Kipróbáltuk a százdolláros laptopot

Nem lehet elég korán elkezdeni a számítógépezést. Hároméves lányom karácsonyra kapott egy játéklaptopot, és napi tíz-húsz perc játékkal már megtanulta az ábécé összes betűjét. Ezelőtt csak a témobilbetűt ismerte. Ezen a gyors sikeren fellelkesülve határoztam el, hogy mindenképpen kipróbálom a One Laptop Per Child projekt keretében kifejlesztett olcsó oktató-számítógépet, amelyet az ötletgazda Nicholas Negroponte a világ szegénységben élő gyermekeinek szán.

A barcelonai 3GSM kiállításon mindegyik OLPC-laptop ugyanúgy nézett ki, de az egyiknek az operációs rendszerében színes programindító ikonok voltak, és ezen a flash animációk is futottak, ezért rögtön betöltöttem rajta lányom kedvencét, az egyszervolt.hu gyerekportált, amely gond nélkül működött. Elég vicces volt, hogy közben megérkezett egy potenciális vevőnek kinéző ember, de mire a hoszteszek rájöttek, hogyan lehet kilépni a szájtról, addigra az érdeklődő továbbállt. Simán betöltődött az Index.hu is, de azt a szájtot kisgyermekeknek nem ajánlanám.

Kicsit lassú volt ugyan az internet, de ez nem a hardver, hanem a 3GSM szervezőinek a hibája, ugyanis végig botrányosan rossz volt a lefedettség.

Gombolkoztam

Percekig bámultam bambán a készülék furcsa gombjait, hátha találok valami ismerős jelet, de valahogy nem akart beugrani, hogy a tenyér meg a pöttyök mit jelenthetnek. Mondjuk a megértés folyamatát nem segítette, hogy csak két órát aludtam a borozásból kifolyólag. Aztán mintha valaki megtekerte volna odabent azt a bizonyos kurblit (amelyet eredetileg a laptopra is terveztek, de elvetették az ötletet), beindultak a fogaskerekek, és onnantól kezdve magabiztosan használtam a laptopot.

Az egyik gomb a közeli felhasználókat mutatja, velük lehet kommunikálni. Amelyiken kevesebb pötty van, az csak a szűkebb környezetet mutatja, az egyetlen pöttyel díszített gomb pedig magát a számítógépet jelképezi. Ez amolyan alt-tabként funkcionál, itt lehet ugyanis átváltani más programokra. Van még négyfokozatú fényerőállító gombsorozat, hangerőállító, a tenyeret ábrázoló gomb funkcióját azonban nem sikerült megfejtenem. Az egyébként roppant segítőkész hoszteszek nem álltak a helyzet magaslatán, és nem tudták elmondani, hogy a hardveren mi mire való.

Maga a hardver egyébként elég robusztus kialakítású, de egy kicsit szorosan húzhatták meg a csavarokat, ugyanis elég nehezen lehetett elforgatni a kijelzőt. A régi számológépekéhez hasonló billentyűzet gombjai a látszat ellenére elég jól nyomkodhatók, és garantáltan nem megy be mögéjük a kosz. A kijelző színei kicsit gyengék, de egy ilyen olcsó laptopnál talán nem is ez a legfontosabb szempont. A számítógépre hangszórót, mikrofont és usb eszközöket is rá lehet dugni, így tehát bővíthető a memóriája, és rendes egérrel is használható. Ez utóbbi igen hasznos, mert a gombok alá beépített tapipad nem túl jó minőségű.

A laptop elég sok szoftverrel fel van szerelve, van rajta böngésző, levelező, ekönyv-olvasó, zenelejátszó, csevegőprogram, webkamera, wikipedia link és játékok, de nem találtam egyetlen olyan készségfejlesztő programot sem, amilyenekből az ötezer forintos játéklaptopban is alapból hatféle van.