Várjunk még a mobiltévézéssel

Január elején elindult az eddigi legnagyobb mobiltévés kísérlet, amellyel az Antenna Hungária, a T-Mobile és a Vodafone azt próbálja kideríteni, hogy a magyarok milyen szolgáltatásokra gerjednek. Kell-e nekik szavazós műsor? Híradót, focit vagy sorozatokat akarnak nézni a zsebtévén? Számít-e a méret? Ha megvannak a válaszok, akkor a magyar viszonyokhoz igazíthatják majd a fejlesztéseket, és nem költenek feleslegesen. Olvassák el a teszt eredményét, és rövid naplónkat a mobiltévézési tapasztalatainkról.

Enlarge your screen

A múltkori kísérlethez képest sokat javultak a körülmények, a szolgáltatás megbízhatóbb, és a tesztelőknek kiosztott Nokia N77 is jobb, mint a korábbi Samsung. Persze a Nokia is messze van még attól, hogy jó mobiltévének nevezzük. Kezelőfelülete rettenetes, ennél még az olcsóbb tévék OSD-menüje is szebb. A csatornaváltáshoz használt irányítógomb kicsit csúszós, ráadásul a művelet öt másodpercet vesz igénybe, ami botrányosan lassú, megöli a tévézés élményét. Ha egy végletesen ostoba tévékészüléknél nem okoz gondot a csatornaváltás, nehogy már egy okostelefonnak, sőt, mobil számítógépnek nevezett izé legyen lassabb. Van azonban ennél komolyabb probléma is, amit nem lehet szoftverfrissítéssel orvosolni. A kijelző mérete. Hiába jelenik meg tisztán a tévéadás az N77 jó minőségű kijelzőjén, a képátlónak legalább kétszer, de inkább háromszor nagyobbnak kellene lennie.

Némi időhúzással a készülékkel kapcsolatos gondok nagy részétől megszabadulhatunk: minél később írják ki a magyar tendert, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy már jobb készülékeket kapunk. Szerencsénkre már Amerika és Európa fejlettebb országai is rákattantak a digitális tévézésre, próbálják elindítani a szolgáltatást a foci-Eb illetve az olimpia előtt. Szívjanak a gazdag nyugati júzerek a béna mobilokkal, és kényszerítsék rá a mobilgyártókat, hogy legyenek nagy kijelzős, egyszerűen használható, nagy akkukapacitású készülékek, hozzánk pedig jöjjenek a kiforrottabb modellek.

Addig talán lesz időnk megoldást találni a másik nagy problémára, a kifejezetten mobilra készült műsorok teljes hiányára. Segíthet az online videók növekvő népszerűsége, az interneten ugyanis zömmel 2-5 perces videók vannak, és ezek a klipek mobilon is lazán végignézhetők menet közben, az irodában vagy otthon a fürdőszobában. Ha mégis lesznek hagyományos tévéképernyőre szánt műsorok is, akkor érdemes lesz azokat naponta többször adni, mert könnyen előfordulhat, hogy a szerencsétlen néző pont akkor nem tud mobilon tévézni, amikor a kedvenc sorozata látható. Mert mondjuk a lefedetlen metróban ül éppen, vagy tárgyaláson van, vagy telefonál.

Letöltés helyett

Két izgalmas lehetőséget látok a mobiltévézésben, az egyik a tévésorozatok, a másik pedig a zenék illegális letöltésére adna legális alternatívát. Nagyon ütős kombináció lenne, ha a mobilok több órányi adást fel tudnának venni, a tévécsatornák pedig az éjszaka közepén leadnák a legjobb sorozatokat. Most nagyon sokan torrentezik le a sorozatokat (illegális forrásból, a magyar megjelenés előtt), hogy majd a filmet a hordozható médialejátszójukon nézzék végig. Ha a mobilok éjszaka felvennénk a műsorokat, a letöltés és a konvertálás kínjától is megszabadulhatnánk.

A tévécsatornák mellett érdemes lenne digitális rádiókat is indítani, minél többet. Én simán kifizetnék havonta ezer forintot húsz-harminc jó minőségű digitális rádióadóért, ha csak tematikus zenei csatornák vannak, viccelődő műsorvezetők és reklámok nélkül, vagy nagyon kevés reklámmal. A mobilszolgáltatók nemcsak a havidíjjal, de a rádióhoz kapcsolt online zenebolttal is extra bevételhez juthatnának.

Mobiltévé-naplóm

2008.01.09

Este hétkor megérkezett a szerkesztőségbe a mobiltévés Nokia N77. A lehető a legjobbkor jött, mert esti ügyeletesként hajnali egyig kellett szerkesztenem az Index címlapját. A csatornákat böngészve ráakadtam a Szökés című sorozatra, majd a programfüzetben megnéztem, hogy mi vár még rám. Bejelöltem magamnak a South Parkot, a biztonság kedvéért a Cool TV-n és az MTV Hungary-n is, a Nokia ugyanis riaszt, ha kezdődik a műsor. Sajnos ezt elég idegesítően teszi, ilyenkor ugyanis megszakad az éppen futó műsor. Jobb lenne, ha inkább csak egy vékony kis felirat jelenne meg a kijelző alján.

Hasznos kiegészítő lenne az asztali állvány, mert ha az asztal lapjára rakom a mobilt, akkor a fejem lógatásától leszakad a nyakam, és egyébként is jobb lenne a szememhez közelebb vinni a parányi kijelzőt, hogy jobban lássam az eseményeket. Az idétlen formájú Nokia ráadásul elég könnyen feldől, és amikor mégis megáll az oldalán, rossz szögből látom a képet.

2008.01.10.

Délelőtt a 18-as villamoson eszembe jutott: vajon mi lehet ilyenkor a tévében? Utoljára akkor néztem délelőtt tévét, amikor még nagyjából minden délelőtt másnapos voltam, és a céltalan fetrengéshez jól passzoltak az unalmas sorozatok. Végül csak 4-es villamoson volt lehetőségem tévézni (ott végre le tudtam ülni), de amikor Don Matteo üveges tekintettel bámult rám az öt centis kijelzőn, rájöttem, hogy miért jobb nem nézni a tévét délelőtt.

Szerencsére rátaláltam az MTV top 10 at 10 műsorára, pont Beastie boys ment, amit nagyon rég hallgattam. Igen, hallgattam, hiszen a fene akarja nézni a zenét.

2008.01.11.

Már megint nem tudtam rendesen tévézni a villamoson, mert csak állóhely jutott, a metrón pedig hiába töltök el majdnem fél órát, ha nincs lefedettség. Nap közben lehalkítva ment az MTV Hungary, teljesen fölöslegesen, mert nem volt időm tévézni. Előre beállítottam a figyelmeztetést az esti mesékre, hogy tudjam, mikor kell a gyerekeket a képernyő elé ültetni, de fölösleges volt, későn értem haza. Hazafelé az üres villamoson végignéztem a híradót, és – már az ágyban fekve – belenéztem a Keserű mézbe, mert rémlett, hogy már láttam. Valóban láttam. Kikapcsoltam a tévét, és befordultam a fal felé.

2008.01.12-2008.01.13

Hétvégén rá se néztem mobilra, mert amikor tévézni támadt kedvem, kéznél volt a távirányító is.

2008.01.15

Hétfőn dolgoztam, nem tévéztem. Kedden viszont - a cikk megírása közben - pótoltam egy hiányosságot, kipróbáltam a KlipMixer nevű szavazós csatornát. Itt három klipet játszottak, és a készülék menüjében szavazni lehetett, hogy melyik szám kerüljön adásba, illetve a megfelelő helyre kattintva az éppen látható szám letölthető volt csengőhangként. A megoldás nem túl kiforrott, súlyos fogyasztóvédelmi aggályokat vet fel: momentán nincs feltüntetve a letöltés ára, a letöltött csengőhang minősége és hossza, sem az, hogy a szavazás egy sms küldését jelenti, amelynek szintén ismeretlen a költsége.

A kísérletben nem kellett fizetnem semmiért, de a kereskedelmi szolgáltatás beindításakor meg kell oldani az alapos tájékoztatást. Emellett jó lenne, ha a vásárlás letiltható vagy korlátozható lenne, nehogy az óvatlan gyermekek százezres telefonszámlát csináljanak.