Elejtettük, megtapostuk, leöntöttük – a Szigeten teszteltük a Nokia strapabíró telefonját

Bár a strapabíró telefonok létezése nem új keletű dolog, a Nokia valamiért 2021-ben érezte úgy, hogy ők is piacra dobják első ilyen telefonjukat, ezzel beszállva az egyébként nem túl népszerű, de egy bizonyos réteg által kifejezetten keresett, mindent túlélő mobilok bizniszébe. Ezen kategória legnépszerűbb modelljei talán a Samsung gondozása alatt lévő Xcover, illetve S Active széria tagjai, utóbbiból azonban 2017 óta nem jelent meg újabb modell, és bár az Xcover 5 egy viszonylag friss készülék, érdemes szétnézni még a termékpalettán.

Olyan márkák készülékeivel találkozhatunk itt ugyanis, mint a Dodgee, a CAT vagy a Moto, melyek mind-mind remek telefonok a maguk kategóriájában, ebben a cikkben azonban az új kihívót, a Nokia XR20-asát fogjuk megnézni, a mobilt ugyanis kivittük a Sziget fesztivál első napjára, ahol egészen durva stressztesztnek vetettük alá – de mindezek előtt nézzük meg az alapokat, hogy kicsit részletesebb képet kaphassunk a mobilról.

Az XR20 egy igazi túlélőtelefon, ebből kiindulva egy méretes külső és egy vélhetően polikarbonát- és alumíniumrészekből álló borítás jellemzi, mely egy a megszokottól viszonylag eltérő, négyzet alakú dobozban érkezik. Ebben természetesen magát a mobilt, a papírmunkát, a SIM-tűt és az USB-C-töltőkábelt találjuk – adapter nincs, méghozzá környezetvédelmi okokból, legalábbis a Nokia szerint, bár ezen a gondolati síkon továbbhaladva sokkal egyszerűbb lett volna a doboz méretén csökkenteni, az így ugyanis most pontosan két telefonénak felel meg. Azonban ha ez nem is, az induláskor bruttó 230 ezer forintos, egy évvel később pedig 210 ezer forintos ajánlott fogyasztói ár mindenképp indokolttá tette volna az adapter meglétét.

Átlagon felüli külső

Mint említettük, a Nokia készüléke polikarbonát-borítással operál, melyet a két oldalsó élnél alumínium vált fel, így a mobil fogása meglepően kényelmes, még gigászi, 171,6 × 81,5 × 10,6 mm-es mérete ellenére is. Márkajelzést két helyen, a jobb oldalsó él alján és a hátlapon találunk, mely egyébként egy kellemesen recézett mintázatot kapott. Itt találjuk továbbá a dupla kamerás és tripla vakus kameraszigetet is – ennek képességeiről azonban majd később.

Az oldalsó élek meglehetősen zsúfoltak, szó szerint mindenhová került valamilyen gomb vagy port: jobb oldalon találjuk a hangerő-szabályozó, valamint a ki- és bekapcsológombot; alul az egyik hangszórót, az USB-C-portot, a mikrofont és a jackcsatlakozót; bal oldalon a Google Asszisztens gombot, mely nem átprogramozható, cserébe legalább kikapcsolható; felül pedig a pirosra színezett vészhelyzetgombot és a SIM-tálcát. Előbbi alapjáraton ugyanúgy funkcionál, mint a ki- és bekapcsológomb, hosszan lenyomva azt azonban aktiválhatjuk az SOS-módot, mely – ha előzetesen beállítottuk – már a záróképernyőn kijelzi az érkező segítség számára a fontosabb adatainkat, például a nevünket, a vércsoportunkat vagy a különböző allergiáinkat.

Az IPS-kijelző 6,67 hüvelykre duzzadt, ami a strapatelefonok kategóriájában is nagynak számít, ehhez pedig Full HD felbontás is járt, mely egy meglehetősen örömmel látott újdonság, a többi ilyen mobil ugyanis megragad a HD-felbontásnál. A panelről nem lehet szuperlatívuszokban beszélni, hiszen egy teljesen átlagos kijelzőről beszélünk, és valljuk is be, aki strapamobilok után érdeklődik, nem az OLED-technológia és a 120 Hz-es képfrissítési képesség nyújtotta előnyökre lesz kíváncsi – az 550 nites maximális fényerő azonban már felkeltheti a figyelmét.

Átlagon aluli belső

Az eddig leírtak alapján a Nokia mobilja toronymagasan vezet a strapamobilok képzeletbeli versenyében, a belsőt szemügyre véve azonban csúfos hiányosságokkal találkozhatunk, melyek a ma már bruttó 210 ezer forintos ár fényében egészen vérlázítók. Chipnek a Qualcomm 8 nm-es Snapdragon 480-as lapkáját kapjuk, mely bár 5G-képes, ezenfelül túl sok jó nem mondható el róla, hiszen az tulajdonképpen a belépőszintet képviseli. Ez a chip ketyeg egyébként a Nokia X10-es és X20-as mobiljaiban is, azok fogyasztói ára azonban éppenséggel előbbinél csak 90 ezer, míg utóbbinál 110 ezer forint körül alakul.

Kamerák tekintetében két szenzort kapunk, egy 48 megapixeles (f/1.8) főszenzort és egy 13 megapixeles (F/2.4, 123°), ultraszéles látószögű lencsét. Előbbivel közepesen jó fényviszonyok mellett már meglepően jó képek készíthetők, a főszenzorral lőtt fotók részletgazdagok, és a dinamikatartomány is rendben van, az ultraszéles kamera képességeivel kapcsolatban azonban már vannak kivetnivalók. Az ezzel készült képeken már látványosan kevesebb részlet jelenik meg, a képek széle pedig rendre elhomályosodik. Az előlapi szelfikamera mindössze 8 megapixeles (f/2.0), és ugyan a vele készült képek hozzák a kötelezőt, átlagon felüli minőségre fölösleges számítani.

Az akkumulátor 4630 mAh-s, ami az előbbiekkel szemben már átlagosnak mondható, normál használat mellett 1-1,5 napot húzhatunk ki a mobillal, ha azonban kicsit jobban igénybe vesszük, a nap végére már biztosan keresnünk kell egy töltőt – mindezek fényében pedig joggal merülhet fel a kérdés, hogy a hasonló képességekkel megáldott X10-hez és X20-hoz képest megér-e 100 ezer forint pluszt a strapabíró külső. Ezt próbáltuk kideríteni.

A nagy stresszteszt

Mit ér ugyanis egy kis túlzásokkal mindent túlélő telefonról készült teszt, ha a mobilt nem próbáljuk ki valós környezetben? Nos, semmit, így hát fogtuk az XR20-ast, és kivittük a Sziget fesztivál első napjára, hogy ott kínozzuk meg, ahol csak tudjuk. A stressztesztet két részre bontottuk: ütésállóságra, valamint por- és vízállóságra, előbbiből pedig „szerencsére” temérdeknyi állt rendelkezésünkre, a Hajógyári-sziget ugyanis csúnyán megsínylette a szárazságot, így azt jelenleg szinte mindenhol elárasztja a por.

A Nokia mobilja ütésállóság tekintetében a MIL-STD-810H katonai minősítésű szabványt szerezte meg, mely szerint 1,8 méterről bármikor leejthetjük, nem lenne szabad, hogy baja essen, a valóság pedig az, hogy ez az utolsó betűig igaz. Sem az esések, sem pedig a rálépések nem tudtak kárt tenni a készülékben, sőt még annak vázában és kijelzőjében sem, mely utóbbit egyébként a Corning Gorilla Glass Victus védi.

Az IP68-as por- és vízállóságára sem lehet panasz, a Sziget portengerében ugyanis jócskán megfürdettük a mobilt, melyet ezek után egy kis vizes fürdővel mostunk le, meglepetésünkre a készülék pedig remekül állta a sarat, kis száradási idő után úgy tudtuk használni az XR20-ast, mintha néhány perccel ezelőtt még nem a poklok poklán ment volna keresztül. A szabvány tekintetében egyébként 1,5 méter mélységig akár egy órán keresztül is vízálló tud maradni a mobil, így nem csupán az eső és a véletlenül ráboruló italok ellen nyújt védelmet, hanem az sem jelent problémát, ha esetleg belecsúszna egy medencébe.

A strapabíróság tehát tízből tízes, belátásunk szerint ez azonban még mindig nem indokolja az elképesztően magas árat, hiszen hasonló tulajdonságokkal felvértezett mobilokat már pontosan feleennyiért is be lehet szerezni. Ugyan az Android 12 és a három évig garantált szoftver, valamint a négy évig garantált biztonsági frissítések némileg szépítenek a helyzeten, a Nokia XR20 csak egy erősebb processzorral, jobb kamerákkal és legalább kétnapos üzemidővel lett volna remek ajánlat, ezekből azonban jóformán semmit sem kapunk meg.