenőrizetlen vagy félrevezető hírektől. Az álhírek pedig valamire való szenzációhoz méltón mindig gyorsabban terjednek és messzebbre jutnak a közösségi médiában, mint a cáfolatuk.

A kezdeti hárítás után a Facebook is fokozatosan egyre jobban beleáll abba, hogy igenis van felelősségük abban, milyen médiatartalmaknak adnak teret. Még december közepén bejelentettek egy sor intézkedést, amelyekkel visszaszorítanák a kamuhíreket, a felhasználói bejelentésektől kezdve a külső szakértők tényellenőrzésein át a vitatott hitelességű hírek jól látható megjelöléséig.

Németországban élesedhetnek először a változások, már a következő hetekben. A németek egyébként is nagyon rajta vannak a témán, felmerült már, hogy álhírleleplező irodát hoznának létre, és a közösségi oldalakat is törvényben kényszerítenék a hoaxszűrésre. Nyilván azért ilyen aktívak, mert attól félnek, hogy az ő idén őszi választásukba is belepiszkíthatnak az álhírgyárak.

Az amerikai közgazdászok új kutatása se azt állítja, hogy az álhírjelenség ne lenne probléma és ne kéne fellépni ellene, csak azt, hogy az amerikai elnökválasztás kimenetelében nem játszott olyan fontos szerepet, mint ahogy azt sokan kényelmesen hangoztatni szeretik. Sőt, éppen az szűrhető le a kutatásból, hogy még most érdemes tenni valamit, mert talán mégse vagyunk ezzel annyira elkésve, mint gondoltuk.