További Mobil cikkek
Mire használható a mobilba épített tévé? Ha egy kocsmában ér minket a BL-döntő és nincs kivetítő, elővehetjük, és megnézhetjük, mennyi az állás. A meccset persze úgysem fogjuk végignézni, nem túl élvezetes ugyanis, ahogy egy egypixeles labdát kergetnek négy pixel magas emberek, de a gólokat azért bemondják. Ha a buszon jut eszünkbe, hogy már nem érünk haza a Doktor House-ra, de akkor meg ott a dilemma: fussunk az otthoni tévé felé, vagy fél szemmel az apró képernyőbe passzírozott cselekményt nézve haladjunk óvatosan a cél felé? Az ilyen szituációkra persze a legtöbb esetben nem egy minitévé, hanem egy otthon unatkozó családtag jelenti a legjobb megoldást, akivel videóra tudjuk vetetni a műsort. Esetleg ha az illető nem ért a modern technikához, most már több cég is kínál olyan készüléket, ami az internetre kapcsolódva wapon vagy sms-riasztással is programozható. És még csak udvariaskodni sem kell vele. Record Tv2 21.00.
A mobiltévével az is gond, hogy nem lehet úgy menni az utcán, hogy közben nézzük. Villamoson, buszon vagy metrón esetleg belenézhetünk a Kultúrházba, ha tényleg nincs jobb dolgunk. Rohanunk a 47-es villamos után, épp elérjük, és lehuppanunk az egyetlen üres székbe. Kilencven fokkal elforgatjuk a kijelzőt, megnyomjuk a hatalmas "TV" feliratú gombot, aztán 30-40 másodpercen át unottan lógatjuk a lábunkat, a készüléknek ugyanis legalább ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy megtalálja a jelet. Ha egy megállót megyünk csak, akkor a többi utas csak azt láthatja, hogy fontoskodva figyelünk egy statikus képernyőt, hiszen az első képkockák csak a Móricz Zsigmond körtérnél érkeznek meg, a képminőség viszont akkor már kiváló, nem akad, nem kockásodik a kép. Ha viszont továbbutazunk, darabjaira esik Winkler Nóra, a Gellért-hegy ugyanis leárnyékol, és a készülék legközelebb a Kálvin tér közelében tér magához. Ott meg már hiába, ugyanis metróra szállunk, és az alagútban nincs lefedettség. Persze ez még csak a tesztüzem, kis teljesítményű antennákkal, ha elindul a szolgáltatás, egy domb azért minden bizonnyal nem állja majd a jel útját.
Nagyobb kéne
Ráadásul egyszerűen lehetetlen 5-10 percnél tovább bámulni az apró képernyőt, egy idő után olyan, mintha az ember bandzsítva nézné az orra hegyét. A teszt alatt többször azon kaptunk magunkat, hogy rá sem nézünk a képernyőre, ezt meg ugyebár szakszóval rádióhallgatásnak szokás nevezni. Az biztos, hogy külön tartalmat kell gyártani a mobiltévékre. A mostani műsorok túl hosszúak, utcán közlekedve lehetetlen végignézni egy 2-3 percnél hosszabb interjút vagy riportot. Tudjuk, hogy ez a hirdetőket ez nem fogja meghatni, de reklámblokkok is túlméretezettek, a fülhallgatóból közvetlenül a fülbe mászó bugyuta szlogenek sokkal idegesítőbbek, mint ha hagyományos tévén mennének. Ráadásul menekülni sem olyan egyszerű: az elektronikus műsorfüzet segítségével ugyan könnyű kiválasztani a csatornát, csak maga a csatornaváltás lassú.
Sokkal élvezhetőbb lenne a mobil tévézés, ha a készülék kijelzője legalább 15-20 centiméter átmérőjű lenne, és ha ugyanazt a DVB-T formátumú adást fogná, mint amit az otthoni digitális tévék is vesznek majd. Az eszközbe kéne még egy böngésző, hiszen a nagy kijelző sokkal jobban használható internetezésre, mint a pici mobilok. Emellett bele lehetne építeni egy mindenféle hang- és videóformátumot támogató médialejátszót, sőt, az sem lenne nagy baj, ha egy SIM-kártyát beledugva közvetlenül elérné az internetet, így ugyanis a műsorok is lehetnének interaktívak. Ha elképzelünk egy ilyen készüléket, akkor egy túlméretezett téglatelefont, esetleg egy miniatűr laptopot látunk magunk előtt. A kérdés már csak az, hogy a mérnökök melyiket skiccelik fel nekünk.