Összevertem egy hadseregnyi klónt, hogy megmentsem a Földet

27500380 1732019166841112 8275164020979758400 o?oh=a7b63b705ad73
2018.02.05. 20:11 Módosítva: 2018-02-05 20:26:33

Azt hiszem, nem a legszerencsésebb ezzel kezdeni egy Dragon Ball-játékról szóló cikket, de jobb előbb túlesni a nehezén: néhány véletlenül elkapott epizódon kívül soha nem néztem Dragon Ballt. Ez eddig nem is nagyon zavart, de úgy éreztem, hogy nem lenne hiteles a cikk, ha nem néznék legalább egy kicsit utána, úgyhogy megkértem egy, a témában jártas ismerősömet, hogy foglalja össze röviden, hogy miről szól ez az egész.

Két és fél óra után még a történet felénél sem tartott, ennek fényében pedig kicsit féltem attól, hogy az égvilágon semmit nem fogok érteni a játék sztorijából és karaktereiből, de mint később kiderült, aggodalomra semmi ok, ugyanis a Dragon Ball atyja, Torijama Akira érdekes és jól követhető történetet rakott össze a játékhoz, amihez nem is feltétlenül szükséges az univerzum ismerete. Persze mindez kevés lenne, ha maga a játék nem lenne jó, de szerencsére ezzel sincs gond, sőt.

Azt már a tavalyi Tokyo Game Show alatt is megírtuk, hogy a Dragon Ball Fighter Z 

  • baromi jól néz ki és
  • az örömjátékra helyezi a hangsúlyt,

így kíváncsian vártam, hogy végül mit tudott belőle kihozni a BlazBlue és a Guilty Gear játékokról ismert Arc System Works, több mint 40 óra játék után pedig magabiztosan állíthatom, hogy lényegében mindent. Az persze borítékolható volt, hogy egy ilyen múlttal rendelkező stúdió kezei közül nem fog rossz játék kikerülni, de

A DRAGON BALL FIGHTER Z TÉNYLEG MINDEN VÁRAKOZÁST FELÜLMÚLT. 

Kameeeeeee-

Alapvetően a jól bejáratott sémát követi a játék, azaz van benne sztori, lehet gépi és valódi ellenfeleket gyepálni, lehet kombókat gyakorolni, meg persze leülhetünk a kanapéra a haverokkal és eldönthetjük, hogy ki a verekedős játékok igazi királya. 

A játék menüje ugyanakkor teljesen eltér a megszokottól, unalmas le-föl lépkedés helyett egy nagy tér van, ahova minden játékos a Dragon Ball univerzum valamelyik miniatürizált szereplőjével tud bemenni, a különféle menüpontokat pedig szintén ilyen kis emberkék képviselik. A többi játékossal egyébként lehet beszélgetni is előre megadott mondatok, illetve a karaktereket ábrázoló képek segítségével, de őszintén szólva nem nagyon láttam, hogy ez bárkit is érdekelne, pedig előzetesen nagyon promózták ezt a rendszert.

A menü tehát tök jópofa, annyi vele a baj, hogy nagyjából 15 perc után megunja az ember a szaladgálást, de szerencsére lehet teleportálni a különböző menüpontokat szimbolizáló emberkék között, amivel jelentősen lerövidül az ezzel eltöltött idő.

A harcok után kapunk pénzt is, amit szintén itt lehet elkölteni, ezekből kaphat az ember új képeket, új színeket a karakterekre, de akár új miniatűr karaktert is, amivel menőzhet majd a lobbiban. A mai trendekkel szembemenve szerencsére semmiféle mikrotranzakció nincs, mindent játékkal kell megszerezni.

-hameeeeeeeeee-

Egy verekedős játékban az első és legfontosabb rész mindig a játékmenet, ezen a téren pedig nem lehet ok panaszra sem a veteránok, sem a klasszikus button masherek részéről, a fejlesztők ugyanis szinte tökéletesen eltalálták az egyensúlyt a komplexitás és a szórakoztatás között.

Alapvetően négyféle input létezik, a gyenge, a közepes és az erős támadás, valamint a speciális támadás, aminél a karakterünk jellemzően energianyalábokat lövöldöz az ellenfelünkre. Az egészben az a pláne, hogy ezeket semmilyen módon nem szükséges kombózni ahhoz, hogy látványos mozdulatsorokat hajtsunk végre, vagyis

a gombok bármelyikét nyomkodhatjuk orrvérzésig, avatatlan szem számára úgy fog tűnni, hogy értünk a játékhoz.

Ha emellé még megtanuljuk a super kombókat is (körülbelül mint a Street Fighter ultra és super kombói), akkor már tényleg elképesztően menő dolgokat tudunk majd csinálni, a játék pedig mindent megtesz azért, hogy menőnek is érezzük magunkat. Ha például egy ilyennel ütjük ki az ellenfelünket, akkor ahhoz plusz videó is jár, amin megnézhetjük, hogy a karakterünk éppen most lőtt ki a világűrbe egy hatalmas energiacsóvát, vagy robbantotta fel a fél bolygót:

Éppen emiatt tök jól működik partijátéknak is a Dragon Ball Fighter Z, mert nulla tudással is le lehet elé ülni, nyomkodni a gombokat és hűházni, hogy milyen jól néz ki mindez. Itt jön be ugyanakkor a következő csavar, mert az egyszerű külső meglepően komplex belsőt takar. Ahhoz, hogy tényleg jók legyünk benne, itt is rengeteg dologra kell odafigyelni, a védekezéstől kezdve az egyes karakterek különleges képességeinek irányáig. Ráadásul háromfős csapatokkal harcolunk, így azt is menedzselni kell, hogy az éppen pályán kívül levő karaktereinket mikor és hogyan szeretnénk pályára hozni. 

Ezektől még mindig nem lesz olyan bonyolult a játék, mint mondjuk a Street Fighter, viszont cserébe tényleg sokkal jobban érezzük majd magunkat közben, mert nem kell tökéletesen betanulni egy 30 gombból álló mozdulatsort ahhoz, hogy animébe illő dolgok történjenek a képernyőn. Az sem utolsó szempont egyébként, hogy itt, ellentétben mondjuk a Tekkennel, alapvetően minden karakter ugyanúgy működik a speciális támadásokat leszámítva, tehát ha eggyel megtanultunk játszani, akkor a többivel sem leszünk teljesen elveszve.

-haaaaaaaaaa!

A legtöbb verekedős játék legnagyobb hibája persze általában nem az, hogy nem jó velük játszani, hanem az, hogy hamar elfogy a tartalom, így néhány hónap után már csak a fanatikus keménymag marad meg, akik fél perc alatt elintéznek mindenkit az online módokban, mást meg nem nagyon lehet csinálni.

Itt valószínűleg ettől sem kell tartani majd, csak a sztorival ugyanis legalább 20 órát el lehet szöszölni, de ha valaki minden interakcióra kíváncsi, és a nehezebb módot is ki akarja pucolni, az jó eséllyel ennek a kétszeresét fogja eltölteni csak ott. A történet nem váltja meg a világot, de ezt azért valószínűleg senki nem is várta a Dragon Balltól, cserébe viszont kellően érdekes és szórakoztató, a karakterek hűek önmagukhoz és még azt is tökéletesen sikerült megmagyarázni, hogy miért a játékos játszik velük, és miért kell egy csomó klónt legyőzni ahhoz, hogy eljussunk az egyes történetívek végére. Nem akarok spoilerezni, de szerintem

ennyire jól nagyon ritkán van megmagyarázva a játékos szerepe.

Torijama Akira, a Dragon Ball írója egy teljesen új, Android 21 névre hallgató karaktert is megálmodott, a játék története pedig a Dragon Ball Z eseményei után zajlik, így az anime/manga rajongói lényegében kaptak egy három fejezetből álló, teljesen új szálat, ahol csak az átvezető videók majdnem öt órát tesznek ki, ha pedig valaki jól játszik, akkor a harcok is teljesen olyanok lesznek, mint egy animében. Emellé ráadásul a játék teljes angol és japán szinkront kapott a szereplők eredeti szinkronszínészeivel, ami tényleg elképesztő, főleg ha megnézzük, hogy mennyit beszélnek a karakterek nemcsak a sztori alatt, hanem a meccsek közben is.

Összességében mind a Dragon Ball, mind a verekedős játékok rajongói örülhetnek, a Dragon Ball Fighter Z nagyszerű játék lett, amivel élmény játszani és hosszú időre leköti az embert. A játékban jelenleg elérhető 24 karakter mellé pedig később DLC formájában további 8 érkezik majd, szóval attól sem kell tartani, hogy a szereplők hiánya miatt unjuk meg az egészet. Nagyon úgy néz ki tehát, hogy a Bandai Namco újabb verekedős játékot röpített a műfaj élvonalába, ilyen szórakoztató bunyókat ugyanis már tényleg rég láttunk.