Ez a telefon nem ér ennyi pénzt

A londoni bemutató után írt cikkem címében azt kérdeztem, hogy vajon az LG tényleg összerakta-e az év telefonját, míg a Samsung, az Apple és a kínai cégek egymással voltak elfoglalva. A cikk végül a címbe szánt kérdőjel nélkül ment ki, így állítás lett a dologból, vagyis eggyel több okom volt a premier után alaposabban megnyomkodni alaposabban is az LG legújabb zászlóshajóját, a G4-et.

Nagyjából egy hétig használhattam a telefont, és főleg három dologra voltam kíváncsi: a kamerára, az általános teljesítményre, és az akkumulátor üzemidejére. A legnagyobb PR-hátszelet az új, 16 megapixeles, extra fényerős (f1.8-es) kamera kapta, kezdjük most is azzal.  

Azért a fotógépet még ne dobja el

A bemutató után már egyszer leírtam, miért jó, ha egy kamera f1.8-as lencsesort kap az érzékelő elé, most csak röviden összefoglalom. A kamera nagyobb fényerejű lesz, vagyis rosszabb fényviszonyok között is képes lesz világos, nem szemcsés vagy bemozdult képeket lőni. Egy kevésbé fényerős kamerával is lehet rosszul megvilágított helyen, például a nappalinkban fotózni, de akkor jönnek az ismerős dolgok: a bemozduló szereplők, illetve a nyomtatóból sárgás árnyalattal, felszemcsésedett minőségben kicsúszó képek. Az f1.8 erre lehet megoldás, és tény: a G4 néha egészen meglepő dolgokra képes még a lehető legrosszabb körülmények között is, például amikor a gyerekeket fotóznánk a szobában.

Azért csodára nem kell számítani. A gyerekes-szobás fotóknál még mindig több múlik a gyerek izgágaságán, mint a telefon kameráján: tíz képből nagyjából három-négy az, ami használható lesz. Kicsit javíthatunk az arányon, ha a fényképezőgépet automatikusból kézi vezérlésre kapcsoljuk. Ilyenkor szinte mindent állíthatunk, amit egy hagyományos fotógépen is: ISO-értéket, zársebességet, fehéregyensúlyt, de még a fókuszt is. Androidos vagy Apple-telefonokon nem megszokott, hogy ilyen lehetőségeket kapjunk, egyes Nokiákon voltak utoljára ilyenek. A profizmus képét erősíti a tény, hogy a képeket akár RAW formátumban is elmenthetjük, ami az utófeldolgozásnál jöhet jól.

Azonban ezek mind olyan dolgok, amiket egy hétköznapi felhasználó nem nagyon fog, sőt, nem tud majd kihasználni. A kézi vezérlés például még akkor sem megy gyorsan, ha tudjuk, hogy a kívánt hatás eléréséhez a záridőn vagy az ISO-n kell épp állítani, és mire a manuálfókuszt is belőjük, majdnem biztosan elszalasztjuk azt a mozzanatot, amit épp le szerettünk volna fotózni. Az is kiderült, hogy bár az LG G4-gyel egészen jó minőségű felvételeket lehet készíteni, még mindig nem közelítjük meg egy tükörreflexes gép lehetőségeit, hiába próbálják ezt a körítés cicomázásával elhitetni velünk a gyártók.

Nyilván nagyon nem ugyanaz a kategória, de azért kipróbáltuk, mennyivel tud többet egy automata módban hagyott Nikon D3300 egy f1.8-as objektívvel. Nos, a tükörreflexes gyártók megnyugodhatnak, a telefonba szerelt objektívek még mindig jó néhány lépcsővel le vannak maradva. Mielőtt valaki azzal jönne, hogy de egy igazi fényképezőgép jóval drágább is, leírom: tudjuk, hogy a kontrollként használt objektív önmagában majdnem annyiba kerül, mint a telefon, viszont fontosnak tartom leírni, hogy nagyjából annyival jobb képeket is lő, főleg félhomályban. Vagyis ha rossz körülmények között akarunk profi képeket, még mindig céleszközt, vagyis fotógépet kell használnunk.

Viszont ha egyszer kiszabadulunk a napsütésbe, a G4 brillírozni kezd. A lézeres autofókusz tényleg gyors, a 16 megapixeles képek pedig hozzák a konkurencia csúcsmodelljeinek szintjét, gyereket, macskát, virágot, tájképet, bármit lehet fotózni, és mind baromi jól néz ki. Ráadásul itt a manuális móddal is nekiállhatunk játszani, fotózhatunk csíkot húzó féklámpákat, talán még csillagsávokat is, de ezt sajnos még nem tudtam kipróbálni, mert folyamatosan felhős volt az idő a héten.

Nem a leggyorsabb, de ezt jól titkolja

A második, amit egy félórás bemutató alatt nem lehet letesztelni, az az, hogy mennyire gyors, mennyire jól használható a telefon a hétköznapokban. A  benchmark-programok szerint a G4 az egyik legerősebb készülék ma a piacon (amit persze valójában úgy kell érteni, hogy van vagy egy tucat erősebb, de azért ez a telefon is a felső ligában focizik). Ez igazából azonban nem jelent semmit, egy telefon valós erejét mindig csak szubjektíven lehet megítélni: nem az érdekel, hogy laborkörülmények között hogy teljesít, hanem az, hogy engem hogy bír.

Mit szól ahhoz, ha a Waze futtatása közben, a pirosnál állva gyorsan meg akarom nézni a leveleimet? Meddig tart megnyitni egy instagramos linket Twitterből? Mennyi idő alatt indul el rajta a Puzzle Quest 2? Mennyire akasztja meg a Messenger? Nos, a G4 nagyon jól vizsgázott az elmúlt héten. Működése folyamatos, az appok között gyorsan, akadozás nélkül vált, és igazából melegedni csak tényleg tartós igénybevétel és hosszabb idejű kézben tartás után kezd. Érdekesség, hogy a G4-ben lévő processzor elméletileg gyengébb, mint a cég másik érdekes készülékében, a G Flex2-ben lévő, de ott pont a melegedés miatt ezt az erőfölényt tartósan nem lehet kihasználni a szakértők szerint.

Persze az csak hosszabb távon derülne ki, hogy a G4 mondjuk fél év után hogy bírja a strapát, hiszen egy hétig bármelyik készülék tud úgy tenni, mintha használható lenne. Jó jel viszont, hogy nyoma sincs akadozásnak vagy lassulásnak, pedig ha minden igaz, a tesztkészüléken még nem is a végleges szoftverváltozat fut. A telefon amúgy 5.1-es Android operációs rendszerrel érkezik, az igazi különbséget az LG saját felhasználóifelület-értelmezése jelenti.

Főleg a Samsung-modellekhez képest üdítő az, hogy az LG nem akar mindent ránk tukmálni, nagyon kevés sajátmárkás alkalmazás van a G4-en, ráadásul azok valóban használhatók. A Smart Bulletin nevű asszisztensben találunk meg mindent, ami fontos lehet, de a lehetőségek, például az LG tévékkel nevetségesen egyszerűen összeköthető távirányító, vagy a lépés- és aktivitásszámlálóval ellátott LG Health önmagukban is elérhetők. Az egész felület megmaradt annak a kellemesen spártai társnak, aki nem akarja folyton bizonyítani, hogy márpedig nem lehet nélküle élni.

Pedig a kijelzőre amúgy férne a flat dizájnnál több is, de szerencsére az LG fejlesztői nem csábultak el. Elég volt nekik az, hogy a valamelyest, de tényleg csak finom utalásnak ható mértékben hajlított telefon kijelzője szép színeket és jó minőséget ad, nem rontották el azzal, hogy a 2560x1440-es IPS-panelt pincétől a padlásig telepakoltak volna hülyeségekkel.

3000 mAh is lehet kevés

A készüléknek két komoly hibája van. Az egyik az üzemidő, ami rögtön más megvilágításba helyezi a cserélhető akkumulátort, mint lehetőséget. Érdemes felkészülni arra, hogy a telefon nem nagyon bírja ki egy napig, ha van legalább egy alkalmazás, amit az átlagnál sűrűbben használunk, de mondjuk egy 40 perces Waze-Spotify párosítás naponta kétszer, egy hosszabb cset és némi játék a vécén, és máris nem lefekvéskor kell a töltőre dugni a telefont, hanem már délután. Viszont energiatakarékos módba kapcsolva egészen megdöbbentő időtávokat húzhatunk ki 4-5 százalékos töltöttség mellett is.

A másik hiba, hogy bár az LG G4 nem tud többet, mint a konkurensei, árban nagyjából ugyanott lesz, 200 ezer forint környékén. Amikor korábban azt írtam, hogy ez lehet az év legjobb telefonja, még úgy tudtam, hogy az ára a jóval erősebb processzorral szerelt S6 (és S6 Edge, vagy a 64 gigabájtos iPhone 6 és Iphone 6 Plus) alatt marad majd. Ehhez képest most úgy tűnik, hogy nagyjából ugyanannyiért kaphatunk egy kártyafüggetlen készüléket, és a szolgáltatók sem adják majd sokkal olcsóbban.

Így viszont már nem látszik annyira pozitívnak az a tény, hogy az LG biztonsági játékkal, igazi újítás nélkül dobta piacra a legjobb telefonját. A bőr hátlapot nem szívesen sorolnám a fontos újdonságok közé (főleg azért nem, mert a túl vékony bőrborítás miatt még műanyagszerűnek is mondhatnánk a tapintást), az f1.8-as kamera pedig nem sokkal jobb a gyakorlatban, mint a Samsung f1.9-ese, vagy épp az Apple f2.2-ese.

A G4 ereje pont az lehetne, hogy alternatívát nyújt az egymás kergetésébe belefeledkezett Apple és Samsung mellett, ráadásul úgy, hogy a készülék csak a specifikáció számaiban tud kevesebbet, cserébe viszont nem kell megfizetnünk a csúcstelefonságot. Jelen pillanatban az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár legszívesebben mindenkinek azt javasolnám, hogy ha épp új telefont akar, mindenképpen G4-et vegyen, valójában azt mondom, hogy várjunk kicsit. Vagy épp azt, hogy ha G3-a van, ne is cserélje le, hamarosan arra is kijön az 5.1-es Android, és az sem lesz sokkal rosszabb. A tanulság az, hogy még a legjobb telefonért sem szabad többet fizetni, mint amennyit ér, márpedig ez a telefon sem ér többet a bűvös 200 ezer forintnál.