A internetszolgáltatók általában a letöltési sebességgel különböztetik meg a díjcsomagjaikat. Minél több megabit per másodpercet adnak, az ügyfél annál többet fizet. A megabit leginkább akkor fontos, ha nagy fájlokat töltünk le, de böngészés és játék közben ennél is lényegesebb a hálózat válaszideje, amit neveznek pingnek is. Egy weboldal sok kis fájlból áll, a böngészőnek különböző képeket, hirdetéseket és szövegeket kell letöltenie, és általában több szerverről jönnek az adatok.

Ideális esetben a ping nagyon alacsony érték, ami azt jelzi, hogy a szerver rövid időn belül válaszolt. Amikor az Ericsson mérnökei megmutatták nekem a negyedik generációs mobilhálózatot (4G, LTE), a válaszidő 10 ezredmásodperc volt.

Most a túrán 55-80, néha több mint 100 ezredmásodperces válaszidőt mértünk, ami már nem igazán alkalmas online játékok futtatására. Nem a Farmville-re gondolok, hanem profi játékokra, mint amilyen például a World of Warcraft és a Counter Strike, amelyekben egy gyors és pontos klikkelésen múlik a játékos győzelme.

Másodperces lemaradás

A városi 50-100 ezredmásodperces pingek nem adnak kiváló böngszési élményt, de ennél sokkal tragikusabb a helyzet a kisebb településeken. Abban a faluban, ahol a T-Mobile pingje 862 ezredmásodperc volt, a Telenoré 343, a Vodafone pedig egyáltalán nem tudott csatlakozni, a mobilinternet gyakorlatilag használhatatlan. Túránkon sajnos nem fogjuk megtalálni az összes lefedetlen falut, de egészen biztos, hogy több száz ilyen van.

Pécsen bizonyos szempontból semmi nem változott. Legutóbb ugyanitt mértem a Corso Pécs mellett, az épület két év alatt sem tudott elkészülni.  A mekdonáldsz akciós menüiben több újítás látszik, mint a gyorsétterem környezetében. A mobilszolgáltatók antennái is ugyanazon a bűn ronda rózsaszín házon tornyosulnak.

Na jó, nem voltam teljesen pontos a változásokkal kapcsolatban, mert a szolgáltatók rangsora teljesen átalakult. (Legutóbb ez volt.) Most meg ez:

Ezen a településen sikerült majdnem méterre pontosan ugyanott mérni, mint két évvel ezelőtt, remekül összehasonlíthatók tehát az eredmények. Két táblázat is látható a posztba, az első a 2008-as, a második a 2010-es eredményeket mutatja, így remekül látszik, mekkora az előrelépés (nagyjából semekkora).

Annyit mindenesetre szeretnék megemlíteni, hogy keleten most először sikerült 8 megabit fölötti értéket látnom: a T-Mobile első mérésre brutális eredményt produkált, amit másodikra megfelezett, harmadikra megnegyedelt, így jött ki az átlagos összesített megabitszám. A Vodafone ezzel szemben üzembiztosan 8,5 megabit fölött produkált (egyszer a 9 megabitet is elérte), félve mondom ki, de szerintem új rekordunk van, ami némiképp feledteti az elmúlt néhány mérés nevetséges vodafone-os gprs-ét.

Szeghalomnál a vállalkozók háza elé álltunk be, ha valahol, hát náluk biztos vannak megabitek, de az öröm nem volt teljes, mert a Vodafone megint csak gprs-t kínált, pedig most már egy tízezres város közepén mértünk, aminek még ötszáz fő befogadására alkalmas stadionja is van.. A másik két szolgáltatót nem kell megróni semmiért, ők nyugodtan nyugodjanak meg ÁTMENETILEG!

Egy autószalon és egy fűtéstechnikai üzlet mellett, a vasútállomás közelében mértem meg a kaposvári mobilnet minőségét, és a szolgáltatók egyáltalán NEM lehetnek büszkék a teljesítményükre. Leszámítva a Vodafone-t, aki itt mindenkit csúnyán megalázott. Egy EKKORA város azért többet érdemelne.

"Tovább szopatjuk a szolgáltatókat"-sorozatunk legújabb epizódjában Csökmő előtt körülbelül egy kilométerrel leálltunk a pusztába, egy tehéncsorda (aka gulya) mellé, és sávszélességet mértünk.

Egészen érdekes eredményre jutottunk: a T-Mobile és a Telenor szerény EDGE-et nyújtott üzembiztosan, míg a Vodafone bámulatos 2,8 megabites letöltési sebességgel kápráztatott el minket. Először, mert második mérésre már be sem jött a hálózat, harmadikra meg csak gprs jutott, így bár összességében a Vodafone győzött, háromból kétszer csúnyán elbukott

Nehéz erről írni, amíg nem zárul le a túra, de annyit elmondhatunk, hogy elég jó: nemzetközi felmérések szerint a világ élvonalába tartozik a hálózatunk, már ahol van lefedettség, mert ebben a mutatóban elmaradunk a világ élvonalától. A 3G-s hálózat megtalálása után azonban már van sávszélesség bőven: egy több ezer helyszínen végzett vizsgálat szerint Európában csak Portugáliában és Spanyolországban jobb a helyzet,  míg Németország, az Egyesült Királyság, Hollandia vagy Olaszország többnyire rosszabb eredményt ért el, mint Magyarország. Volt azonban olyan vizsgálat is, ami kétmillió mérés alapján a világ legjobbjának kiáltotta ki a magyar T-Mobile-t.

Kissé aggódva gondolok a Szegedig előttem álló 190 kilométerre, a négyes főűt ugyanis nem a száguldozásról szól: körülbelül harminc perc alatt tettem meg a Debrecen és Berettyóújfalu közti 35 kilométert, jó hatvan kilométer per órás átlagtempót sikerült tehát hoznom.

Na de ez ugye kit érdekel rajtam kívül, nézzük a sávszélességeket. A település mértani közepétől nem túl távol a Telenor modeme csak EDGE-t talált, úgy látszik, reggelente nincs nagy kedve dolgozni, tegnap ugyanis pontosan ugyanezt adta elő Hatvanban. Érdekes, hogy a szintén telenoros iPhone-om már gond nélkül megtalálta a 3G-t, és hozott is körülbelül 1,3 megabitet, de versenyen kívül, hiszen a szabályok szerint csak azokat az eszközöket használjuk, amiket a szolgáltatók adtak, mindezt tényleg csak érdekességképp mondtam.

A másik két szolgáltató hozta a 3-5 megabit körüli elvártat, vivát!

A T-mobile eredményei alapján azt hittem, hogy a kikőtöben álló vitorlások leárnyékolják a laptopot. Két perccel később a Telenor bebizonyította, a könnyű hajótestek nem okozhatnak gondot, ha valakinek sürgősen meg kell néznie a YouTube-on, ahogy Lyonban a tüntetők kipakolnak egy boltot.

A veszprémieknek igazán nem lehet okuk panaszra, bőven jutott nekik a megabitekből. Veszprém egyébként is jól áll lefedettségben, a statisztikák legalábbis azt mutatják, hogy a lakosság viszonylag nagy részének van szélessávú előfizetése, a nagyvárosok közül csak Budapest előzi meg őket.

Az ország egyik legnagyobb és legizgalmasabb városában kezdjük a második napunkat, ahol a névtábla után körülbelül fél kilométerrel, egy lakótelep mellett, egy benzinkút parkolójában mértük meg az internetet. Egész jó eredményeket láttunk, de azért nem kaptunk hisztérikus sokkot az eredményektől. Egyelőre úgy néz ki, a 14,4 megabit, pláne a 21 már nem lesz meg vidéken, persze nem is állították a szolgáltatók, hogy a fővároson kívül sok településen hasítana ilyen közel a 4G-hez az internet. Egy informatív, fordulatos, meglepetésekben bővelkedő posztban rövidesen azt is elmagyarázzuk, hogy mi a fene egyáltalán az a 4G, és hogy hány ujjal kell enni.

Tihanynál benyomultam a Balaton közepére, amennyire csak lehet. Itt sem kellett csalódni a szolgáltatókban. Fontos itt a jó térerő, hogy amíg az emberek a kompra várnak, addig is megnézhessék az emailjeiket.

A zalai dombokon át elértem a Balatont, és persze semmit nem látok belőle. Keszthelynél a nyaralás közben készített képeket Facebookra feltölteni akaró turistáknak és a helyieknek is van választási lehetőségük. Feltöltésben és letöltésben is két-két szolgáltató nyújt kimagasló teljesítményt, a két halmaz metszéspontjában a T-Mobile van.

Nagyon jó, ha az embernél van műholdas navigációval felszerelt okostelefon, és különösen jó, ha az a telefon egy Nokia N8. Bár a mobilben jelenleg nincs SIM-kártya, így is simán végigkiabálta az utat Szombathely és Zalaegerszeg között, hogy 100 méter múlva kanyarodjak jobbra, és tartsam be a sebességkorlátozást.

A Telenor egyik bástyája Zalaegerszeg, itt a Vodafone a leggyengébb.

Szolgálati közlemény!

A Windows 7 driverkezelési problémája miatt elszenvedett lemaradást a nyugati országrész legtávolabbi sarkában lévő Sopron kihagyásával kell behoznom. A város ezúttal sajnos kimarad a 3G Túrából. Kérem a soproni mobilnetezőket, hogy mérjenek egyet a speedtest.net oldalon (vagy többet, és abból átlagoljanak, ahogy mi is tesszük), és másolják ide hozzászólásban a mérési eredményre mutató linket.

Köszönöm a megértést, a türelmet és a támogatást.

Győr és Szombathely között az út kissé vadregényes, a falvak többségében 40 km/óra a legnagyobb megengedett sebesség, de van, ahol harmincnál gyorsabban nem lehet száguldozni. Úgy éreztem, mintha hátrafelé mennék, különösen akkor, amikor a türelmetlen, többnyire külföldi rendszámú kamionok vadul leelőztek. A lényeg, hogy végre ideértem, és mértem.

Frissítés: az állami sztrádaberuházó azt mondja, hogy egyszer lesz út Győrből Szombathelyre. Nagyon helyes, mert ami most van, ekkora kamionforgalom mellett, az egy vicc.

Egyrészt persze, hogy a legtöbb ember a nagyvárosokban nyomja a szélessávot, másrészt kevés szórakoztatóbb dolog van egy unalmas utazás közben, mint a laptopunkon vagy a mobilunkon nyomogatni az internetes világhálót. Nyugaton ez a kérdés tökéletesen megoldott, a vonattal vagy busszal utazók már munkába menet elkezdhetnek dolgozni, nálunk viszont még a nagyobb főútvonalak sincsenek különösebben jól lefedve sávszélességgel. Tesztünk részben meg is erősítette ezt, a T-Mobile EDGE-ével például ötszáz percig tartana letölteni egy filmet, a Telenor és főleg a Vodafone azonban villámgyors mobilnetet ad a nagy büdös semmi közepén is.

Az egyik nagy büdös semmi közepén, hogy egészen konkrét legyek.

Az első 3G-s telefon 2001 októberében jelent meg Japánban, a második a Dél-Koreai start volt 2002. elején. Az első európai kereskedelmi hálózatot a Telenor indította 2001. decemberében, 3G-kompatibilis készülék azonban nem volt a társaság kínálatában. Nálunk 2005. augusztusában indult a 3G a T-Mobile hálózatában, októberben kapcsolódott be a Pannon, decemberben a Vodafone. Jelenleg közel egymillió hazai előfizető van.

Útépítés van a település közepén, bontják a 4-es főútat, csak egy sáv járható és jó érzékkel körülbelül tízpercenként váltanak a Nyíregyháza felől és a Nyíregyháza felé tartó autók között. Aggasztóan hosszú kocsisor várakozik, éppen ezért egy váratlan kormánymozdulattal lefordultam a benzinkút után és megmértem a sávszélességet. A "több bit, mint autó"-kormányprogram jegyében bőven találtam 3G-t, de a szolgáltatók láthatóan nem ugyanazzal a bőkezűséggel osztják a sávszélességet:

Győrben a legegyszerűbb taktikát választotta a mérési helyszín kijelölésére: amint megláttam egy panelházat úgy döntöttem, hogy ez már a város, és bekanyarodtam az első útba eső épületnél. Így keveredtem Bogi fagyizójához, ahol ismét a Vodafone okozott meglepetést, kétszeresen ráverve a Pannonra, és a T-Mobile is messze alulmaradt a küzdelemben.

Elértük a túra legkeletibb pontját, mostantól délnek-délnyugatnak tartunk. De nemcsak a legkeletibb részhez értünk, hanem az eddigi leggyorsabbhoz is, a négyes út városi szakaszán ugyanis először sikerült átlépnünk a bűvös hét megabites sávszélességet: két évvel ezelőtti túránkon még Budapest belvárosában sem sikerült ilyen eredményt elérnünk. A nagyobb városokban tehát már országrésztől függetlenül jól lehet netezni, de könnyen lehet, hogy a következő mérési helyen újra csapdát állítok, és ott mérek, ahol az a szolgáltatóknak a legjobban fáj: egy faluban, vagy a nagy büdös semmi közepén.

Update: közben látom, hogy Balázs a viszontagságos kezdés után Tatabányán rögtön 8 megabit fölött kezdett, amivel be is előzött, a nyíregyházi 7 megabit tehát minden szempontból csak második a 3G-listán.

Negyed tank benzin elégetése után sikerült eljutni Tatabányára, és megmérni a három szolgáltató sebességét. Tévedtem a technikát illetően, nem sok kütyü kell egy ilyen túrára, hanem egy jó. Kiderült, hogy a Windows 7 összekeveri a drivereket, a Mac OS X viszont nem. De nem pazarlom a megabiteket, lássuk az eredményt, íme:

Megérkeztem Polgárra, összegezzük az eddigieket: a mostanival együtt öt mérést végzetme, megtettem 270 kilométert 2 óra 50 perc alatt, az átlagsebességem valamivel 100 kilométer per óra alatt alakul. Eddig körülbelül 54 kilométerenként mértem, az akkumulátorom kapacitása 65 százalék körül járt.

Mostanáig, Polgárban ugyanis beültem egy presszóba, ahol egy brutálisan erős fekete kávé mellett mértem a megabiteket. A háttérben megy a játékgépezés, a gamer épp 1100 forint nyerésben van, én meg kezdem érteni, miért próbált a személyzet olyan kitartóan rábeszélni a tejszínre, meg a cukorra. Viszont életemben először negyven százalékos borravalót adtam, kevesebbet ugyanis képtelenség volt százforintos kávéár mellett.

Hát kérem szépen, Polgáron a helyzet a következő: a T-Mobile szépen működik, a Telenor csak szenved, míg a Vodafone még térerőt sem talál idebent.

Nyugaton a helyzet változott, egy gépcsere után már mindhárom modem üzemképes, így végre az ország másik feléből is kapunk adatsorokat. Mostantól megkettőzött erővel tájékoztatjuk a lakosságot az esetleges sávszélességekről.

A harmadik generációs mobilhálózat fejlesztése a kilencvenes évek elején kezdődött, de csak a végén kezdett a szabvány körvonalazódni. A szolgáltatás új hálózat kiépítését igényelte, cserébe jóval nagyobb sávszélességet tett lehetővé, mint a netezésre alig alkalmas 2G. A technológiát folyamatosan fejlesztették, a sávszélesség megállás nélkül nőtt előbb 3,6 megabitre, majd jött a 7,2 és a 14,4 megabit. Jelenleg 21 megabitnél járunk, ami a 3G felső határának tűnik (elvileg 42 megabit körül van a korlát), ezt a sávszélességet itthon a Vodafone és a T-Mobile hálózatában találjuk meg.

Miskolcon alig néhány kilométerre az egyetemtől mértem, és nem ájultam el annyira az adatátviteli sebességtől, mint szerettem volna. Abban bíztam, hogy Budapest után először itt sikerül megközelítenem a hét megabites letöltési sebességet, ami sok helyen az országos maximumot jelenti (elvétve találunk ennél jobb adótornyokat), de meg kellett elégednünk ennek az értéknek a felével. Azért nincs rossz dolga Miskolcnak, de méréseink során csak a 2010-es kötelezőt tapasztaltuk.

Elhagyom Miskolcot, nem mondom meg, hova megyek innen, mert még a végén feltekerik a szolgáltatók az INTERNETET azon a településen.

Megszakítjuk kelet felé tartó utunkat, hogy beszámoljunk a nyugati végen tapasztalható működési nehézségekről. Információink szerint az illesztőprogramok úgy összegabalyodtak Balázs gépén, mintha egybegyúrtunk volna egy marék spagettit két zsák cérnával, és néhány fülhallgatókábellel.

Mivel nincs esély arra, hogy ilyen körülmények közt folytatni tudja útját, sőt, az ország legjobb szakértői szerint a két Huawei-modem akkor is összeakadna, ha egy szűz Windows 7-es gépen próbálkozna újra, a nyugati csapat visszatér a fővárosba, és beszerez egy Macintosht, ami a keleti csapat szerint egyszerűen odavan az illesztőprogramokért.

Miskolc felé tartva mi csak kacagunk ezeken a problémákon.

Ismét emberlakta településen vagyunk, a táblák szerint egyenesen Füzesabony Centrumban, ennek megfelelően mintha a nyakunkba öntötték volna az adatforgalmat. A Telenor összekapta magát, és rögtön kivágott egy magas 5 megabitet, a T-Mobile hisztérikus ámokfutásba kezdett, és a Vodafone-ban sem kellett csalódnunk.

Az oké, hogy városokban jó a mobilnet, de mi a helyzet a Rekettyés pihenőhellyel Hatvan és Füzesabony között? Hogy megvizsgáljuk, milyen a magyar mobilnet a lakott területeken kívül, időnként váratlanul megállunk, és a leglehetetlenebb helyeken is megmérjük a 3G-t.

Az első állomáson kiderült, miért baj, hogy a Vodafone annak idején nem vezette be a 2G és a 3G közti EDGE-et, a szolgáltató sávszélessége ennek megfelelően a legalacsonyabb, de a T-Mobile-tól sem kaptunk sokkot. A Telenor hozza egyedül a használható minimumot.

A nyugati végek átmenetileg elestek, mert Balázs Windows 7-tel szerelt gépén összeakadtak az illesztőprogramok, így előbb egy, majd rögtön két mobilnet is felmondta a szolgálatot. A kelet felé tartó Mac ellenben élvezi a három modem társaságát és arra kér, hogy ha egy mód van rá, dugjak bele még egyet.

A nyugati csapat jelenleg az egyetlen megmaradt telenoros modemet használva folytat küzdelmet a saját gépével, egyre merülő akkumulátorral, a mobilszolgáltatók legjobb mérnökeinek telefonos segítségét igénybe véve. Rövidesen úrrá lesz a bajokon, addig is hallgassunk egy kis dzsesszt!