'Baltával ütném szét, nagyon'

Etherkiller

Szerkesztőségünk kiöregedett gépparkján végigtekintve meglehetősen bosszantónak tűnik, hogy a gazdag Nyugaton egyesek puszta szórakozásból tesznek tönkre a szerzők Pentium-II-eseinél nyilván jóval újabb és gyorsabb számítógépeket. Erre szolgál ugyanis az Etherkiller fantázianevű szerkezet, ami valójában egy kábel, egyik végén UTP hálózati csatlakozóval, a másik végén pedig konnektordugasszal. Használata esetén baja lesz a számítógépnek, közlik az alkotók, akik biztosítanak arról, hogy az eszköz, amit azóta a számítógépgyilkosok ősének tekintenek, otthon is könnyen elkészíthető. A készítők fantáziája kimeríthetetlen: a célszerszámok között találhatunk rövidre záró eszközt soros porthoz vagy SCSI-csatolóhoz is.

Lúzerdíj

Mindennek ellenére persze még mindig gyakoribb, hogy a felhasználók véletlenül teszik tönkre pc-jüket, talán említeni sem kell a már városi legendává vált történetet az újdonsült számítógép-tulajdonosról, aki a boltot azzal a panasszal hívta fel, hogy letört a gépről a kávéscsészetartó. Igen, az, ami gombnyomásra jön ki a dobozból.

Az Index-dolgozóktól összegyűjtött esetek közül a laptop kontra masszázsolaj ügy bizonyult a legnagyobb lúzer díjára érdemesnek. Önmagában sem érdektelen információ, hogy egy izlandi lakhelyű kelet-német masszőr hölgy áll a történet középpontjában, aki a karácsonyra vásárolt szuperkedvezményes laptopot helyezte a bőröndjébe, közvetlenül a masszázsolaj mellé. A repülőút során azonban felrobbant a flakon, az olaj ráborult a laptopra, amelyet így hamar az örök pc-vadászmezőkre száműzött.

Rutinos versenyzők

A rögtönzött közvélemény-kutatás alapján azért az is kiderült, hogy a magyar számítógép-tulajdonosok munkaeszközeik gyalázásán túl nem feltétlenül riadnak vissza a tettlegességtől sem, amennyiben azok nem funkcionálnak rendesen.

A régi motorosok a fizikai ráhatásra esküsznek, ráadásul a bántalmazás módja különös módon, talán a többéves rutin miatt az oldalsó felületekre összpontosul. Kiss Bori Moon kolléganő a monitor oldalát szereti ütögetni tenyérrel, ha a gép lassú, Uj Péter főszerkesztő pedig a számítógép házának oldalát illeti, a biztonság kedvéért, lábbal. Állítása szerint egy régebbi munkaeszközén mélyebb horpadás bizonyította, hogy olykor bizony nem működött olyan jól. (A főszerkesztő a cikk írása idején egyébként egy Microsoft gyártmányú rádiós egérrel is elbánt, mivel az vonakodott reagálni a mozgatásra. Az eszköz tesztprogramja különben azt jelezte, hogy minden rendben, csak éppen nem lehetett az OK-ra sem kattintani a sikeres tesztet jelző üzenetablakban. Az asztalhoz, illetve falhoz csapás közben főszerkesztőnk kisebb sérüléseket is szenvedett a csuklóján, a karkötőjén lógó fémkoponyáknak köszönhetően.)

Egy inkognitóját megőrizni kívánó férfikolléga a fizikai és szóbeli ráhatás kombinált változatát részesíti előnyben. Pontokba szedte a meghibásodáskor lejátszódó forgatókönyvet, nyilván egy-egy súlyosabb probléma esetén elő is veszi a listáját, nehogy megfeledkezzen egyes lépésekről.

"Ha lassul a gép,
1. azonnal megnyitom a task managert, és kilövök minden fölösleges programot
2. átkozom az ócskavasat
3. átkozom a Microsoftot
4. legalább öt szóból álló káromkodások Bill Gates-nek címezve, többször
5. ütöm az ALT-Tab-ot, közben csendben szidok mindenkit
6. elmentem, ami menthető, és kirántom a gépből az áramkábelt, esetleg közben jól meg is ütöm a dobozát; lángoló számítógépeket vizionálok, amiket baltával ütnék szét, nagyon."

Érdekességként jegyeznénk meg, hogy ugyanez az indexes dolgozó találta meg fél éve elveszett Windows XP-cédéjét az egyik régi meghajtójában, darabokban. Nem emlékszik, miként került oda, de utólag úgy gondolja, egyszer eggyel több lemezt helyezhetett a résbe.

Ki kell adni a feszültséget

Távol álljon tőlünk, hogy ludditaklubokat alapítsunk és harcos gépromboló-felvonulókat lássunk viszont a Hősök terén, de úgy véljük, valamilyen módon olykor mégis érdemes kiadni a számítógép miatt kialakult belső feszültséget. Véleményvizsgálatunk során ugyanis arra is fény derült, hogy a gépek uralma ma már nem sci-fi vízió. Egyesek olyannyira függenek és tartanak munkaállomásuktól, hogy megmaradnak a gondolatok szintjén és nem hogy fizikai, de még szóbeli bántalmazással sem illetik a számítógépet.

"Őszintén szólva nem merem szidalmazni, mert hátha mérges lesz és lefagy. Csak halkan mondom, hogy a gépem ne hallja, hogy olykor igen erős szavakkal gondolok rá és ha még ennél is tovább merészkednék - de nem teszem, mert nagyon aranyos, kedves kis gép ez - akkor felvennék egy vasalt csizmát és azzal rugdosnám röpke tíz percig. De ilyet persze nem teszek, mert nagyon szeretem a gépemet, még akkor is, ha napjában háromszor lefagy" - fogalmazott kollégánk, mielőtt kényszerzubbonyban elszállították. A mentőautóból még visszaüvöltötte, hogy nincs nagy baj, csupán Karinthy Szeretem az állatot című meséje volt rá túlzott hatással.

Földes András kollégánk, akit a szerkesztőségben nagyfokú, már-már túlzott nyugalmáért tisztelünk, gyönyörű irodalmi képpel válaszolt kérdésünkre, hogy mit csinálna, ha most bármit megtehetne számítógépével: "Az Északi összekötőn állok, kezemben a géppel. Kihajolok, látom, hogy alám ér az olajos vashulladékot szállító uszály. Kicsit kihajolok, és nézem, ahogy a gépem lassan száll alá, aztán váratlanul, erős hanggal szétrobban az aprított vashulladék közt. Majd az egész elúszik a picsába, és soha nem látom többet."

Tavaly szeptemberben Ukrajnában több mint háromszáz komputerfüggő részvételével lezajlott az első hardverrombolási vetélkedő, amire a versenyzők saját komputerükkel nevezhettek. Az esemény elsődleges célja az volt, hogy felhívja a fiatalok figyelmét a túl sok számítógépezés veszélyeire. A versenyzők három számban mérték össze erejüket: billentyűzethajításban, egérrugdosásban, illetve szabadstílusú monitortörésben. Ironikus módon minden kategória győztese nyereményként egy új számítógéppel térhetett haza.

Kedves Olvasó, ne habozzon, ossza meg velünk kedvenc történetét, amiben egy számítógép rosszul járt, vagy élje ki mocskos fantáziáját itt.