Az alma és a vetélő

Ha azzal kezdeném, hogy a Mac mini és a Shuttle XPC SB61G2V4 két külön világ, rögtön két hibát is elkövetnék: egyrészt közhellyel indítanék, másrészt nem mondanék igazat. Végül is lássuk be: a misztifikáláson túl mindkettő csak egy számítógép, mindkettőnek ugyanazt a feladatok kell ellátnia, és végső soron többnyire ugyanazokat a programokat futtatjuk rajtuk. Sőt, ez a két gép még ennél is jobban hasonlít, hiszen ugyanannak a körnek készültek: azoknak, akik szerint a számítástechnika már több, mint tízkilós acélházak, zúgó ventillátorok, garázsokban nyomtatott áramkörök kusza halmaza.

Elvesznek a téridőben

Mac mini Shuttle XPC Processzor: 1,42 G4 3,06 Celeron RAM 512 Mbyte 512 Mbyte Grafikus mag Radeon 9200 integrált Vincseszter 80 Gbyte 80 Gbyte Ár: 200 000 Ft 190 000 Ft

A Mac mini is, a Shuttle is viszonylag apró, csöndes gép azoknak, akik berakják a számítógépet a monitor mellé, és legközelebb akkor akarnak hozzányúlni, amikor pár évvel később megveszik az utódot. Azért akadnak különbségek.

A Mac mini például valószerűtlenül kicsi. Erre azután jöttünk rá, hogy megcsodáltuk a Shuttle apró méreteit, ennek magassága egy normális gép harmada, mélysége talán ha fele. Aztán odaraktuk mellé a minit, ami vagy hétszer elférne a Shuttle házában, persze feldarabolva.

Átlagos felépítés

Esztétikai szempontból mindkét gép a világ egy valószerűtlenül kicsi részét szimbolizálja, a Shuttle úgy néz ki, mint egy, az Enterprise űrhajóról ellopott kapcsolótábla, a mini meg mint a világ legszebb uzsonnásdoboza. Egy biztos, ezeket a gépeket nem kell páfrányokkal vagy kínai naptárral eltakarni, különösen igaz ez a minire, hiszen az alig látszik.

A Shuttle elől-hátul tele van kommunikációs csatornákkal, elől két szabvány-usb és egy mini-usb nyílást találunk, meg a hangkártya ki- és bemeneteit. Hátul van még 4 usb. Mindkét gépen van ethernet és FireWire kimenet. A Mac minin két usb-t találunk hátul, meg egy hangkimenet, ezzel kész is. Ugyanakkor egy átalakító segítségével a videojelet nemcsak monitorra, de a tv-re is kilőhetjük, ráadásul a gép billentyűzetében is találunk két usb-kaput, összesen már négyből gazdálkodhatunk.

A Mac és a pc felépítése meglehetősen különböző: a miniben egy 1,42 gigahertzes G4-es processzort, Radeon 9200-as videokártyát, fél gigabájt memóriát és egy 4500-as fordulatszámú 80 gigabájtos merevlemezt találunk. A Shuttle úgy gyorsabb, hogy közben lassabb: a 3 gigahertzes Celeron erősebb, mint a G4-es, az alaplapra integrált Intel-gyártmányú grafikus mag viszont elég kínos. A világ legnagyobb csipgyártója Extreme-nek nevezi a gyorsítót, ami csak elsőre tűnik pofátlanságnak: az extrém szó ugyanis szélsőségest jelent, önmagában nincs se pozitív, se negatív jelentése. A mag teljes neve Extreme suck lehet, vagy valami hasonló.

Ugyanakkor a Shuttle bővíthető grafikailag, hiszen egy üres agp-s foglalat várja, hogy betömje valaki, stílszerűen egy passzív hűtésű kártyával. Tízezer forintért érdemes vásárolni ebbe is valamilyen gyengébb Radeont. A Shuttle-ben is fél gigabájt memóriát és egy 80 gigabájtos merevlemezt találunk, és mindkét gépben ott a dvd-író is, meg a bluetooth és a wifi is.

Csöndesebb, zajosabb

Indítás után kiderül, hogy a mini hangszigetelése lényegesen jobb, az alig hallható alapzajon kívül szinte néma a gép. Persze a Shuttle is csöndes, a jó hőeloszlásnak és a bőkezűen használt passzív hűtésnek köszönhetően alig van ventillátorzaj, a merevlemez kerregése azonban zavaró, tisztán kihallatszik a szépen megtervezett házból.

A két operációs rendszer között zongorázni lehet a különbséget: a Mac OS X lényegesen igényesebb, stabilabb, okosabb szoftver. Nem kis mértékben persze azért, mert korlátozott számú platformon kell csak normálisan működnie, a Windowstól meg elvárjuk, hogy minden olyan szerkezeten fusson, ami akár csak egy kicsit is emlékeztet egy számítógépre.

Persze ez a felhasználót kevéssé érdekli, ebből a szempontból tehát mindenképpen jobb választásnak tűnik a mini. Bár sokakat elriaszthat az ismeretlen, de a Mac OS kezelése pillanatok alatt megtanulható, a szoftver lefekszik a felhasználó elé, és szemérmetlenül beterpeszt. Ráadásul a Mac OS lényegesen szebb, mint a Windows, ami különösen fontos, már terpesztésileg.

Kemény teszt

Használat közben a mini kellemesebb társ, a Shuttle meg lényegesen gyorsabb. Mindegyik gépre feltelepítettük a Maya renderelőprogramot (amely grafikai számításokat végez), valamint a Photoshop CS2-t, és lefuttatunk pár tesztet. Ezekben rendre a pc bizonyult gyorsabbnak. Maya alatt még kevéssé volt jelentős a különbség, a referenciakép számolásával a mini 6 perc 6 másodpercig, a Shuttle 4 perc 32 másodpercig foglakozott. Maya alatt tehát 30 százalékkal teljesített rosszabbul a mini, ami azt jelenti, hogy az 1,42 gigahertzes G4-es nagyjából egy 2,3 gigahertzes Celeron sebességét hozta.

Photoshop alatt lényegesen rosszabb volt a helyzet, egy 3000x3000-es felbontású, 231 megabájtos kép filterezésével a mini 7 perc 19 másodpercig, a Shuttle alig 4 perc 37 másodpercig bajlódott. Itt tehát már csak egy 1,7 gigahertzes Celeron sebességét hozta a Mac.

Ennek ellenére hétköznapi feladatok alatt mégsem tűnik lassabbnak az Apple gépe. Kipróbáltuk, hogy mi történik akkor, ha renderelés közben elkezdjük abuzálni a gépeket: elindítottunk mindenféle programot, arra kényszeríttettük a processzorokat, hogy erőforrásaik jelentős részét elpocsékolják a fizikai felépítés listázására, mp3 lejátszására meg hasonlókra.

Párhuzamos munkavégzés

A minin úgy tűnt, mintha a háttérben nem is futna a renderelés: az operációs rendszer összes látványos funkciója (alsó sáv hullámzása, futó alkalmazások egymás mellé rendezése) gond nélkül megjelent, a grafikus mag elvégezte feladatát. A szoftverek úgy indultak el, mintha nem lenne más választásuk, semmi extra töltögetés vagy rángatás. A Shuttle viszont produkálta a szokásos pc-s tüneteket: miután rákattintottunk az asztal megjelenítése gombra, a gép gondolkozott, aztán végül nem jelenített meg semmit, és lényegesen többet kellett várni az alkalmazások elindulására is. Töltögetés, töltögetés.

Először arra gyanakodtunk, hogy a mini erőforrásainak jelentős részét átcsoportosította a szoftverek megnyitására, mp3-lejátszásra, de ez csak részben igaz, hiszen a rendereléssel 7 perc 17 másodperc alatt végzett a Mac, és 5 perc alatt a pc. A két szám aránya alig különbözik a tiszta renderelés eredményétől.

Játékok alatt a mini elvileg sokkal jobb, mint a Shuttle, köszönhetően a Radeon meg az Extreme közti mérhetetlen különbségnek (pedig aztán a 9200-as is egy elsőgenerációs dinoszaurusz), viszont ez a gyakorlatban csak kevéssé jön át: a Macek ugyanis nem annyira erősek játékok alatt, nem ez a profiljuk. Ráadásul a Shuttle-be vásárolhatunk egy Geforce 6600 Gt-t is akár. Persze ezzel hazavágjuk a hangtalan működést, de a legtöbb játék remekül elfut majd a gépen, vagy beérhetjük egy zajtalan Radeon 9600-assal, és akkor megleljük az arany középutat.

Számolás

 

A költségek alapján nehéz lenne dönteni, hiszen a két gép közti árkülönbség elhanyagolható: a mini egy tízessel többe kerül, de most ajándékba jár mellé az Apple remek billentyűzete meg egere. Ezek bolti ára 25 ezer forint, úgyhogy legyen, mondjuk, egy-egy.

 

A Mac mellett fel lehet hozni érvként, hogy az Apple alapból adja mellé a jogtiszta Mac OS-t, meg egy csomó szoftvert, míg a pc-hez külön meg kell vásárolni a Windowst 25 ezer forintért. Persze a realitásokból kiindulva felesleges a Microsoft operációs rendszerének árát beleszámolni a pc költségei közé, szóval ezen a fronton nincs győztes.

Használat közben azonban lényeges különbségek adódnak: a mini valamivel szebb és sokkal csöndesebb, a Mac OS X meg úgy viszonyul a Windowshoz, mint gésa az utcai prostituálthoz. Átlagos munkák végzése közben ráadásul nem jelentkezik a G4-esek gyengesége sem. Három-egy.

A Shuttle ugyan hangosabb, és kevésbé szép, viszont van egy nagy előnye: pc-nek kifejezetten csöndes és mutatós. Márpedig aki Doom 3-at akar futtatni úgy, hogy közben a számítógépe is kinéz valahogy, annak mindenképpen jó választás. Valamivel erősebb a gép, ráadásul könnyedén buherálható, így tovább növelhető a teljesítmény. Három-három. Nem lettünk okosabbak.