Van-e élet a PS2 után?

Nem célunk most azon vitát nyitni, hogy melyik a legjobb konzol a piacon, hiszen erről mindenkinek más a véleménye. Nem fogunk arról sem értekezni, hogy melyik cég milyen ígéretekkel vetette bele magát a konzolháborúba, és milyen esélyei vannak a Dreamcastnak a túlélésre. Most inkább arról fogunk beszélni, hogy ez a konzol így ahogy van mit tud nyújtani a játékosoknak.

Egy vérbeli játékkonzol

A Dreamcast egy vérbeli játékkonzol, nem is akar másnak tűnni, csak éppen jóval többet tud az elődeinél. A lelke egy 200 MHz-es Hitachi Risc processzor, és a 128 bites Power VR grafikai chip, amely legjobb pillanataiban másodpercenként akár 3 millió poligont is megjelenít. Mindehhez társul 16 MB alapmemória, 8 MB külön videomemória és 2 MB hangmemória a 64 sávos, CD minőségű hangzás kedvéért. Alapkiépítésben 4 kontrollernek van hely a gépen, hátul pedig a videokimenet mellet egy soros port is helyet kapott. A DC nagy újdonsága, a modem érdekes megoldással egy kiegészítőknek fenntartott csatlakozón kapott helyet az alapkiépítésben.

Shenmue Játék a játékban

Az első újgenerációs konzol valamivel kisebb helyet foglal, mint bármelyik elődje, cserébe viszont némileg testesebb. A kontrollere is kicsit nagyobb, mint a konkurenciáé. Kellemesen simul a kézbe, hosszabb játék esetén sem volt kellemetlen a tartása, bár egy kisebb gyermek kezének esetleg nagy lehet. Helyet kapott rajta egy analóg botkormány és a mutatóujjaknak két analóg ravasz, egy digitális irányítópad, 4 funkciógomb (a,b, x, y), és egy startgomb, ami a legtöbb játék irányításához bőven elegendő kombinációs lehetőséget biztosít, bár még mindig kevesebb gomb van rajta, mint egy átlagos PlayStation 1 kontrollerén. A Dreamcast irányítókája nem véletlenül nőtt nagyra, a hátsó oldalán ugyanis van 2 csatlakozó, amibe a memóriaegységek vagy a Jump Pack nevű force feedback egység csatlakoztatható, ami a játékbéli robbanásokhoz és ütközésekhez kapcsolódó rázkódásokat hivatott szimulálni. A 2 méter hosszú kábel biztosítja a játékos rugalmas elhelyezkedését a szoba területén.

A TV-hez való csatlakoztatás gyerekjáték, bekapcsolás után a DC különböző alap hang- és képbeállítási lehetőségei jelennek meg. Ha van a kontrollerhez memóriakártya (VMU) csatlakoztatva, akkor itt van lehetőség ennek a tartalmának a megvágására is: a feleslegessé vált mentéseket ki lehet törölni, hogy helyet csináljunk az újaknak. A lemezt a gépbe helyezve azonnal elindul a játék, betöltődik a kezelőfelület. A konzolt újra felnyitva a játék azonnal megáll, minden pofonegyszerű, a Dreamcastot nehéz zavarba hozni. A gép operációs rendszere a Windows CE módosított változata, és bár a Microsoft termékei nem épp fagyásállóságukról híresek, néhány apróbb elbizonytalanodáson túl a teszt során nem sikerült kiakasztani (pedig megpróbáltuk).

Visual Memory Unit, Controller és Jump Pack

A játékélményre igazán nem lehet panasz, a játékbeli grafikák néhol már egész moziszerűek, sőt, olyan játékot is láttunk, ahol a bevezető animáció látványban messze elmaradt a játék menet közbeni képi világától. A ködök, a fények, a villámlások, vizuális effektek, a tükröződések és visszaverődések némelyik játékban egész lélegzetelállítóak. Természetesen ezek a benyomások néha többet árulnak el magáról a játékról és az azon dolgozó grafikusok képességeiről, mint magáról a konzolról, de azt azért el kell ismerni, hogy a Dreamcastból viszonylag átlagos programozói tudással is nagyon szép teljesítményt lehet kihozni, vagyis könnyű rá szép játékot csinálni.

A Windowsos alapoknak a másik előnye, hogy a játékfejlesztők viszonylag kis erőfeszítéssel tudnak PC-s játékokat adaptálni Dreamcastra. Ez látszik is a DC játékok kínálatában, számos PC-s sikerjátéknak elkészült az átirata, így például a Baldur's Gate, a GTA2, a Halflife, a Heroes of Might and Magic III, vagy a Quake III Arena Dreamcaston is játszható. A fenti felsorolásból is látszik, hogy a közhiedelemmel ellentétben a konzolokon nem csak autóversenyt lehet játszani, ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kontroller nyújtotta irányítási lehetőségek bizony nem minden játéknál elegendőek. A Quake III Arenánál például elkél a kiegészítőként megvásárolható billentyűzet, ha nem csak a saját heverő hullánkat szeretnénk látni a képernyőn.

Quake III Arena

Apropó kiegészítők. Először is itt van az alapkiépítésben szereplő 56 kbps-es hagyományos modem, amely amint már említettük levehető, és igény szerint kicserélhető szélessávú kábel adapterre, már persze ha egyszer tényleg elkészül ez a kiegészítő. Addig is hasznos lehet a már szintén említett billentyűzet, ami az egyik kontroller csatlakozóját használja, és a Quaken kívül a normál internetezéshez sem árt. Volt már szó a Jump packről, de a legeredetibb kiegészítő mégiscsak a Visual Memory Unit. A VMU egy kis LCD kijelzővel és gombokkal felszerelt memóriakártya, amely normál esetben a kontroller saját képernyőjeként funkcionál, de kivéve belőle önálló életre kel, és akár külön kis játékgépként is működhet. Itt aztán már csak a fejlesztők fantáziájára van bízva, hogy mire használják, lehet például vele tamagocsiként kis szörnyeket tenyészteni és kiképezni, aztán a játékban harcba vetni. A kontrolleren lévő 2 VMU port segítségével az elmentett játékok mindjárt át is másolhatóak egyik egységről a másikra.

Azért mondjunk néhány negatívumot is a DC-ről. A Dreamcast dobozában a készülék mellett csak egy kontrollert találunk, vagyis ha egymás ellen is akarunk játszani, az némi extra kiadással jár. Ne legyenek túl nagy várakozásaink a modemmel és az internetes játékkal szemben sem, bár a SegaNet internetszolgáltatása és online játékszervezése működik, ezt csak az USA polgárai élvezhetik igazán. Vagyis kis hazánk polgárai a Dreamcast új generációs vonásaiból vajmi keveset ismerhetnek meg.

Aki tehát Dreamcast vásárláson töri a fejét, az alapvetően a játékgépet keresse benne, és akkor nem fog csalódni. A Dreamcast ugyanis egy kiváló konzol, amely nagyszerű játékélménnyel, és gyönyörű látvánnyal ajándékozza meg a tulajdonosát. A több mint 170 DC-re írt vagy átírt játék között pedig bárki talál magának kedvére valót.