Nagy 3G Túra III.

A Flórián térnél az Index.hu irodájában a hatalmas ablakok és az ötméteres belmagasság sem elég a gyors beltéri interneteléréshez. Nagyjából ilyen gyors lehetett a hálózat, amikor ideköltöztünk, és a pár megabites mobilnet nem lehet alternatívája a több tíz megabites vezetékes kapcsolatnak.

A Majorka presszóban egy forró teával töltöttem fel magam, és itt a szolgáltatók is felpörögtek. A Vodafone szinte hihetetlen sebességen, folyamatosan 8 megabit fölött teljesített.

A Királyhágó téren majdnem odafagytam egy kőre, és a mobilnet is megdermedt a hegyvidéki levegőben. Csak egyetlen kiugró teljesítmény volt, egy röpke 9,57 megabit a T-Mobile-tól, de a szolgáltató a következő méréseknél lerontotta az átlagát. A Telenor és a Vodafone rendszerein egy pillanatra sem kapcsolt be a biturbó, kényelmes tempóban szórták szét a megabiteket a levegőben.

Beértünk a belvárosok belvárosába, az ötödik kerületbe, annak is egy kiemelt pontján, a Deák téren parkoltunk le. Remegő kézzel kinyitottuk a laptopot, egymás után csatlakoztattuk a modemeket, aztán vártuk a csodát: hiába. 21 megabitet 2010-ben sem sikerült Budapesten mérnünk, valószínűleg mások is használták a mobilhálózatot, így a maximális sávszélességet nem sikerült kihajtanunk belőle, de ez már csak egy ilyen ipar: viszonylag ritkán fordul elő, hogy rajtunk kívül senki nincs a belvárosban.

Azért némi vigaszt jelent, hogy a túra legnagyobb átlagos sávszélességét ezen a ponton mértük, méghozzá a Vodafone hálózatában, az ország legalább egy pontján van stabil kilenc megabitünk. A maximumot azonban nem itt találtuk meg, hanem a XX. kerületben a T-Mobile hálózatában, ami egyetlen alkalommal belesett tíz megabit fölé is.

Most visszavonulunk a laborba, elkezdünk számolni, a grafikonokkal játszani, aztán rövidesen közzéteszünk néhány erotikus statisztikát arról, hogy melyik idén ősszel a legjobb magyar mobilnet-szolgáltató szerintünk.

A város legjobb hamburgerese előtt az Andrássy úton mérettetett meg a hazai mobilinternet, csökkenő lelkesedéssel: létezik egyáltalán a 21 megabit? Van magyar szolgáltatás 10 megabiten felül? Miért hazudnak folyton a reklámok? Talán a nagy belvárosi leterheltség, talán a túlzott lelkesedés miatt, de csalódnunk kellett: átlagos eredményeket is csak könyörögve sikerült összehoznunk.

Egyébként komolyan mondom, hogy ezeken a területeken már klasszikus értelemben vett izgalommal jár a Test again-gombra bökni a Speedtesten, miután valamelyik szolgáltató modemét a gépre dugjuk. Olyasmi érzés ez, mint először bekapcsolni a fluxuskondenzátort. Kár, hogy az időutazás rendre elmarad.

Meglepő eredmény született a Clark Ádám térnél, ahol elméletileg a legmodernebb hálózatokat építették ki a szolgáltatók. A Vodafone-nál nagyon beakadt valami, és a biztonság kedvéért a szokásos három helyett ötször megmértem a sebességet. A többiek rendben működtek.

Karnyújtásnyira a belvárostól leteszteltük a modemeket. A mobilkapcsolatot biztosító kütyük egyre fáradtabbak, a Vodafone a bántalmazás óta stabil, a Telenor viszont egyre hülyébben viselkedik a dicséret óta: a szoftver előbb azt közölte, hogy nincs a modemben SIM kártya, aztán mégis csatlakozott a hálózathoz. Az már biztos, hogy ez a szolgáltató Budapest belvárosán kívül sehol sem hozott 7 megabit körüli értéket, és persze a belvárosi kiemelkedő eredmény sem borítékolható.

Fontos pillanat ez, lezárjuk a harmadik túrának azt a szakaszát, ami a főváros központján kívül játszódott, mostantól a legkeményebb hazai metropolisz-eredményekre számítunk.

Az első belvárosi kerület elkeserítő eredményt produkált, a lent látható eredményeknél még a nagy büdös semmi közepén (1.,2.,) is jobb eredményeket láttunk, sajnos 2 megabit még egy tízezres kisvárosban is kevés lenne, nemhogy a főváros közepén. A VII. kerületet egyik szolgáltató sem tudta megmenteni,  szűkös megabitek, hosszúra nyúlt pingek, kapacitásbővítést a Wesselényi utcába!

Kerülgetjük a forró kását, ez az utolsó kerület, aminek nincs belvárosi része, most utoljára bocsájtjuk meg a 21 megabites sávszélesség hiányát. Amit Újpesten sikerült hozni, az simán rekord-közeli lett volna a két évvel ezelőtti túránkon, most azonban már csak átlagosnak tűnik ez a néhány megabit. Az is.

A szépen felújított Hadik kávéházban szépen csordogáltak a megabitek a laptopomra. A T-Mobile magasan túlszárnyalta két riválisát, akiknek a sebessége a két évvel ezelőtti állapotokat idézte fel bennem. Pedig azt gondoltam, hogy itt a műegyetem közelében csak szélsebes hálózatokat találok.

A fizikai bántalmazás óta egész jól működik a Vodafone modeme, a XV. kerületi lakótelep tövében már panasz nélkül csatlakozott a hálózathoz, és megdöbbentően gyorsan töltötte le a netes tartalmakat. Mérés után kiderült, hogy nem a letöltés, hanem a feltöltés sebessége kiemelkedő, két megabithez közeledve ugrásszerűen kényelmesebbnek tűnik az egész net. A Telenor megint csak átlagos, de legalább üzembiztos sebességet produkált, míg a T-Mobile extrém magas letöltési sebességgel alázta meg az ellenfeleket.

Egy fontos bejelentéssel kell kezdenem: eleinte úgy tűnt, hogy csak átmeneti hibáról van szó, de most már üzembiztosan látható, hogy a Vodafone modeme rendszeresen leszakad a hálózatról. A sebességtesztek alatt még remekül üzemel, de ha a gépben marad a modem és a mérési eredmények feltöltésére, illetve a poszt megírására is a Vodafone hálózatát használom, annak többször is vonalszakadás volt a vége. Hardveres hibáról lehet szó, mert amikor legutóbb már csatlakozni sem volt hajlandó, teljes erőből a jobb első ajtóhoz csaptam, és azóta nincs komolyabb gond vele.

A sorrendet mérés nélkül is meg tudom mondani, mert a lakóhelyemről van szó. Magasan vezet a T-Mobile, mögötte a Vodafone, majd leghátul a Telenor. A norvég multi még így is javított eddigi teljesítményén, mert korábban itt csak EDGE volt.

Zugló most nem annyira zöld, az ősz közepén átment sárgába, pirosba, barnába, a lehulló falevelek immár nem akadályozzák a mobil szélessáv akadálytalan terjedését, így azok egyenesen bele tudnak csapni villámként a modemembe. A Vodafone győzött, bár a szolgáltató csak átlagos értéket produkált ahhoz képest, hogy szabadtérben mértem, a T-Mobile kicsit, a Telenor jobban lemaradva következett.

Végre egy valódi lakótelep mellől mérünk, kockaházak, négy és tízemeletesek, húszéves fák, panelprogram, nonstop abc, trafóház: azért remek mérési helyszínek ezek, mert sok ember zsúfolódik itt össze viszonylag kis területen, ezért a szolgáltatók komoly technikát építenek ki, vaskos térerőre és komoly sávszélességekre lehet számítani. A magyar piacon első két szolgáltató viszonylag jó eredményt produkált, a Vodafone modeme viszont csökkenő lelkesedéssel csatlakozik saját hálózatához, értékes másodperceket rabolva el ezzel a mérőcsapattól, viszont ha egyszer belekapaszkodik saját térerejébe, brutális, hogy mit művel.

A bejegyzések megjelenése közt eltelt rövid időnek sajnos nem az a magyarázata, hogy helikopterrel járom a várost, hanem az, hogy reggel fél hétkor indultam, hogy az autót időben visszaadjam az iskolába, óvodába és egyetemre tartó családtagoknak.

Soroksár és a semmi határán a T-Mobile és a Telenor küzdött az első helyért, a Vodafone csak távolról figyelte a csatát. Meglepő, hogy a Vodafone letöltésben majdnem annyira rossz, mint amennyire jó feltöltésben.

A Helsinki útról Csepelre kanyarodva az első lakótelepen elfogadható sebességeket mértem, de a hálózatok nem voltak kirobbanóan jó formában. Ilyen adatokat két évvel ezelőtt is láttam, úgy látszik a mobilszolgáltatók itt nem akarnak a vezetékes netszolgáltatókkal rivalizálni.

Rendkívül nagy letöltési sebességet mértem a kerület kertvárosában, a T-Mobile egyszer több mint tíz megabittel osztotta az adatokat. Ezután már lassult a hálózat, de a rekord elég volt ahhoz, hogy a piacvezető szolgáltató legyen a kerület királya.

Balra a MÁV Északi Járműjavító, jobbra egy újépítésű lakópark, előttem a szelektív hulladékot gyűjtik össze némiképp ellent mondva az urban legendeknek, ugyanis csak az egyik tározó tartalmát ürítették a szállítóautóba, nem öntik egy helyre az újságot, a palackot meg a salátalevelet. Egy ilyen izgalmas környék ideális helyszín a maximális sávszélesség kirittyentésére, de rittyentés nem volt, csak szivárogtatás: valahol máshol fogjuk megtalálni a 21 megabitet. Egyébként kezdek rászokni a telenoros modem használatára, mert ugyan a csatlakozást végző program lassú, ostoba, de ezzel a szolgáltatóval és kütyüvel volt ma eddig a legkevesebb bajom. Pedig ezzel sem volt kevés.

Az Europark bevásárlóközpont közelében az online vásárlás sem jelenthet gondot, különösen a T-Mobile hálózatán, amelyen háromszor egymás után több mint hat megabitet mértem. A Telenor stabilan hozta a 4 megabitet, míg a Vodafone folyamatosan 3 megabit alatt rekedt.

Aki Ferihegyre menet még rá akar nézni az emailjeire, nyugodtan húzódjon félre az Üllői úton, mert pillanatok alatt rácsatlakozhat az információs szupersztrádára. A T-Mobile a legerősebb a környéken, nyomában lohol a Vodafone, és a Telenor is elfogadható sebességet nyújt ügyfeleinek.

A most kiépített Corvin sétány árnyékában joggal számíthatunk arra, hogy az épületek mellett a sávszélességet is rehabilitálták. A dinamikusan fejlődő városrész képes megfelelni a 21. századi elvárásoknak, és exponenciális növekedéssel segíti a progresszív adórendszer leépítését.

Az első helyszín a lakásom: zárt térben, tehát nehezített pályán mértem meg a szélessávot a IX. kerületben, és pont az volt a benyomásom, mintha bárhol máshol lennék az országban. A Vodafone és a T-Mobile fej-fej mellett haladva nyalogatja a hat megabitet, míg a Telenor tőlük lemaradva inkább a feltöltési sebességben tudja felvenni a harcot.

Egy órán belül kezdődik a túra második fordulója és harmadik napja: a vidéki városok után most Budapest hálózatát teszteljük, minden kerületben megmérjük a mobil szélessávot. Megint két útvonalon haladunk, Csaba főleg Pesten, Balázs leginkább Budán keresi a térerőt, illetve a titokzatos 21 megabitet. A hangulat ezúttal tetőfokára hág, a fordulatos izgalmak izgalmasak lesznek!

A keleti főcsoport utolsó helyszíne, vidéken már nem lesz több mérés, gondoltam megadom a módját: Kecskemét belvárosában bárki tud varázsolni a modemekkel, na de a helységnévtáblával egy vonalban, a Mercedes épülő gyárához megejtően közel egy volt gyümölcsösből néhány birka társaságában már nem: az már mutatja az olvasó iránti mérhetetlen elkötelezettséget.

Meglepő, de ezen a területen is adnak 3G-t, így most már a juhászoknak sem nélkülözniük a mobil szélessáv nyújtotta előnyöket. Az állatokra vigyázó bácsi eredeti szakmája egyébként gépészmérnök, így minden további nélkül le tudott fotózni a birkanyáj előtt, szolgálatteljesítés közben.

Ez lesz a fővároson kívüli túra utolsó mérése Nyugat-Magyarországon, több nem fér bele az időbe.

Már 2007-ben is 3G túrán vettünk részt, és ha szervezünk ilyet, akkor jövőre sem lesz ez másként, a negyedik generációs mobilhálózatok ugyanis egyelőre csak tesztüzemmódban működnek Magyarországon és a világ legtöbb pontján. A következő generációs mobilhálózat lehetővé teszi majd a 100 megabites másodpercenkénti sebesség elérését is nagy sebesség mellett, míg álló helyzetben akár ezer megabitről is lehet szó. A hazai bevezetésről nincs sok hír, az első, bárki számára elérhető 4G-s hálózat Oslóban nyílt tavaly decemberben, az amerikai Sprint június óta forgalmazza az első új generációs mobilt, a HTC Evo 4G-t.

Két nap alatt levezettem 1000 kilométert, most az M6 egyik pihenőhelyén pihenek. És írom a bejegyzést, mert még itt is vannak jó megabitek.

A terv az volt, hogy egészen a Dóm térig megyek a másik kedvenc kelet-magyarországi városomban, de csak a Roosevelt tér 7-11-ig jutottam. Fogalmam sincs, hogy mi van itt, de a szemközti épületből folyton jönnek ki a jó nők. Ez is bizonyítja, hogy sokkal közelebb azért nem lehetnék a belvároshoz, a túra alatt először fordul elő, hogy fizetnem kéne a parkolásért, nem is késlekedek tehát tovább a mérésekkel, tessék, ezt adta nekünk Szeged:

Az Emlékpont mellett, a rendszerváltás előtti Magyarország szocialista szobrainak árnyékában ért váratlanul a délután negyed kettő, pedig ilyenkor már az M5-ösön szerettem volna robogni Kecskemét felé. Ehhez képest még Szegeden sem vagyok, a kedvenc halászcsárdámat sem értem el Algyőn, bár az az Étteremkalauz szerint már úgyis szar. Az egyetlen vigaszomat az a sütemény jelenti, amit szállásadóimtól kaptam. Meg hogy újra mérhettem, lássuk az eredményt: a Telenor láthatóan nem nagyon tud elszakadni a 3G-s rendszertől, a kötelezőnél nem akar többet hozni. A Vodafone csökkenő lelkesedéssel csatlakozik saját hálózatához, de akkor legalább igazi 3.5G-hez méltón kirúgja a ház falát, a T-Mobile meg az arany középútra esküszik.

És akkor némi statisztika: csütörtök reggel óta 610 kilométert tettem meg 7 óra 32 perc alatt, tehát továbbra sem sikerült hoznom a száz kilométer per órás átlagsebességet annak ellenére, hogy csak a valódi utazással töltött időt számoltam bele a képletbe.

Mai fogyasztásom: két pirítós reggelire felvágottal és mackósajttal, egy szendvics, egy Túró Rudi, egy tea, egy narancslé, víz és némi házi sütemény. Gyászos, tudom.