Elveszni Olaszországban

Az okostelefonokon futó Wayfinder navigációs szoftver egy online adatbázisból szedi le a vektoros térképeket, így az alapszoftveren kívül semmit sem kell előre telepíteni a készülékre. Az adatbázisban egyébként Európa legjava megtalálható, természetesen Magyarország is, és az utcaszintű térkép a szórakozóhelyeket, éttermeket, látnivalókat és más fontos épületeket is jelöli. Persze néhány város térképe akár előre is letölthető a cég szájtjáról, hogy kisebb legyen az adatforgalom, ami térképes használat esetén óránként kétszáz kilobájt, térkép nélkül, csak nyilakkal tíz-húsz kilobájt.

A térkép használata közben a Wayfinder jobbra-balra tekergeti a térképet, hogy mindig az utak aktuális helyzete látszódjon, a kizárólag nyilakat megjelenítő oldalak pedig azt mutatják, hogy mikor, merre kell majd elkanyarodnunk. A szoftver hangokkal is irányít.

Külföldön nem

Olaszországban egyébként éppen azért sikerült eltévednem, mert nem akartam sok ezer forintos mobilszámlát. Külföldön ugyanis száz kilobájtért 244 forintot számláz ki a Pannon GSM, ráadásul száz kilobájtos egységekben számol, és ez a Magyarország határain belül érvényes díjakhoz képest nagyon soknak tűnik (a korrektség kedvéért: más társaságoknál sem olcsó külföldről mobilozni).

A Wayfinder néhány utca nevét nem ismerte jól, a perugiai corso Garibaldi például via Garibaldi néven jelent meg a mobilon, ami nagyjából akkora tévedés, mintha Budapesten a Kossuth Lajos utcát a Kossuth térrel kevernénk. A szoftver ráadásul nem jelölte a Dal Mi Cocco éttermet sem, a kedvencemet, ahol tizenkét euróért négyfogásos menüt adnak, kizárólag jellegzetes umbriai kajákkal, jófajta vörösboraik vannak, és roppant kedvesek a felszolgálók. Valószínűleg nem könnyű egy egész kontinens utcaneveit és azok változásait állandóan ellenőrizni, de ez nem lehet mentség, a helyi újságosnál néhány euróért megvehető térkép pontos volt.

Gyalog nem

Idehaza, az Index.hu szerkesztősége és a népszerű Zsu-Ann büfé közötti száz méteres távon pontosan bemérték a műholdak a Paradicsomos Magdi fantázianevű szendvicsem globális pozícióját, ezzel nem volt gond. Az útvonalajánlót, azaz a GPS legfontosabb funkcióját már nem igazán tudtam kihasználni, mivel autóval ismeretlen terepen könnyebb volt hagyományos térképpel tájékozódni, Budapesten pedig győzött a helyismeret. Bár a Wayfindertől kérhető gyalogos útvonalajánlat is, ezt tömegközlekedve nem érdemes használni; a szoftver nem ismeri a járatokat, ráadásul a busz és a villamos teteje teljesen leárnyékolja a műholdakat, megszűnik a kapcsolat.

Okos ötlet

Alapvetően jó ötlet a GPS és az okostelefon kombinálása, már azzal is sokat nyer az ember, ha egyel kevesebb kütyüt kell a műszerfalra rögzítenie, egyel kevesebb kijelzőt kell bámulnia. A Wayfinder célközönsége azonban nem az átlagos városlakó, hanem inkább a városszéli csodapalotájából naponta kocsival ingázó, a térképezéshez lusta, külföldre is sokat utazó üzletember. Aki imádja nyomkodni a gombokat, büszke újabb drága kütyüjére, és inkább eltitkolja, ha eltévedt.