Angelika
-1 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

A kommunista atom megint szép lesz

2017-02-13T083505Z 1358998184 RC193A697270 RTRMADP 3 NORTHKOREA-
2017.03.30. 10:32
Észak-Koreának a rakétákon kívül nincs más értékes exportcikke. Kim Dzsongun hivatalba lépése óta megszaporodtak a rakétakísérletek; mintha az egész ország egy túlpörgetett hadiipari techdemó lenne. A folyamatos fegyverkezéssel Phenjan valószínűleg csak jobb alkupozíciót akar kicsikarni magának a világ tárgyalóasztalánál; az Egyesült Államokat is fenyegető atomhatalmat komolyabban veszik, mint egy szimpla militarista diktatúrát. A nyugat ölbe tett kézzel nézheti, amíg elkészül az első interkontinentális ballisztikus rakéta és a hozzá való atomtöltet. A beavatkozás milliókat sodorna közvetlen életveszélybe.

Március 23-án Észak-Korea újabb sikertelen rakétaindítási kísérletet hajtott végre: a Wonsan közeléből indított rakéta néhány másodperccel az indítás után felrobbant. Hogy milyen típusú rakétáról lehet szó, azt pontosan nem tudni, de az ország keleti partján fekvő Wonsanból tavaly már több, nagy hatótávolságú rakétát is indítottak. Ezek közül csak egy volt sikeres.

A dél-koreai média szerint a sorozatos kudarcok arra utalhatnak, hogy a phenjani vezetés egy új rakétatípust tesztel. Ezt egyébként az észak-koreai állami média is megerősítette. Kim Dzsongun, az ország vezetője nemrég azt nyilatkozta, hogy az észak-koreai rakétaipar egy forradalmi áttörésnek – pontosabban egy új motornak – köszönhetően újjászületés előtt áll. A pesszimista forgatókönyvek szerint Észak-Korea akár az Egyesült Államok területére is csapást mérhet egy nukleáris robbanófejjel, de a hadiipari szakértők szerint még évekig is eltarthat, mire ez reálissá válik.

A nagy hatótávolságú rakétákkal végzett kísérleteket Phenjan sokszor azzal indokolta, hogy az űrprogramjuk miatt van rá szükség. Egy műhold pályára állítását még meg lehet magyarázni, de egy atomtöltettel felszerelt interkontinentális ballisztikus rakétát már nehezebben. Csakhogy Phenjan újabban már a látszatra sem ad. Egy diplomatájuk a múlt héten elutasította a szankciókkal való fenyegetőzést, és kijelentette: a kormány eltökélten folytatja a rakétafejlesztési és nukleáris programját. És ezalatt nem atomerőműveket értett, hanem ICBM-eket és megelőző csapásokat.

A szomszéd kerttől a világ végéig

Hírszerzői becslések szerint Észak-Koreának összesen ezer rakétája lehet. Évtizedek óta fejlesztik őket; gyakorlatilag ez az egyetlen exportképes termékük a világpiacon. Más kérdés, hogy észak-koreai rakétát csak olyan államok vásárolnak, akiket nehezen lehetne észak-atlanti elfogultsággal vádolni: Líbia, Irán, Pakisztán, Angola és Vietnam.

A hatvanas-hetvenes években az észak-koreai rakétagyártás még a taktikai fegyverzetre koncentrált, de a nyolcvanas-kilencvenes évek óta már kis és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat is tudnak gyártani. A rakétatesztek Kim Dzsongun 2011-es hatalomra jutása után aggasztó mértékben megszaporodtak.

Phenjan nemrég jelentette be, hogy már megkezdték az interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) gyártását, amivel akár nyugati célpontokat is eltalálhatnak. Nemcsak az Egyesült Államokat, hanem Ausztráliát is.

Nézzük, mekkora hatósugarat jelentenek az egyes hatótávolságok:

  • Kis hatótávolságú rakéta: 1000 kilométer vagy kevesebb
  • Közepes hatótávolságú rakéta: 1000-3000 kilométer
  • Nagy hatótávolságú rakéta: 3000-5500 kilométer
  • Interkontinentális rakéta: 5500 kilométernél nagyobb

A fejlődés lineáris volt: modern technológia = nagyobb hatótávolság. Az észak-koreai rakétaprogram Scudokkal kezdődött; az első szállítmányt Egyiptomon keresztül szerezték be 1976-ban. 1984-re készültek el a saját gyártású Hwasong rakéták. (A típusneveket sokszor a nyugati hírszerzés adja, nem az észak-koreaiak; ők hadititokként kezelik a rakétatechnológiát, amiből azt mutatják meg, amit akarnak.)

  • A Hwasong–5 és a Hwasong–6 Scud B és Scud C néven is ismertek; ezeknek a hatótávolsága 300-500 kilométer. A Hwasongok hagyományos robbanófejekkel is indíthatók, de a szakértők szerint biológiai, vegyi és nukleáris tölteteket is célba juttathatnak. Észak-Koreának rengeteg kis hatótávolságú rakétája van, amikkel elérhetik a szomszédos Dél-Koreát. (Emlékeztető: a koreai háború hivatalosan még mindig tart, csak az 1957-es tűzszüneti egyezmény miatt nem zajlik.)
  • A közepes  1000 kilométer  hatótávolságú Nodong rakétákat az 1980-as évek végén kezdték gyártani. A Nodong dizájnja ugyancsak a Scud terveire alapult, de másfélszer akkora, és jóval erősebb motorja van. Egy tanulmány szerint ezekkel a rakétákkal Észak-Korea csapást mérhet Dél-Korea egész területén, és akár Japánt is elérhetik. Az egyik variáns, amit 2010 októberében mutattak be, 1600 kilométerre is eljuthat - vagyis akár az okinawai amerikai katonai bázisokat is eltalálhatják vele.
  • A nagy hatótávolságú Musudan (Hwasong–10) rakétákat már évek óta fejlesztik; 2016-ban több tesztet is végeztek velük. A tényleges hatótávolságokra vonatkozó becslések igencsak eltérnek: az izraeli hírszerzés szerint 2500, az amerikai Missile Defense Agency szerint 3200 kilométer is lehet. Más szakértői csoportok a 4000 kilométeres hatótávolságot sem tartják elképzelhetetlennek. A pesszimista izraeli becslés szerint a Musudan (más néven NodongB vagy TaepodongX) bármilyen japán vagy dél-koreai célpontot elérhet. Ha a felső értékhatár a helyes, a rakéták a guami amerikai bázisokat is elérhetik az 1-1,25 tonnás töltetekkel.
  • Február 12-én indították a nagy hatótávolságú föld-föld rakétát, a Pukguksongot. Ez volt a második kísérlet a fegyvertípussal: az elsőt egy tengeralattjáróról indították 2016 augusztusában. Az eszköz pontos hatótávolsága nem ismert.
  • A globális veszélyt a többfokozatú rakéták jelentik. A Taepodong–1 - vagy ahogy Észak-Koreában nevezik: a Paektusan–1 - az ország első többfokozatú rakétája volt. 1998-ban végezték vele az első kísérletet, akkor még űrrakétaként. A Federation of American Scientists (FAS) szakértői csoport szerint az első rakétafokozat egy Nodong volt, a második egy Hwasong-6. Ezt a típust azóta már felváltotta egy újabb, így nem használják.
  • A Taepodong–2 / Paektusan–2 ennél már fejlettebb konstrukció. Ezek is két- vagy háromfokozatú ballisztikus rakéták, de több jelentős módosítást is végeztek rajtuk. Az elmúlt évtizedben több tesztet is végeztek velük. A Taepodong–2 hatótávolságukról egészen vad becslések születtek: 5-15 ezer kilométerig minden játszik. A Center for Nonproliferation Studies inkább lefelé kerekít, szerintük a rakéták 6000 kilométerre érhetnek el.

A hordozórakétát Phenjan csak Unha (koreaiul: galaxis) néven emlegeti; 2016 februárjában egy ilyennel állítottak pályára egy műholdat. Ebből arra is következtethetnénk, hogy nem lehet őket harcászati célokra használni, de ez nem igaz. Az űrrakéták és a nagy hatótávolságú rakéták röppályája valóban nem ugyanolyan; indítás előtt a célnak megfelelően szokták optimalizálni őket. A felhasznált technológia - a rakétatest, a motorok és az üzemanyag - viszont gyakorlatilag ugyanazok. Gyakorlatilag nincs akadálya, hogy egy több ezer kilométer hatótávolságú űrrakétát nukleáris fegyverként is felhasználhassanak.

Rakéta Osztály Hatótávolság Státusz
Pukkuksong-2 MRBM: Középhatótávolságú rakéta 1,200-2,000 Fejlesztés alatt
Hwasong-5 SRBM: Kis hatótávolságú rakéta 300 km Rendszerbe állítva
Hwasong-6 SRBM: Kis hatótávolságú rakéta 500 km Rendszerbe állítva
Hwasong-7 SRBM: Kis hatótávolságú rakéta 700-800 km Rendszerbe állítva
KN-02 SRBM: Kis hatótávolságú rakéta 120-170 km Rendszerbe állítva
KN-11 SLBM: Tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta 900 km Fejlesztés alatt
No-Dong MRBM: Középhatótávolságú rakéta 1,200-1,500 km Rendszerbe állítva
BM-25 Musudan IRBM: Nagy hatótávolságú rakéta 2,500-4,000 km Fejlesztés alatt
Taepodong-1 IRBM: Nagy hatótávolságú rakéta 2,000-5,000 km Elavult típus
KN-08 ICBM: Interkontinentális ballisztikus rakéta 5,500-11,500 km Fejlesztés alatt
KN-14 ICBM: Interkontinentális ballisztikus rakéta 8,000-10,000 km Fejlesztés alatt
Taepodong-2 ICBM: Interkontinentális ballisztikus rakéta 4,000-15,000 km Rendszerbe állítva
KN-01 IRBM: Nagy hatótávolságú rakéta 160 km Rendszerbe állítva

A legfrissebb hírek szerint az északi vezetés már fejleszti a legnagyobb hatótávolságú, közúton szállítható rakétáját, amit a katonai megfigyelők KN–08 vagy Hwasong–13 néven emlegetnek. 2016 szeptemberében érkeztek az első hírek arról, hogy Phenjan tesztel egy rakétamotort, ami egy interkontinentális ballisztikus rakétát is meghajthatna. A Pentagon elemzői szerint Észak-Koreának legalább hat KN–08-asa van, és már dolgoznak a KN–14 kódnevű fejlesztett változaton.

2017 januárjában Kim Dzsongun azt állította, hogy már az utolsó simításokat végzik a saját ICBM-jükön. Ha már elkészült a miniatürizált nukleáris robbanófej is – és a technikai fejlettségi szintjüket tekintve ez nem kizárt –,

elképzelhető, hogy Észak-Koreának rövidesen elkészül a nagy hatótávolságú atomfegyvere.

A Pentagon szerint a januárban végzett rakétatesztek nem jelentenek közvetlen fenyegetést. Nekik és ázsiai szövetségeseiknek van rakétavédelmi technológiájuk. Az amerikai védelmi minisztérium hivatalos forrása szerint a február 12-én végzett észak-koreai rakétakísérletek idején két rombolóhajójuk is a Japán-tengeren volt. A USS Stethemet és a USS McCampbellt egyaránt felszerelték az Aegis BMD rakétavédelmi rendszer eszközeivel: ezekkel egyszerre 100 rakétát lehet egyszere nyomon követni. A fedélzeti elhárító rakéták könnyen le is szedhetik őket.

Mindkét rombolóhajó egy Dél-Korea és az Egyesült Államok közötti hadgyakorlat révén került a térségbe. A két ország gyakran rendez közös hadgyakorlatot. Szöülnak nagy szerencséje, hogy a rakéták nemcsak őket, hanem az Egyesült Államokat is fenyegetik, így az amerikaiaknak is legalább olyan fontos a jelenlét a térségben. Nem véletlen, hogy Észak-Korea minden, a félsziget környékén tartott hadgyakorlatot példátlan agresszióként kezel: az amerikaiak jelenléte korlátozza a hatékonyságukat.

A szakértők szerint az atomtöltettel felszerelt ICBM-ek még évekig nem készülhetnek el. Az amerikai hírszerzés azt is épp elég aggasztónak tartja, hogy

a fegyvergyártás tényét nem vitatják, csak azt, hogy mikorra lesz bevethető állapotban.

A Trump-kormányzat nem tud olyan katonai megoldást felmutatni, ami alacsony kockázattal járna. Egy hatékony megelőző csapáshoz egyszerre kéne megsemmisíteni Észak-Korea teljes nukleáris kapacitását, miközben ezzel egyidőben azt is megakadályozzák, hogy Phenjan olvadt salakká bombázza Szöult, ami alig ötven kilométerre fekszik az észak-koreai határtól. Tízmillió ember kerülne közvetlen életveszélybe, és újra kitörhetne a háború.

Egy ilyen taktikai csapást szinte lehetetlen kivitelezni, főleg nem Észak-Korea ellen, ahol a hegyvidéken rengeteg alagutat és bunkert építettek ki. Kim Dzsongun több indítóállást is használ a rakétákhoz, és a mobil rakétahordozók országszerte változtathatják a pozíciójukat. A hírszerzési információknak és a támadásnak tökéletesen összehangoltnak kéne lennie, hogy egy ilyen akció sikerüljön. De még akkor sem garantálja semmi, hogy az akció után nem indul meg a világ legnagyobb létszámú hadserege a déli határ felé.

A hírszerzés szerint Észak-Koreának kevesebb mint tíz atomtöltete lehet, de elég hasadóanyagot halmozhattak föl ahhoz, hogy felszereljenek egy ICBM-et. Ha van egy csepp eszük, nem fogják bevetni. A nagyhatalmak által lefektetett MAD doktrína és a nukleáris fegyverek jelentette fenyegetés biztosította, hogy a hidegháború idején a szembenálló nagyhatalmak ne essenek egymásnak. Alighanem Észak-Korea is csak a zsarolási potenciálját és a mozgásterét próbálja növelni egy interkontinentális atomfegyver rendszerbe állításával. De egy olyan országról beszélünk, ami mindenét a hadiiparra és a fegyverkezésre tette föl. Mondhatni ez az egyetlen aduászuk. És ha nincs más lapjuk, akkor nem alaptalan a feltételezés, hogy ki is fogják játszani.

(Borítókép: Kcna/Reuters)