Kipróbálhatóvá vált a háborús játék, amin kiborult a fél világ

További Godmode cikkek

Fallúdzsa második ostroma egy olyan ütközet volt az amerikai tengerészgyalogosok és az iraki felkelők között, amelynek emléke még tisztán élhet a Tisztelt Olvasók fejében, tekintve, hogy a hat héten keresztül zajló konfliktus 2004 novemberében robbant ki. A játékipar meg is látta a lehetőséget benne, hogy egy FPS (belső nézetes lövöldözős játék) keretében feldolgozzák a történteket, ám a próbálkozás 2009-ben hamvába holt, a téma aktualitása miatt a Konami visszakozott, és nem merték kiadni a háborús szimulátort.

Egy évtizeddel később, Peter Tamte, aki az eredeti játék mögött is állt, megint nekiveselkedett a dolognak, és saját kiadóját megalapítva, a Highwire Gamesszel közreműködve hozta végül tető alá a Six Days in Fallujaht, amelynek korai hozzáférésű változata június 22-én vált elérhetővé Steamen PC-re.

A Six Days in Fallujah azt ígéri, hogy a csatát nem csak az amerikaiak perspektívájából láttatja, hanem az egyjátékos kampány során az irakiak nézőpontját is bemutatja. Ehhez képest a 2021-es bejelentése óta a háborús játékot bélyegezték már arabokat gyilkoló szimulátornak. Egy indie videójátékfejlesztő, Rami Ismail pedig arra is felhívta a figyelmet, hogy a muszlimok elleni sztereotípiákra csak ráerősítenek az olyan húzások, mint hogy az első gameplay videóban az iraki oldalon megszólalók száját rögtön az „Allahu akbar” szavak hagyják el, amint felbukkannak a képsorokon.

Míg rengetegen elutasítják és elítélik a videójátékot, mondván egy illegális háborút állít a középpontjába, akadnak olyanok is, akik pártolják. Mint például a veterán Eddie Garcia, aki szolgált Fallúdzsában és segédkezett a Six Days in Fallujah elkészültében, és úgy nyilatkozik róla: „Én és a katonatársaim nem kértük, hogy odaküldjenek minket. Parancsot teljesítettünk, a vérünket hullajtottuk egy idegen földön, és azt se tudtuk, miért. Sosem gondoltam úgy, hogy az iraki emberek rosszak lennének, és olyan illúzióim se voltak, hogy bármiféle gonoszt űznénk ki onnan. A mai napig nem tudom, miért mentünk Fallúdzsába, de azt igen, hogy ezek olyan sztorik, amiket érdemes elmesélni!”.

A Six Days in Fallujah célja egyértelműen a realizmus, és sokkal jobban meg is ugorja a dolgot, mint mondjuk a taktikai szimulátor Rainbow Six Siege. Sose lehet tudni, hogy honnan lőnek ránk, és az ellenségek sose lőnek ránk kétszer ugyanonnan... Emellett ha tudni szeretnénk, hány golyó van még a tárunkban, manuálisan kell azt ellenőriznünk. Ha pedig meglőnek, márpedig ebben a játékban sűrűn lesz olyan, akkor fedezéket kell keresnünk és ellátnunk magunkat. Pontosan ezért ajánlják a készítők, hogy a Six Days in Fallujaht csapatban játsszák az emberek, mert egyedül szimplán ránk rohannak a másik oldalon állók, amikor a legkiszolgáltatottabbak vagyunk, és agyonlőnek.

Egyáltalán nem szokatlan háborús FPS-eknél, hogy a fejlesztők megtörtént fegyveres konfliktusokat vesznek alapul, mint mondjuk a második világháború vagy a hidegháború, a Six Days in Fallujah azonban

most másodszorra is belenyúlt a méhkasba azzal, hogy olyan eseményt vett elő, amelynek még vannak túlélői, akik megjárták ott a poklot.

Mivel egyelőre két rövid küldetést lehet kipróbálni a Six Days in Fallujahban, a játék etikusságát illetően nem lehet értékítéletet mondani. 2024-ben már igen, jövőre PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re is megjelenik a játék.