Az új Harry Potter játék túllépett a Pokémon Go árnyékán

Kicsivel kevesebb, mint három év telt el azóta, hogy a Niantic és a Nintendo közösen piacra dobták a Pokémon Gót, ami addig sosem látott tömeghisztériával robbant be a köztudatba. A játék öt óra alatt lett a legnépszerűbb okostelefonos alkalmazás az USA-ban, a Nintendo részvényei szárnyalásba kezdtek, és az őrület az egész 2016-os nyárra rányomta a bélyegét.

Azóta persze sok víz lefolyt már a Dunán, de a jelenség utórengései a mai napig érezhetőek:

• tavaly két elég erős franchise, a Jurassic Park és a Walking Dead is kiadta a saját kiterjesztett valóságos játékát,
• az évek során több szempontból is kipofozott, és játszhatóbbá tett Pokémon Góval a mai napig játszanak emberek, nem is kevesen,
• a Niantic pedig menet közben bejelentette, hogy a szintén hatalmas rajongótáborral rendelkező Harry Potter-szériát is elhozzák a kiterjesztett valóságba.

Ebből lett végül a Harry Potter: Wizards Unite, ami múlt hét végén jelent meg az USA-ban és Nagy-Britanniában, aztán rekordgyorsasággal ért el Európába, így Magyarországra is. A Wizards Unite elsőre béna másolatnak tűnik, de csomó szempontból már most sokkal jobb a Pokémon Gónál, kis csiszolással pedig olyan játék lehet belőle, amilyen a nagy előd sose volt.

Yer a wizard, Harry!

Huszonhárom évesen pont abba a generációba tartozom, ami még éppen átélte a Pokémon-játékok fénykorát, de ezzel együtt tuti, hogy ez közel sem mozgat meg annyira, mint a Harry Potter-sorozat. A hét könyv, a filmek és a játékok (na jó, a játékok nem, mert néhány kivétellel mindegyik gyalázatosan rossz volt) meghatározó élményei voltak a gyerekkoromnak, és még pár tízmillió ember így van ezzel világszerte. Ezt az se tudta lenullázni, hogy Rowling ámokfutásai miatt ma már elég nehéz komolyan venni a szériát. A Harry Potter és az elátkozott gyermek például annyira gagyi volt, hogy mostanra már újra se merem olvasni a könyveket, a karakterek nemi identitásáról és rasszáról szóló tweeteket meg inkább el se kezdjük boncolgatni. A fényt a sötétben számomra a Legendás állatok és megfigyelésük jelenti, amit ugyan sokan nem szeretnek, de szerintem minden hibája ellenére remekül építi fel a Hogwartson kívüli univerzumot, és enged bepillantást olyan dolgokba, amiket korábban nem igazán láthattunk.

Ezt azért is fontos kiemelni, mert a Wizards Unite leginkább ehhez hasonlítható módon áll neki a varázsvilág kiterjesztésének:

• előszed egy csomó ismert karaktert (többek közt Harryt, Hermionét és McGalagonyt is, de Rontól elkezdve Pitonon át egészen Voldemortig rengetegen feltűnnek itt-ott),
• bemutat egy új, eredeti karaktert a Mágiaügyi Minisztériumnál dolgozó Constance Pickering személyében, aki a játék sztorija alapján a Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvény megvédésére létrehozott különítményt vezeti,
• és persze ebből következően bemutat egy új sztorit is, amiben egy csomó véletlenszerűen el- és feltűnő mágikus dolog játssza a főszerepet.

A történet maga hatalmas újítás a Pokémon Góhoz képest, de négy napnyi játék után egyelőre annyit tudok csak elmondani róla, hogy leginkább egy zavaros fan fictionnek tűnik. Nagyjából az az alapállás, hogy a 2010-es években egy furcsa jelenség rázta meg a varázsvilágot, ami megbolygatta a tér-idő kontinuumot, és tárgyakat, embereket, sőt emlékeket szórt szét mindenfele. A gyanú szerint egy nagy hatalmú, Grim Fawley nevű varázsló miatt történt az egész, akinek rejtélyes módon eltűnt a nője, az egyre elkeseredettebben kutató Fawleynek pedig félresikerült egy varázslata. A többi majd vélhetően kiderül a játékban a párbeszédek és a véletlenszerűen megtalálható rejtélyek alapján, de az tuti, hogy nem pár nap lesz megtalálni minden vonatkozó cuccot. Ami amúgy nagy kár, mert egyébként egész érdekesnek tűnik a puzzle összerakása, az atmoszféra pedig elég jól el lett találva.

It's a kind of magic

A játékmenet szempontjából persze nem ez a fontos, hanem a mindenfelé megtalálható ún. Foundable-ök, amelyek mindegyikét egy Confoundable tartja őrzi/tartja fogságban, ezeket pedig különféle varázslatokkal lehet lefejteni a gazdájukról. Elsőre pont olyannak tűnik az egész, mint a Pokémonok fogdosása, és további hasonlóságot jelent, hogy az elkapott Foundable-ök egy Pokédexre hajazó nyilvántartásba kerülnek. És vannak a Pokéstopokra funkciójukban eléggé hasonlító fogadók is a játékban.

Ezen a ponton ugyanakkor nagyjából véget is érnek a hasonlóságok: az például máris hatalmas előrelépés, hogy nem ugyanazt a hajító mozdulatot kell ismételgetni folyamatosan, hanem

Túlgondolni persze nem kell, a varázslás abból áll, hogy a képernyőn kirajzolódó mintát kell felrajzolni az ujjunkkal, de ez még így is sokkal izgalmasabb, mint a Pokémon Go hasonló mechanikája. Szintén elég király, hogy

• itt a mindenféle alapanyagokat a térképen elszórva lehet megtalálni, amikből varázsitalokat kotyvaszthat az ember,
• az energiát adó fogadók mellett vannak üvegházak is, ahol növényeket lehet szerezni, sőt termeszteni is,
• az erődök pedig nagyjából egymilliószor érdekesebbek, mint a gymek voltak a Pokémon Góban.

Ezekről amúgy érdemes külön is beszélni, mert miattuk van az, hogy a játék az olyan, tudományos alapossággal addiktívra tervezett mobilos dungeon crawlerekkel is simán versenyre tud kelni, mint a Final Fantasy: Brave Exvius. A gymekkel ellentétben az erődöket egyedül is le lehet gyűrni, a szintek nehézségét kulcsoknak megfeleltethető kövekkel lehet módosítani, és vannak olyan cuccok is, amiket csak itt talál meg az ember. A csaták is sokkal jobbak, mint a Pokémon Góban, az ellenfélre előbb rá kell irányítani a pálcát, csak utána lehet felrajzolni a megfelelő varázslatot, az ellenfél körében pedig pajzsbűbájjal lehet csökkenteni a sebzést.

A játék másik kiemelkedő elemét a zsupszkulcsok jelentik: én alapvetően itt sem voltam oda az AR-funkciókért, rettentően hülyén néz ki, mikor az ember az utcán forog összevissza a telefonjával, és ez számomra a hangulatot is teljesen tönkrevágja. A zsupszkulcsoknál ugyanakkor valamiért mégis tökéletesen működik az egész. A Pokémon Go tojásaihoz hasonlóan ezeket is sétálással lehet aktiválni, ezt követően viszont a telefont feltartva 

Az egész marha hangulatos, még akkor is, ha a többi AR-bohóckodáshoz hasonlóan ezt se csinálnám olyan helyen, ahol bárki más látja. (Főleg miután a szerkesztőségben próbáltam ki először, és mindenki nagy örömére a saját asztalomon kellett átmásznom a teleportkapun.)

Persze nem minden fenékig tejfel, több hibája is van a játéknak, ezek többsége azonban valószínűleg inkább gyermekbetegségnek tudható be. Ilyen például az, hogy 

• Androidon valamilyen rejtélyes okból csak akkor lehet megnyitni a profilunkat, ha kikapcsoljuk a GPS-t,
• meg az, hogy a játék elég hektikusan érzékeli a sétálást, egyszer a villamosozást is annak veszi, máskor meg folyamatosan zaklat, hogy ne autózzak, amikor valójában sétálok,
• meg az, hogy ha le van zárva a képernyő, akkor a játék jellemzően semmit se érzékel, úgyhogy a zsupszkulcsok kinyitása egyáltalán nem egyszerű feladat.

Ezek mind simán javíthatónak tűnnek egy gyors patch-csel, az egyetlen komoly probléma igazából az, hogy a varázslatokhoz használt energia hiába tűnik soknak, egy nap alatt el lehet égetni a teljes tárat. Ez jelenleg magától nem töltődik újra, úgyhogy ha valakinek nincs a közelében fogadó, hozzá kell szoknia az utazgatáshoz, ha szeretne bármit csinálni a játékban. A küldetésekkel és egy-két fogadó beiktatásával ugyanakkor simán menedzselhető a napi játék, ha pedig valaki véletlenül egy fogadó mellett lakik, annak sose lesz problémája az energiával.

Pont emiatt hiába tűnik agresszívnak a mikrotranzakció a játékban, reálisan csak akkor kell a bankkártyájához nyúlnia az embernek, ha tényleg egy darab fogadó sincs a közelében, de mindenáron megállás nélkül játszani akar.

Több mint klón

Az első adatok alapján egyébként a játék jól kezdett, de a Pokémon Go számaitól azért elmaradt az első pár napon. A Tech Crunch cikke szerint a brit és az amerikai piacon 24 óra alatt 400 ezren töltötték le, és 300 ezer dollárt költöttek el benne a játékosok. Összehasonlításképp: három éve ugyanennyi idő alatt a Pokémon Go 1,6 milló dollárt hozott a konyhára. A toplista tetejére is csak 15 óra alatt ért fel az App Store-ban, míg az előd eleve ott nyitott, 24 órával később pedig már 7,5 millió letöltésnél járt.

Ez persze annyira nem meglepő, ezt a játékot ugyanis jóval kevesebben várták, és nem is volt akkora újdonság, mint a Pokémon Go annak idején, telefonon ráadásul több népszerű Harry Potteres játék is van már. A franchise ráadásul Ázsiában nem is olyan népszerű, így nehezen tudna versenyre kelni a Pokémonnal. Ennek ellenére az elemzők jóslatai szerint egy év alatt legalább 400 millió dolláros bevételt fog termelni, ami egyáltalán nem kis teljesítmény.

A Harry Potter: Wizards Unite persze nem a letöltési adatok és a bevételek miatt lesz igazán érdekes. A Niantic érezhetően tanult a hibáiból, ennek köszönhetően pedig olyasvalamit tettek le az asztalra, ami

Néhány gondolat, ami a cikkben nem fért el, de idekívánkozik:

• A profilkészítés egy igazi Potter-rajongónak maga a Kánaán. A varázspálcáknál minden fontos tulajdonságot ki lehet választani (és onnantól olyan is lesz a pálcánk), a házunktól függően változik az avatárunk színe, és különféle titulusokat is választhatunk magunknak.
• A játékban három karakterosztály van: a sebzést osztó auror, a támogató magizológus és a hibrid professzor. Ezek mindegyikének akkora fejlődési talentfája van, amire a keményvonalas World of Warcraft rajongók is felkapják a fejüket (és az itt megszerezhető bónuszok nagy része pont ugyanolyan felesleges is, mint a WoW-ban volt tizenpár éve).
• Tök hangulatos a játék zenéje, remekül idézi meg a Harry Potter-filmek hangulatát. A fenti videó alatt ugyanakkor véletlenül nem ez van, hanem a The Body tavalyi, I Have Fought Against It, But I Can't Any Longer című albumának egy részlete, ami annyira jól illett a halálfalókhoz, hogy nem volt szívem kicserélni.
• A térkép – és az igazából az egész kezelőfelület – nagyon jól össze van rakva, ha valaki szereti az univerzumot, az már csak emiatt is tutira élvezni fogja a játékot.